Mindenkit megigéző sajtos csiga
A napokban jelenésünk van és mivel mással lehet emberek között kialakítani a közvetlenséget? Úgy bizony egy mosollyal!
Viszont, hogy a mosolyunk tartósnak ígérkezzen, rá kell segíteni valami olyan kis kedvességgel, amiről beazonosíthatják a személyt.
Ez a dolog, olyan ami ellenállhatatlan, egy harapás, ami mindenki szívét megdobogtatja és kinyújtja a kezét egy újabb falatért.
Az eddig ismert sütemények között egyre ráillett ez a leírás. Nem pogácsa, de sós, sajtos és nem rászórt, apróka, de nem semmi.
Ezt a sós kekszet most húsvétkor készítette el anyukám és annak ellenére, hogy az eredeti recept nem ismeri a szívinfarktus kockázatát (2 egész margarint írt, ember az FÉL KILA) abszolút siker volt, a zsírossága ellenére.
Már akkor elhatároztam, hogy valamit kezdünk ezzel a recepttel.
Nagynéném megjegyezte, hogy ezt a receptet és az akkor készült fotókat nem láthatja e viszont a blogon, de más tollával és munkájával nem ékeskedem.
Néhány dolgot megváltoztattam rajta, így lett az amit már nem röstellek saját változatomként a köz javára bocsátani.
Receptjeimből kitűnik, hogy margarint csakis végső esetben használok, mikor nem oldható meg az étel ízvilága miatt a zsír használata. De most megtűrjük benne azt a keveset.
Báááár ettetek már sós karamellát? Ott is olyan élesen ütköztették a huncut franciák a sós vaj és az égetett cukor ízvilágát, hogy egy tökéletes egyensúly lett a végeredmény.
A margarin válság szülte szükségélelem, ami csak vaj szeretne lenni....mint a tejpor: az is csak füllenti, hogy ő bizony tej, vagy a citrompótló. Hagyjuk ezeket a hazug élelmiszereket, a recept érdekesebb.
Sajtos csiga:
Tészta:
30 dkg liszt
2 dl tejföl
2 kk só
fél csomag sütőpor
10 dkg margarin
2 evk kacsazsír
kevés bors
Töltelék:
15 dkg sima sajt
5 dkg füstölt sajt
1 kk só
10 dkg vaj
kevés őrölt szerecsendió
Elkészítése:
A tésztánkat gyúrjuk össze, egy ruganyos kenyértésztaszerű dolgot kell kapnunk. Addig dolgozzuk ki, amíg cipóvá nem gyúrható és elválik az edény falától. Utána osszuk 4 részre és tegyük kicsit a hűtőbe.
A töltelék alapja a reszelt sajt amit az olvadó vajjal összekeverünk, sózunk és szerecsendióval ízesítünk. Utóbbiból kevés kell, mert nagyon aromás, kóstolgassuk.
Hagyjuk kint, hogy összeálljon. Közben vegyünk elő egy nyújtódeszkát és a 4 cipókából az elsőt liszttel nyújtsuk ki kicsivel nagyobbra mint egy A/4-es lap.
A töltelék negyedét kenjük szét rajta és a 2 kis kezünkkel tekerjük fel. Sütőpapírba hengergessük bele. Mikor mind a 4 kész tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap szeleteljük fel ujjnyi vastag szeletekre (nyomorodásra hajlamos, vigyázva) és sütőpapíron süssük 180 fokos sütőben kb. 20 percig.
Et Voilá!
Viszont, hogy a mosolyunk tartósnak ígérkezzen, rá kell segíteni valami olyan kis kedvességgel, amiről beazonosíthatják a személyt.
Ez a dolog, olyan ami ellenállhatatlan, egy harapás, ami mindenki szívét megdobogtatja és kinyújtja a kezét egy újabb falatért.
Az eddig ismert sütemények között egyre ráillett ez a leírás. Nem pogácsa, de sós, sajtos és nem rászórt, apróka, de nem semmi.
Ezt a sós kekszet most húsvétkor készítette el anyukám és annak ellenére, hogy az eredeti recept nem ismeri a szívinfarktus kockázatát (2 egész margarint írt, ember az FÉL KILA) abszolút siker volt, a zsírossága ellenére.
Már akkor elhatároztam, hogy valamit kezdünk ezzel a recepttel.
Nagynéném megjegyezte, hogy ezt a receptet és az akkor készült fotókat nem láthatja e viszont a blogon, de más tollával és munkájával nem ékeskedem.
Néhány dolgot megváltoztattam rajta, így lett az amit már nem röstellek saját változatomként a köz javára bocsátani.
Receptjeimből kitűnik, hogy margarint csakis végső esetben használok, mikor nem oldható meg az étel ízvilága miatt a zsír használata. De most megtűrjük benne azt a keveset.
Báááár ettetek már sós karamellát? Ott is olyan élesen ütköztették a huncut franciák a sós vaj és az égetett cukor ízvilágát, hogy egy tökéletes egyensúly lett a végeredmény.
A margarin válság szülte szükségélelem, ami csak vaj szeretne lenni....mint a tejpor: az is csak füllenti, hogy ő bizony tej, vagy a citrompótló. Hagyjuk ezeket a hazug élelmiszereket, a recept érdekesebb.
Sajtos csiga:
Tészta:
30 dkg liszt
2 dl tejföl
2 kk só
fél csomag sütőpor
10 dkg margarin
2 evk kacsazsír
kevés bors
Töltelék:
15 dkg sima sajt
5 dkg füstölt sajt
1 kk só
10 dkg vaj
kevés őrölt szerecsendió
Elkészítése:
A tésztánkat gyúrjuk össze, egy ruganyos kenyértésztaszerű dolgot kell kapnunk. Addig dolgozzuk ki, amíg cipóvá nem gyúrható és elválik az edény falától. Utána osszuk 4 részre és tegyük kicsit a hűtőbe.
A töltelék alapja a reszelt sajt amit az olvadó vajjal összekeverünk, sózunk és szerecsendióval ízesítünk. Utóbbiból kevés kell, mert nagyon aromás, kóstolgassuk.
Hagyjuk kint, hogy összeálljon. Közben vegyünk elő egy nyújtódeszkát és a 4 cipókából az elsőt liszttel nyújtsuk ki kicsivel nagyobbra mint egy A/4-es lap.
A töltelék negyedét kenjük szét rajta és a 2 kis kezünkkel tekerjük fel. Sütőpapírba hengergessük bele. Mikor mind a 4 kész tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap szeleteljük fel ujjnyi vastag szeletekre (nyomorodásra hajlamos, vigyázva) és sütőpapíron süssük 180 fokos sütőben kb. 20 percig.
Et Voilá!
