Óda a szerdákhoz

A szerda mindig az a mélypont a hétből, amikor az iskolában a borzasztó (számolós) óráim tömbösítve voltak, főiskolán a traumaértékű tipográfia, ahol nem tudtad, hogy a következő percekben piedesztálra emelik a munkád, vagy elrettentő példaként mutogat rád a művészúr a maga teátrális modorában.
Akárhogy is mondta Marquez, hogy számára a csütörtök egy haszontalan nap, amikor még meghalni sem érdemes, tévedett.
A szerda a kilógó, macskás nő a páros napok között, az ő kezét senki nem fogja meg. 
Lehetne, hogy egyezményes jellel bemutatnék ennek a rossz időnek, a beázott cipőmnek, mindennek, amire csak csóváltam ma a fejem, de neeeem. Hagyom, hogy magam alá gyűrjön, mert nem lehetünk mindig cukormázasak és jelenleg ténylegesen csak arra vágyom, hogy egy kávéval bevackoljam magam mikor hazaértem.
Ahogy anyukám mondja, vannak tevékeny és lusta napok. Hozzátenném: tevékeny napokon a pörgést, lustákon a döglést élvezd.    

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája