Egy esős nap margójára
Ez a hét...nem is tudom, milyen szóval illessem az elmúlt pár napot. Mintha sohasem akart volna vége szakadni. Úgy éreztem, hogy csak sodródom, a hirtelen telefonok, a betérő ügyfelek, a határidők között és minden nap végén az ad koronát a napomnak, hogy az emberhez bújhatok és kiropogtathatom a gerincemet amikor aludni térek.
Imádok reggelente a munkába sétálni, ahogy az eső valakiből a hisztérikát, másból a passzív énjét hozza ki, más meg csak örül annak, hogy "van két füle, mégsem szatyor", ahogy a testvérem határozza meg az egyszerűségében boldog embereket.
Bedobom a lejátszóba a kedvenc zeném, lehetőleg olyat, amire szívesen táncolnék ha tudnék és elindulok.
Tegnap reggel a monszun eső közepében panaszkodtam el magam, hogy: ez a nap, már most látom, egy borzalmas dolog lesz. A páromtól a férfias hallgatás és a hisztire nem reagálás helyett ennyit mondott: hogy lehetsz ilyen negatív? Milyen hozzáállás ez?
Igaza volt. Nekem is, ugyanis mintha a tegnapi napon vonzottam volna Isten állatkertjének címeres, antiszociális tagjait, de mindvégig meg tudtam őrizni az attitűdöt arra, hogy: pörgessük, nem számít, lapozzunk. Tényleg könnyebb volt így.
Köszönöm szépen! Ha ilyenekkel nem találkozom, rózsaszín burokban élnék és nem tudnám annyira értékelni a kedves, értékes embereket. Ha nem kapok kiigazítást reggel, akkor komolyabban vettem volna őket.
Tegnap részt vettem egy telt házas előadáson, ahol az egyetlen szabad helyet egy olyan pasi foglalta a táskájával, aki a képzeletbeli barátját várta és nemet mondott amikor megkértem rá, hogy hadd üljek le. A foglalt hely végig üres maradt.
Így állva jegyzeteltem, táskával és elázott esőkabáttal a nyakamban. Először felháborodtam, de utána (persze csak az után, hogy képzeletemben megrugdostam) megsajnáltam, ugyanis az ilyen, akiben ennyi emberség nincs, fog kerülni olyan helyzetbe, hogy visszakapja. Az előadás szünetében találtam szabad helyet, pont abban a sorban.
Az előadás pályázati lehetőségekről szólt, de sajnos nem lettem lelkes a sok megkötés és kritérium miatt. Az motoszkált végig az agyamban: kell neked ez?
Viszont megint vágyom arra, hogy tanuljak valami ujjat. Az elmúlt évben 3 helyen kellett bizonyítanom és akkor azt mondtam, hogy szüneteltetem a tanulást. Eddig bírtam, alig várom, hogy olvassak, rácsodálkozzak dolgokra és a vizsgák idején a pokolba kívánjam az egészet.
Péntek van, süt a nap, mi kell még?
Imádok reggelente a munkába sétálni, ahogy az eső valakiből a hisztérikát, másból a passzív énjét hozza ki, más meg csak örül annak, hogy "van két füle, mégsem szatyor", ahogy a testvérem határozza meg az egyszerűségében boldog embereket.
Bedobom a lejátszóba a kedvenc zeném, lehetőleg olyat, amire szívesen táncolnék ha tudnék és elindulok.
Tegnap reggel a monszun eső közepében panaszkodtam el magam, hogy: ez a nap, már most látom, egy borzalmas dolog lesz. A páromtól a férfias hallgatás és a hisztire nem reagálás helyett ennyit mondott: hogy lehetsz ilyen negatív? Milyen hozzáállás ez?
Igaza volt. Nekem is, ugyanis mintha a tegnapi napon vonzottam volna Isten állatkertjének címeres, antiszociális tagjait, de mindvégig meg tudtam őrizni az attitűdöt arra, hogy: pörgessük, nem számít, lapozzunk. Tényleg könnyebb volt így.
Köszönöm szépen! Ha ilyenekkel nem találkozom, rózsaszín burokban élnék és nem tudnám annyira értékelni a kedves, értékes embereket. Ha nem kapok kiigazítást reggel, akkor komolyabban vettem volna őket.
Tegnap részt vettem egy telt házas előadáson, ahol az egyetlen szabad helyet egy olyan pasi foglalta a táskájával, aki a képzeletbeli barátját várta és nemet mondott amikor megkértem rá, hogy hadd üljek le. A foglalt hely végig üres maradt.
Így állva jegyzeteltem, táskával és elázott esőkabáttal a nyakamban. Először felháborodtam, de utána (persze csak az után, hogy képzeletemben megrugdostam) megsajnáltam, ugyanis az ilyen, akiben ennyi emberség nincs, fog kerülni olyan helyzetbe, hogy visszakapja. Az előadás szünetében találtam szabad helyet, pont abban a sorban.
Az előadás pályázati lehetőségekről szólt, de sajnos nem lettem lelkes a sok megkötés és kritérium miatt. Az motoszkált végig az agyamban: kell neked ez?
Viszont megint vágyom arra, hogy tanuljak valami ujjat. Az elmúlt évben 3 helyen kellett bizonyítanom és akkor azt mondtam, hogy szüneteltetem a tanulást. Eddig bírtam, alig várom, hogy olvassak, rácsodálkozzak dolgokra és a vizsgák idején a pokolba kívánjam az egészet.
Péntek van, süt a nap, mi kell még?
 |
| A hétvége nálunk anyukák főztjéről szól, hasonló intenzitással szaladunk az asztalhoz mi is. |
