Hétfőre fel!
Úgy kapaszkodnék ebbe az utolsó szabadnapba, mint az utolsó szalmaszálba. Mert megint kicsúszott a kezeim közül a hétvége, még némi rásegítéssel is. Nem bánom, nem oktalanul, haszontalanul telt el, viszont bosszantó rájönni, hogy nincs látványos eredményem, amivel kihúzhatom magam.
Viszont itt van nekem egy örök optimista, tevékeny emberem, aki megszólal a céltalan hülyeségemre , hogy: még csak a hétvége 70%-a telt el! Így, a többi harminc még lehet nyomot hagyó.
Ilyenkor elszégyellem magam és elkezdem tervezni, miként lehetnék jobb. Mivel tudnám elérni, hogy ne azt lássam a bizonyos pohárból, hogy lekortyoltam a 70%-át, hanem hogy még mennyit ihatok ki belőle?
Nem tudom, hogy tanulható e az optimizmus, legalább annyira tanulható, mint a sipákolás és sopánkodás.
Mikor írjuk be az agyunkba ezeket a mintákat?
Viszont itt van nekem egy örök optimista, tevékeny emberem, aki megszólal a céltalan hülyeségemre , hogy: még csak a hétvége 70%-a telt el! Így, a többi harminc még lehet nyomot hagyó.
Ilyenkor elszégyellem magam és elkezdem tervezni, miként lehetnék jobb. Mivel tudnám elérni, hogy ne azt lássam a bizonyos pohárból, hogy lekortyoltam a 70%-át, hanem hogy még mennyit ihatok ki belőle?
Nem tudom, hogy tanulható e az optimizmus, legalább annyira tanulható, mint a sipákolás és sopánkodás.
Mikor írjuk be az agyunkba ezeket a mintákat?
