Húsgombóc kukucskál padlizsános, paradicsomos szószban
Ez a recept már több hete szemrehányóan ott van a telefonomban. Amikor főzök, "in situa" leírom a receptet, mit tettem bele, ha nem sikerül jól, akkor törlés, ha jó lesz, akkor két pofazacskóra esszük és mehet a blogba. Ez egy olyan recept volt, amit én nagy kedvvel ettem, mert minden benne volt, illetve mellette, amit éhenhalóként tudok zabálni: padlizsán, paradicsommal nyakon öntve, sűrűszósszal, rukkolával és újkrumplival... P. csak ennyit jegyzett meg az első csendes tányérkája után, mikor kínáltam neki a lehetőséget a repetára: ez olyan női kaja, ha svédasztalos ebéden lennénk, akkor biztos ezt szednéd ki, de tudod én mit vennék? - Tudom. Rántott húst, hasábbal. Titokban sajnáltam, hogy miért is tettem bele a húsgombócot, mert a padlizsán egy olyan jó alap, ami elbír egy teljes fogást. Főleg így, hogy akiért beletettem, nem szerette. Sebaj, több jutott nekem és pár nap múlva egy kis rántott csirke is került valakinek az ebédes tálkájába, szigorúan sütőben sütve.