Le Café de Capucine

Forrás: www.bostonmagazine.com P. átküldte ma ezt a linket. Esetleg szoktátok nézni ezt a bizarr ételeket bemutató sorozatot? Ha elkapom, szívesen megnézem, viszont az hogy kivülről láthatom azt, hogy mit kap ki a magyarországi gasztronómiából egy külföldi stáb, nagyon érdekes. Örülök, hogy kimozdultak Budapestről, de egy háromnegyed órás műsorban nem lehet mást tenni, csak néhány nagy dologba belekapni. Kívülről nézve a disznótor igazi vérfürdőnek tetszik, a szofisztikált világ bizonyára kihordott egy enyhébb szívrohamot ülés közben, amíg végignézte. De nem baj, a magyar vidéken disznót vágnak, spontán táncolnak a nyugdíjasok hurkatöltés után. A Balaton édesvízi halszörnyekkel van tele, amiből halászlé készül. Budapesten elmentek a csepeli gyár étkezdéjébe, herepörköltet enni, Zimmern meglátogatott egy designer bisztrót és a 7. kerületben megkóstolta a kóser töltött káposztát. Sokfélék vagyunk, érdekesek vagyunk, ennél jobb turisztikai csalogatót nem is tudok elképzelni.  J

Ez a ropi tökéletesen beleillene a kedvenc gyerekkori (inkább süldő lyány) könyvembe. Sok kedvenc volt, de nem tudtam betelni egy 43-ban kiadott kisalakú darabbal. Címe: A mindent tudó nő. Egy akkori női újság évkönyve volt. Itt a nő szuperhős volt, ismétlem 43-as kiadás, amikor minden fegyverre fogható pöcsös a háborúban sínylődött, otthon hagyva kedves feleségét. Ha a hölgy először tapasztalta meg, hogy hogyan kell háztartást vezetnie vagy renoválnia egy bombatalálat után a ház sarkát, vagy épp el kellett mennie vadásznia a határba, hogy legyen mit tenni az asztalra. Summa summarum, ebben a könyvben voltak hasonló receptek. Nosztalgiával fordulok a régi receptek irányába, mert jó tudni róluk. Másik nagy igazság, hogy a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Otthon ettem ilyet és  egyből elkértem a receptet. Anyukám fejből mondta, én is fejből írom ide, nem egy  nasa project. Akkor neveztem el magamban 25-ös ropinak. Hozzávalók: 25 dkg liszt 25 dkg főtt, tört buronya (3 közepes da

Kimondatlanul is ott van a hétköznapjainkban az a mérhetetlen lustaság, vagy megengedőbben fogalmazva a kimerültség, ami miatt megengedjük azt a közös háztartásunkban, ami sem a szülői házban, sem a saját szóló lakásban, albérletben nem volt dívik. Sok szemrehányástól kíméljük meg önmagunkat, amikor este hazamegyünk, viszont ha szembe jön velünk egy lazább, alukálósabb nap, nem tudjuk kikerülni a tennivalókat. Vagy kikerülhetjük és azzal foglalkozhatunk, amire sokszor gondolunk: egy lusta olvasgatásba belealvás, vagy egy lebilincselő dokumentumfilm aminek témája a Versaillesben kikutatott 18. századi vécézési, higiéniai szokások története. Ilyen módon válunk lustákból, halogatók IS. Ilyen napokon a főzés is elmarad, talán még a kenyér vásárlás is. Kreatívak lehetünk alternatív megoldásokban. Így történhetett, hogy az ember gyomrának felmordulása kivitt a konyhába és döntésre jutottam: könnyű, GYORS májas raguval leöntött tészta jól lenne. Nagyon jó lett a fogadtatása, szép színes,

A hétköznapokban elfelejtünk dicsérni, pedig nagyon fontos. Nem akarjuk, hogy így legyen de az aktuális napi probléma megoldása eltolja a hangsúlyt az igazán fontos dolgokról és emberekről. Azt hittem mentes vagyok ez alól, hogy én majd odafigyelek erre, de sajnos nem. Mindenesetre törekszem arra, hogy 10-ből egyszer eszembe jusson és akkor azt ki is mondjam.  Nem vagyok fából, imádom, hogy megdicsérik a főztömet, az ember szűkmarkú a dicséretemmel, ha precizitással, számolási dolgokkal kapcsolatos,  viszont nagyvonalú a konyhai teljesítményemet illetően. Ennél a fasírtnál elégedetten bólogatott és ezt mondta: neked ez A tehetség az életedben, amiért érdemes dolgoznod. Ilyenkor csak ez a mém jut eszembe: Még három év után is megmelengeti a szívemet egy ilyen. de nem tudom megijedjek e, hogy nem említett mást. Csak viccelek, a pillanatban él, ő ott és akkor a legboldogabb hasú férfi volt a világon.   Hozzávalók: 35 dkg darált hús 3 evk zabpehely aprított 5 dkg kolbász 1 k

Reggeli sétám során nézem az emberek arcát, hosszú a tél és a karácsony narancsillatú romantikáját már elfújta a szeles, havas január. Visszahallom, hogy mindenki úgy megy dolgozni, hogy elege van a szürkeségből és még azzal is összevitatkozik, akivel máskülönben nincs baja. Vergődünk, várjuk az első napos, friss illatú reggeleket. Minden porcikám követeli azt, hogy friss zöldséget ehessen, olyat ami után nem lesz bűntudatom, hogy hosszabb utat tett meg a tányéromig, mint amennyire én valaha elhagytam a szülővárosom.  De Henry Ford mondása visszafog: Ne panaszkodj, ne magyarázkodj, egyiknek sincs értelme.  Így az első roppanó salátákig megvárjuk a húsvétot. Addig beérem azzal a növénnyel, ami akkor is harsogja haragos zöld színét, amikor a hóból kandikál ki, elrejtve termését. Szent Hildegárd óva intett a fogyasztásától, de ahogy a franciák, én is csak huncutul beledobom a kosaramba és jót eszünk belőle. Ez a póréhagyma, annak is a téli fajtája, ami túléli a fagyokat.  

Szombat reggel, találtunk egy műsort, amitől mindkettőnknek kocsányon lógott a szeme a gyönyörködéstől: mallorcai konyhaművészet, mezőgazdaság és túrautak. Ott láttuk ezt a receptet, amitől feltételes reflexként az agyam kijelezte a hiányzó belevalókat és a meglévő előkészítésére koncentrált. Mindenek előtt áztass be 150 g szárazbabot. Tudom, hogy még semmit sem tudsz, de tedd meg. Néhány hozzávaló kell csak hozzá, némiképp téliesíteni kellett, ugyanis nincs cukkiniszezon, az a változat majd júniustól készül, friss fejtett babbal, mert megszavazta a nagyérdemű, hogy: még, még, még! Van amit önkényesen kihagytam, bagatellizáltam és beletettem. Este betoppant a család, a gyógyfürdőtől kiszívva és ezt kapták a szaftos csokoládétortával lefojtva. Mit ne mondjak, nem panaszkodtak. Hozzávalók: 1,5 kg csirke (combok, melle húsa negyedelve stb) 1 db konzerv darabolt paradicsom 1 fej vöröshagyma 150 g szárazbab 2 dl víz 2 szál sárgarépa (cukkini helyett) 1 dl almalé 1 tk só 2 gere

Voltatok már úgy, hogy szinte vallásos tisztelettel adóztatok a pillanatnak, amit egy étel, vagy egy helyzet adott nektek? Feltöltődöm ilyenkor és nem csak vitaminnal. Ahogy a fény felé tartom ezeket a kapszulákat, örvendezek neki, hogy ilyen finomat hozott nekünk létre a teremtés. Ilyenkor mindig felbukkannak a memóriámban a festmények amik ezt ábrázolják, eszembe jutnak Csontváry képei, bibliai tájak, bólogató cédrusok és a melegtől szétroppanó gránátalmák a fán, legtöbbször a kis Jézus fog ilyen gyümölcsöt az anyja kezében, szimbolizálva a bűnbeesést. De nekem nincs lelkifurkám miatta, annak a néhány élelmiszernek egyike, aminél egyszerűen nem tudom megállni azt, ha a közelemben van. Csak addig eszem amíg látom. Néhány magot meg akartam menteni a következő egzotikus növény nevelési projectemhez, nem ment.     Amikor egy határozott roppanással feltárul ez a szövevényes rendszer elámulok a teremtésen. Magjai édes, lédús burokban várakoznak, formájuk csiszolt izzó kristálynak

Győzelem, fényes győzelem! Ahogy eljött a hétvége, pedig csúfos visszaesés. Beleestem a hétvégi asztal bermuda háromszögébe: rántott hús, töltött káposzta, sütemény. Nem akartam sokkolni a családot azzal, hogy el kívánok fordulni attól, amit egész életemben tanultam, miszerint a húsban az erő. Csak fokozatosan szoktatom őket a tényhez, hogy ezentúl otthon csak a körettel lakom jól. Nem várom el, hogy külön fogást készítsenek nekem és nem leszek rosszul attól hogy hozzáért a pecsenye az ízlelő szervemhez. Erőltetettnek érzem, amikor valaki mindent, amin felnőtt, idegenként kezel, csak azért mert ő felhomályosított lett. Nem tagadom megeszek ezután is egy finom húslevest, megkóstolom a friss disznótoros kolbászt. De csak kuriózumként. De visszatérve arra, amikor magam gondolhattam ki mit eszem, 3 nap után eljutottam arra a szintre, hogy sok idő után először felgyulladt a villany az agyamban. Hónapok óta váram, toszigáltam, hogy alkothassak, de nem ment. Elszomorított, hogy itt vagyo

Egész életemben csak tévedésből, vagy balesetből kifolyólag látogattam a kórházakat, 10 évesen meg is szöktem egyből, bár, én úgy értelmeztem, hogy sétáltam egyet. Summa summarum: sohasem voltam nagybeteg. Viszont úgy érzem, az elmúlt időszak figyelmeztet arra, hogy kezdjek odafigyelni, mert ami most még csak sugallat, 10 év múlva már egy kórkép. Évek óta próbálom az agyam és az egóm terelgetni abba az irányba, hogy lemondjak a húsról. Eddig nem akartam, túlságosan szeretem a jól elkészített marhapörköltet, a ropogósra sült kacsát, a sült oldalast fokhagymával etc. etc. Helyettesítsétek be a saját kedvencetekkel. Nos kérem szépen. Be kellett látnom, hogy bár próbálkoztam kitörni a szülői házból hozott tudásanyagból, előbb utóbb ehhez kanyarodtam vissza, amit ott láttam és tanultam. Bár erényükre legyen mondva, sokkal egészségesebben étkeznek mint mikor gyerek voltam, de én ezt már csak hetente, kéthetente látom, mert saját háztartást kell vinnem, saját szabályokkal. Olyannyi

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a "kicsi, savanyú, de a miénk" narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának egy szösszenetével, amit azóta is fel fel csapok, ha épp olyanom van és megkívánom az olaszos, mulattató gesztusokat és vehemenciát és hangosan végigperrrgetem az olasz kifejezéseket. Ajánlom mindenkinek tiszta szívből. Visszatérve, piszkosul vagánynak gondoltam, főzéssel példálózni egy művészeti fakultázson. Nos beidézném: A parasztasszony a kastélyban A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított

Csapongásom ebben a bejegyzésben is megmarad... Húsokról: mivel mohamedán vallású országról beszélünk, valahogy nem sok malacot láttunk. Nem is érzed a hiányát, mert úgy készítik el a marhát, a borjút, a csirkét és ritkábban a halat, hogy betegre zabálod magad belőle. A henteseknél sokszor láttunk birkát kipakolva, legtöbben, ezt vásárolják. A hentesek, mint (jobban megnézzük) nálunk is, pirosra festett üzletben találhatóak. Külön jóságnak tartom, hogy itt nincs szokásban, hogy az épp levágott állat fejét nem tűzik közszemlére frissességét bizonyítandó. Bár azért élmény, nem egy állatvédős, de azért érdekes tapasztalat, ilyen hagyományt is működésben látni.  Kitérő: Sajnos a búcsúvacsoránk olyan jól sikerült, megfeküdte a friss és ropogós makréla és a sült krumpli a gyomrunkat, hogy az éjjeli felkelés, repülés, buszozás nem volt kéjutazás. Első dolgom volt jelezni a felszállás előtt, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor biza készítsék ki nekem azt a hányós zacskót! Spórolnak a lelkem

Amikor lefoglaltuk a szállást, a teljes ellátás volt az egyik sarokpontja a választási kritériumoknak. Bár így utólag belegondolva, nem egy ökör ára ott jókat enni. Nem sokat tudok most sem a konyhájukról, végül is csak megettem. Mindig egy ismeretlen helyről kiragadott gondolat motozott a fejemben amit rég egy utazási műsorban hallottam: A török konyha a vegetáriánus mennyország. Piszkosul igazuk volt.   Az all inclusive elllátás korlátlan fagyi adagokat, púpos tányér görögdinnye szeleteket, ki nem ürülő boros poharakat eredményez...az első 2 napban. Utána a bőségben is megtalálod azt az adagot, amit otthon eszel. Egy kis általános összefoglalót gondoltam a térség konyhájáról, de olyan nagy dologba nyúltam bele...ez egy hatalmas és teljesen új konyha, azóta bújom a "szakirodalmat", főleg amit barátnémtól kaptam ajándékba. Sőt a közelgő születésnapomra szeretnék egy turkis süteményt kipróbálni, a künefé-t. Tudtátok, hogy a töltött káposzta török étel volt, mielőtt magyar

Az estéket, az ájulás közeli állapotot céltalan böngészéssel szoktam eltölteni, éhezik az agyam az ingerekre, csak a testem nem képes utánuk eredni. Mindegy, most van ez, lesz máshogyan is. Tegnap találtam a neten (MÉG) ezt a nagyon érdekes helyet, valahol London külvárosában helyezkedik el, itt. Épp a napokban került szóba  egy beszélgetésben az a vágyam, hogy olyan üzletvezetési magatartást kívánok gyakorolni, keresem a módját, az egyik ember érdeke nem kényszeríti az akaratát a másikra, a másik nem hódol be, ami senkit nem károsít meg, senki nem érzi kényszerűen kizsákmányolva magát. Hmmm..ugye! Mint Mátyás király és az okos lány meséje: egyensúly, a tenni és nem tenni között. Ezek a mamák megcsinálták. A rövid előtörténet annyi, hogy az alapító egy fiatal lány, Katie Harris, aki a saját nagymamája által tanított tudást olyannyira fontosnak tartotta, hogy nem akart önzőzni vele, meg akarta ismertetni a környékkel, mindenkivel. A történet másik szála, hogy idősekkel foglal