Legyőzni a ragadozót: Kezdő gondolatok
Egész életemben csak tévedésből, vagy balesetből kifolyólag látogattam a kórházakat, 10 évesen meg is szöktem egyből, bár, én úgy értelmeztem, hogy sétáltam egyet. Summa summarum: sohasem voltam nagybeteg.
Viszont úgy érzem, az elmúlt időszak figyelmeztet arra, hogy kezdjek odafigyelni, mert ami most még csak sugallat, 10 év múlva már egy kórkép.
Évek óta próbálom az agyam és az egóm terelgetni abba az irányba, hogy lemondjak a húsról. Eddig nem akartam, túlságosan szeretem a jól elkészített marhapörköltet, a ropogósra sült kacsát, a sült oldalast fokhagymával etc. etc. Helyettesítsétek be a saját kedvencetekkel.
Nos kérem szépen. Be kellett látnom, hogy bár próbálkoztam kitörni a szülői házból hozott tudásanyagból, előbb utóbb ehhez kanyarodtam vissza, amit ott láttam és tanultam.
Bár erényükre legyen mondva, sokkal egészségesebben étkeznek mint mikor gyerek voltam, de én ezt már csak hetente, kéthetente látom, mert saját háztartást kell vinnem, saját szabályokkal.
Olyannyira szeretem a jól elkészített házi hús és füstölt árúkat, hogy hosszú távú céljaink között szerepelt egy mangalicákat nevelő és feldolgozó kicsiny gazdaság. Konzultáltam az ökológiai gazdálkodás legnagyobb mestereivel - minden 80-at betöltött idős emberrel, szerte a megyében - hogyan kell szakszerűen megfüstölni mindent. Még most is, hogy ezeket leírom, olyan sajnálat van bennem, hogy ezeket nem kóstolhatom és készíthetem el.
Annyi a vigaszom, hogy a teljes megvonás nem megoldás, amíg az agyam át nem áll, így alkalmi jelleggel megengedtem. Türelmi idő, ha úgy tetszik.
Egyszer olvastam valahol, hogy terelgetni kell az igényeinket, elvégre nem állatok vagy vezethető, ártatlan gyermekek vagyunk. A felnőttséggel együtt jár az önuralom is.
Jelenleg egy tisztuló időszakban vagyok és érzem, hogy nagyon kellett.
Viszont úgy érzem, az elmúlt időszak figyelmeztet arra, hogy kezdjek odafigyelni, mert ami most még csak sugallat, 10 év múlva már egy kórkép.
Évek óta próbálom az agyam és az egóm terelgetni abba az irányba, hogy lemondjak a húsról. Eddig nem akartam, túlságosan szeretem a jól elkészített marhapörköltet, a ropogósra sült kacsát, a sült oldalast fokhagymával etc. etc. Helyettesítsétek be a saját kedvencetekkel.
Nos kérem szépen. Be kellett látnom, hogy bár próbálkoztam kitörni a szülői házból hozott tudásanyagból, előbb utóbb ehhez kanyarodtam vissza, amit ott láttam és tanultam.
Bár erényükre legyen mondva, sokkal egészségesebben étkeznek mint mikor gyerek voltam, de én ezt már csak hetente, kéthetente látom, mert saját háztartást kell vinnem, saját szabályokkal.
Olyannyira szeretem a jól elkészített házi hús és füstölt árúkat, hogy hosszú távú céljaink között szerepelt egy mangalicákat nevelő és feldolgozó kicsiny gazdaság. Konzultáltam az ökológiai gazdálkodás legnagyobb mestereivel - minden 80-at betöltött idős emberrel, szerte a megyében - hogyan kell szakszerűen megfüstölni mindent. Még most is, hogy ezeket leírom, olyan sajnálat van bennem, hogy ezeket nem kóstolhatom és készíthetem el.
Annyi a vigaszom, hogy a teljes megvonás nem megoldás, amíg az agyam át nem áll, így alkalmi jelleggel megengedtem. Türelmi idő, ha úgy tetszik.
Egyszer olvastam valahol, hogy terelgetni kell az igényeinket, elvégre nem állatok vagy vezethető, ártatlan gyermekek vagyunk. A felnőttséggel együtt jár az önuralom is.
Jelenleg egy tisztuló időszakban vagyok és érzem, hogy nagyon kellett.
