Találkozás a török konyhával: szívszerelem! 1.
Amikor lefoglaltuk a szállást, a teljes ellátás volt az egyik sarokpontja a választási kritériumoknak. Bár így utólag belegondolva, nem egy ökör ára ott jókat enni.
Nem sokat tudok most sem a konyhájukról, végül is csak megettem. Mindig egy ismeretlen helyről kiragadott gondolat motozott a fejemben amit rég egy utazási műsorban hallottam: A török konyha a vegetáriánus mennyország. Piszkosul igazuk volt.
Az all inclusive elllátás korlátlan fagyi adagokat, púpos tányér görögdinnye szeleteket, ki nem ürülő boros poharakat eredményez...az első 2 napban. Utána a bőségben is megtalálod azt az adagot, amit otthon eszel.
Egy kis általános összefoglalót gondoltam a térség konyhájáról, de olyan nagy dologba nyúltam bele...ez egy hatalmas és teljesen új konyha, azóta bújom a "szakirodalmat", főleg amit barátnémtól kaptam ajándékba. Sőt a közelgő születésnapomra szeretnék egy turkis süteményt kipróbálni, a künefé-t.
Tudtátok, hogy a töltött káposzta török étel volt, mielőtt magyar lett belőle? Vagy hogy a baklavát hidegen szervírozzák?
Vagy hogy a töltött (pritamin?) paprikát úgy sütötték és tálalták fel, hogy fejjel lefele állították bele a tepsibe? Vagy próbáltatok már fűszernövényeket salátaként elkészíteni?
Azt sem tudom hol kezdjem, ezért kicsit csapongó leszek, azért próbálkozom.
Első napokban próbálkoztam beszélgetni a "kollégákkal" annyit megértettek, hogy hasonszőrű vagyok, de azt hitték hogy ezt a szuper erőmet arra akarom felhasználni, hogy extra adagot és nem extra információt kapjak. Sajnos.
Pedig az a töltött vagy rakott padlizsán, tejföllel, fokhagymás majonézzel....attól a kajától valahogy kivilágosodik a kedved is.
Szóval jól főztek, szerencsére nem akartak mindent sajátságot letagadva eleget tenni a kontinentális étkeztetésnek. Hála istennek! Nem azért utazunk annyit, hogy ugyanazt együk mint akárhol máshol.
Minden nap, minden étkezésnek elengedhetetlen része volt a fekete olajbogyó, töppedten, olajban eltéve, magokkal. Már most hiányzik.
A kenyereket, amelyek állagban és formában hasonlított a francia baguetthez az 50 m-re lévő pékségből hozták minden alkalommal az étkezés előtt, volt amikor még langyos volt és teljesült az ún. "kenyér szimfónia".
Külön megemlítem azt az Isteni szerencsét, hogy épp abban a a szárnyban volt a szobánk, ami a pékség irányába nézett, így amikor reggel lementem kávéért, akkor a sülő kenyerek illatában váram a liftet. Eltökélt szándékom olyan helyen leélni az életem, ahol ez a körülmény adott. Vagy én leszek az aki ezt megteremti!
A reggeliről: a fenti kép a hotel egy általam összepakolt reggelijét mutatja. Olajbogyó, kicsit sós sajt, friss kenyérrel. Az egyetlen ami nagyon hiányzott, a vaj. Ott nem volt semmi csak picike dobozos margarin. Brrrrr....
A desszert natur joghurt pekmezzel. Ha körbe akarom írni, akkor valahol a méz és a jam között található, szerintem szirupban főzött gyümölcs. Volt több ízben.
Nekem egyszeri választás volt, de P. minden reggel evett egyet, néha többet.
Kávéjuk átlagos, ahol mi voltunk, nem kínálták a zaccos főzött kávét. A környéken bementem a vasedényes üzletek nagy részébe, árulták a klasszikus réz, kávés, alul kiszélesedő nyeles szépségeket, potom pénzekért. Azok a meglepődött arcok, hogy turistaként mit keresünk ott! Volt amikor autómatice irányítottak volna a souvenir árushoz, azt hitték eltévesztettük az ajtót.
Mondom, nyugi, I'm a special tourist. Én nem a hűtőmágnest keresem! Nem mellékesen tényleg érdekel, hogy hogyan éltek.
Sajnos nem mertem a repülőn hazahozni az egy dl-es teás készletet, pedig potya pénzért gyönyörűeket lehetett kapni. Úgy itták a teát, mint az oroszok a szamovárból. Főztek egy koncentrátumot és azt hígította mindenki forró vízzel, ízlés szerint.
Első reggelinél fedeztem fel, hogy a helyiek és a személyzet kedves kis harang alakú poharakba, felváltva töltik a vizet és teát. Lelestem őket és onnantól kezdve én is napi szinten 3-4 adagot ittam. Imádtam, ahogy ők. Ott mindenki, mindenhol ilyen csészikéből itta a teát. Ennek a szenvedélynek számomra a legszembetűnőbb példája az volt, hogy a teát a szupermarketben KILÓS kiszerelésben is
árulták. Tudod, téglalap kávé szorozd meg 4-el, akkora mint egy kispárna kb.
Nem sokat tudok most sem a konyhájukról, végül is csak megettem. Mindig egy ismeretlen helyről kiragadott gondolat motozott a fejemben amit rég egy utazási műsorban hallottam: A török konyha a vegetáriánus mennyország. Piszkosul igazuk volt.
Az all inclusive elllátás korlátlan fagyi adagokat, púpos tányér görögdinnye szeleteket, ki nem ürülő boros poharakat eredményez...az első 2 napban. Utána a bőségben is megtalálod azt az adagot, amit otthon eszel.
Egy kis általános összefoglalót gondoltam a térség konyhájáról, de olyan nagy dologba nyúltam bele...ez egy hatalmas és teljesen új konyha, azóta bújom a "szakirodalmat", főleg amit barátnémtól kaptam ajándékba. Sőt a közelgő születésnapomra szeretnék egy turkis süteményt kipróbálni, a künefé-t.
Tudtátok, hogy a töltött káposzta török étel volt, mielőtt magyar lett belőle? Vagy hogy a baklavát hidegen szervírozzák?
Vagy hogy a töltött (pritamin?) paprikát úgy sütötték és tálalták fel, hogy fejjel lefele állították bele a tepsibe? Vagy próbáltatok már fűszernövényeket salátaként elkészíteni?
Azt sem tudom hol kezdjem, ezért kicsit csapongó leszek, azért próbálkozom.
Első napokban próbálkoztam beszélgetni a "kollégákkal" annyit megértettek, hogy hasonszőrű vagyok, de azt hitték hogy ezt a szuper erőmet arra akarom felhasználni, hogy extra adagot és nem extra információt kapjak. Sajnos.
 |
| Retro Pepsis pohár, alma méretű éretlen szilvák |
Szóval jól főztek, szerencsére nem akartak mindent sajátságot letagadva eleget tenni a kontinentális étkeztetésnek. Hála istennek! Nem azért utazunk annyit, hogy ugyanazt együk mint akárhol máshol.
Minden nap, minden étkezésnek elengedhetetlen része volt a fekete olajbogyó, töppedten, olajban eltéve, magokkal. Már most hiányzik.
A kenyereket, amelyek állagban és formában hasonlított a francia baguetthez az 50 m-re lévő pékségből hozták minden alkalommal az étkezés előtt, volt amikor még langyos volt és teljesült az ún. "kenyér szimfónia".
Külön megemlítem azt az Isteni szerencsét, hogy épp abban a a szárnyban volt a szobánk, ami a pékség irányába nézett, így amikor reggel lementem kávéért, akkor a sülő kenyerek illatában váram a liftet. Eltökélt szándékom olyan helyen leélni az életem, ahol ez a körülmény adott. Vagy én leszek az aki ezt megteremti!
A desszert natur joghurt pekmezzel. Ha körbe akarom írni, akkor valahol a méz és a jam között található, szerintem szirupban főzött gyümölcs. Volt több ízben.
Nekem egyszeri választás volt, de P. minden reggel evett egyet, néha többet.
Kávéjuk átlagos, ahol mi voltunk, nem kínálták a zaccos főzött kávét. A környéken bementem a vasedényes üzletek nagy részébe, árulták a klasszikus réz, kávés, alul kiszélesedő nyeles szépségeket, potom pénzekért. Azok a meglepődött arcok, hogy turistaként mit keresünk ott! Volt amikor autómatice irányítottak volna a souvenir árushoz, azt hitték eltévesztettük az ajtót.
Mondom, nyugi, I'm a special tourist. Én nem a hűtőmágnest keresem! Nem mellékesen tényleg érdekel, hogy hogyan éltek.
 |
| Tea, hátul egy kis loukum (talán), gyönyörűséges török kerámián. forrás: fineartamerica.com |
Első reggelinél fedeztem fel, hogy a helyiek és a személyzet kedves kis harang alakú poharakba, felváltva töltik a vizet és teát. Lelestem őket és onnantól kezdve én is napi szinten 3-4 adagot ittam. Imádtam, ahogy ők. Ott mindenki, mindenhol ilyen csészikéből itta a teát. Ennek a szenvedélynek számomra a legszembetűnőbb példája az volt, hogy a teát a szupermarketben KILÓS kiszerelésben is
árulták. Tudod, téglalap kávé szorozd meg 4-el, akkora mint egy kispárna kb.
