Alanya 1. nap
Mielőtt elértük a földi paradicsomot az olajbogyóval és olajban eltett paprika és a töltött padlizsán idejét, néhány dolog a tegnapunkról és az indulásról.
01:00 Indulás Debrecenből: telekocsi rendszerben mentünk, ami röviden Oszkár. Apukám autentikus fordítása a szó etimológiájáról: ossz-kár=car.
De egy meggyőzőbb adat, hogy ezt a rendszert használjuk vonat helyett: a MÁV Budapest Debrecen távon irányonként 4000 ft. Nem a vagyunk már diákok, nem tudunk összegömbölyödve aludni 5 órát a reptéren, a diákigazolvány ideje is elmúlt.
Oszkár kettőnknek 2500 Ft lett és az ágyunkban aludhattunk másfél órát aznap este.
Mert annyi jutott.
Elindultunk, nem tudtuk, hogy mink maradt otthon.
Az eddigi lista: akármilyen fésű, férfi borotva, napszemüveg. Bevallom pestre félúton lezsibbadtam, hogy fürdőgatyát becsomagoltam e P. nek. Jelentem, igen. De az aznap reggeli 10 perces bepakolás az eddigi legjobban sikeredett, kisebb fiaskókkal. Semmi felesleges hívság. Lesz hely pakolni. Mindig mikor ott vagyunk valahol akkor sopánkodom hogy ezt a dög nehéz akármit miért hoztam, de most a kevesebb több elve a gyakorlatban is bevált.
Az alkalmi útitársunk egy szórakoztató ember volt, akivel végigbeszélgettük az utat, a krónikus fáradtság akkor ért el, mikor átvilágítottak minket és vártuk a felszállást.
Megírtam az előző kis szösszenetet és P. hangja riasztott: figyelj már 40 perce beállt a gépünk, siessünk!
Odaloholtunk és amikor megláttuk a sort, kiderült, hogy épp akkor villant fel a zöld jelzés és a sor csak utánunk eszmélt. Summa summarum, elsők között szálhattunk fel!
Konstans álomkórban töltöttem az utat, az agyam próbált pihenni, de a hányinger miatt nem ment. Végül leszálltunk Antalyába. Gőzöm sincs milyen irányból közelítettük meg Törökországot, de az biztos, hogy elképesztő jó volt látni azt a domborzati gazdagságot, a kopasz hegyeket, a zöld árnyalatait, de minek prbálom körbeírni, nem lehet. Megszámolni nem tudnám, mennyi féle új formát láttam.
Helyi idő: 10:15. Megérkeztünk Antalya repterére, fél órát vártunk a csomagkiadásra. Nem Csodálom, hogy annyit kellett várni, hatalmas reptér. Drukkoltunk, hogy ne mi legyünk a 10.000-ből egy bőrönd amelyik leesik a kiskocsiról.
11:30. Kiértünk, ott elnavigátak a jó utazásszervezőhöz, onnan, a jó buszhoz, ami elhozott minket Alanyába.
Az utazási iroda 2 órát mondott, amíg elérünk Alanyába. Arra számítottam, hogy még ebédre ideérünk, biztonsági ellenőrzésnél a vizünket elvették, keksz van.
15:00 megérkeztünk a hotelbe. Kopogott a szemünk, szomjasak vagyunk. A száraz keksszel inkább annak a fejét tömnénk meg, aki 2 órát mondott utazási időként.
Debrecentől, Alanyáig összesen 14 óra telt el.
A csoportot az a fehér angóra macska köszönti, amelyik a bejáratnál, királynői tartásban engedi, hogy átlépjünk rajta és kikerülhessük a bőrönddel. Az egyik ablakfülkében a picinye alszik elnyúlva a sakktáblán.
A szobánk kényelmes és tágas, az erkélyről az a kép köszön vissza, amelyet a prospektusban láttunk. Mekkora erre az esély?
A recepción, próbálunk egy kis maradékot kikuncsorogni, all inclusive ellátás van vagy mi.. A báros srác felajánl egy koktélt a recepciós megemlíti a kávéidőt, mint mentsvárat és P. varázsszavát: palacsinta.
Kibírjuk, nem megyünk el harapni valamit. Az öt órát úgy vártunk mint a messiást. Nem volt palacsinta, csak olyan kinyomós dobozos süti. A recepciós egy életre elásta magát P.-nél. Palacsintát hamísan kiálltani vétség a családban.
Közben elmentünk fürdeni, a szálloda fürdőmedencéjét a dekázó focisták és az elmaradhatatlan, ropogósra sült, elképesztően barna német nyugdíjasok uralják. Áttendáltunk a partra, a víz tökéletes. Kerek kavicsok és homok és a szoboszlói hullámfürdő nagytestvére. Nem tudom mikor nevettem ilyen felszabadultan, amikor a sodrás felkapott és lerakott máshol. Ez mindig jó muri.
Addig amíg ezt írom, P. várja h indulhassunk a strandra. Kipihenten.
Folyt köv.
01:00 Indulás Debrecenből: telekocsi rendszerben mentünk, ami röviden Oszkár. Apukám autentikus fordítása a szó etimológiájáról: ossz-kár=car.
De egy meggyőzőbb adat, hogy ezt a rendszert használjuk vonat helyett: a MÁV Budapest Debrecen távon irányonként 4000 ft. Nem a vagyunk már diákok, nem tudunk összegömbölyödve aludni 5 órát a reptéren, a diákigazolvány ideje is elmúlt.
Oszkár kettőnknek 2500 Ft lett és az ágyunkban aludhattunk másfél órát aznap este.
Mert annyi jutott.
Elindultunk, nem tudtuk, hogy mink maradt otthon.
Az eddigi lista: akármilyen fésű, férfi borotva, napszemüveg. Bevallom pestre félúton lezsibbadtam, hogy fürdőgatyát becsomagoltam e P. nek. Jelentem, igen. De az aznap reggeli 10 perces bepakolás az eddigi legjobban sikeredett, kisebb fiaskókkal. Semmi felesleges hívság. Lesz hely pakolni. Mindig mikor ott vagyunk valahol akkor sopánkodom hogy ezt a dög nehéz akármit miért hoztam, de most a kevesebb több elve a gyakorlatban is bevált.
 |
| Utazunk, utazunk! |
Megírtam az előző kis szösszenetet és P. hangja riasztott: figyelj már 40 perce beállt a gépünk, siessünk!
Odaloholtunk és amikor megláttuk a sort, kiderült, hogy épp akkor villant fel a zöld jelzés és a sor csak utánunk eszmélt. Summa summarum, elsők között szálhattunk fel!
Konstans álomkórban töltöttem az utat, az agyam próbált pihenni, de a hányinger miatt nem ment. Végül leszálltunk Antalyába. Gőzöm sincs milyen irányból közelítettük meg Törökországot, de az biztos, hogy elképesztő jó volt látni azt a domborzati gazdagságot, a kopasz hegyeket, a zöld árnyalatait, de minek prbálom körbeírni, nem lehet. Megszámolni nem tudnám, mennyi féle új formát láttam.
Helyi idő: 10:15. Megérkeztünk Antalya repterére, fél órát vártunk a csomagkiadásra. Nem Csodálom, hogy annyit kellett várni, hatalmas reptér. Drukkoltunk, hogy ne mi legyünk a 10.000-ből egy bőrönd amelyik leesik a kiskocsiról.
11:30. Kiértünk, ott elnavigátak a jó utazásszervezőhöz, onnan, a jó buszhoz, ami elhozott minket Alanyába.
Az utazási iroda 2 órát mondott, amíg elérünk Alanyába. Arra számítottam, hogy még ebédre ideérünk, biztonsági ellenőrzésnél a vizünket elvették, keksz van.
15:00 megérkeztünk a hotelbe. Kopogott a szemünk, szomjasak vagyunk. A száraz keksszel inkább annak a fejét tömnénk meg, aki 2 órát mondott utazási időként.
Debrecentől, Alanyáig összesen 14 óra telt el.
A csoportot az a fehér angóra macska köszönti, amelyik a bejáratnál, királynői tartásban engedi, hogy átlépjünk rajta és kikerülhessük a bőrönddel. Az egyik ablakfülkében a picinye alszik elnyúlva a sakktáblán.
A szobánk kényelmes és tágas, az erkélyről az a kép köszön vissza, amelyet a prospektusban láttunk. Mekkora erre az esély?
A recepción, próbálunk egy kis maradékot kikuncsorogni, all inclusive ellátás van vagy mi.. A báros srác felajánl egy koktélt a recepciós megemlíti a kávéidőt, mint mentsvárat és P. varázsszavát: palacsinta.
Kibírjuk, nem megyünk el harapni valamit. Az öt órát úgy vártunk mint a messiást. Nem volt palacsinta, csak olyan kinyomós dobozos süti. A recepciós egy életre elásta magát P.-nél. Palacsintát hamísan kiálltani vétség a családban.
Közben elmentünk fürdeni, a szálloda fürdőmedencéjét a dekázó focisták és az elmaradhatatlan, ropogósra sült, elképesztően barna német nyugdíjasok uralják. Áttendáltunk a partra, a víz tökéletes. Kerek kavicsok és homok és a szoboszlói hullámfürdő nagytestvére. Nem tudom mikor nevettem ilyen felszabadultan, amikor a sodrás felkapott és lerakott máshol. Ez mindig jó muri.
Addig amíg ezt írom, P. várja h indulhassunk a strandra. Kipihenten.
Folyt köv.
