Ettél már mama-kaját egy közvécében?
Az estéket, az ájulás közeli állapotot céltalan böngészéssel szoktam eltölteni, éhezik az agyam az ingerekre, csak a testem nem képes utánuk eredni. Mindegy, most van ez, lesz máshogyan is.
Tegnap találtam a neten (MÉG) ezt a nagyon érdekes helyet, valahol London külvárosában helyezkedik el, itt.
Épp a napokban került szóba egy beszélgetésben az a vágyam, hogy olyan üzletvezetési magatartást kívánok gyakorolni, keresem a módját, az egyik ember érdeke nem kényszeríti az akaratát a másikra, a másik nem hódol be, ami senkit nem károsít meg, senki nem érzi kényszerűen kizsákmányolva magát.
Hmmm..ugye! Mint Mátyás király és az okos lány meséje: egyensúly, a tenni és nem tenni között.
Ezek a mamák megcsinálták.
A rövid előtörténet annyi, hogy az alapító egy fiatal lány, Katie Harris, aki a saját nagymamája által tanított tudást olyannyira fontosnak tartotta, hogy nem akart önzőzni vele, meg akarta ismertetni a környékkel, mindenkivel.
A történet másik szála, hogy idősekkel foglalkozott és látta, hogy aki egész életében serény kis háziasszony volt, aki egyik kezével gyereket nevelt, a másikkal terítőt hímzett, a harmadikkal pedig sütit sütött és valahogy a virágágyásra is volt gondja, az nyugdíjasként sem tud kibújni a rutinból, csinálnia kell valami értelmeset a szappanoperák nézésén és valóságsókon való felháborodáson kívül.
Nem biztos, hogy van kiért dolgozni, a gyerekek kirepültek, a házastárs lehet, hogy eltávozott, így még jobban akarja.
Mamáknak szervezett ún. "pop-up café"-t, - én is most olvastam utána - ez azoknak a helyeknek a spéci neve, amik eleve rövid távra vannak létrehozva, feltűnnek, mindenkit jóllakatnak és huss, már el is tűnnek.
No, régebben egy ilyen helyen, mamák látták vendégük a jónépet, annyira jó kezdeményezés volt, hogy megérett a project egy állandó hely létrehozására.
Megtalálták a tökéletes helyet, egy közvécét, ahova 20 éve nem pisilt senki. Egy letűnt éra kihasználatlan, megtűrt építménye, nem mellékesen majdnem mindenki ódzkodik a felhasználásától. Azért vannak üdítő, inkább zseniális kivételek.
A főmamát, NANAgernek hívják, végtelenítve készülnek a hét minden napján a sütemények, nincs stressz, csak sütiillat, betérő vendégek, szvetterben teázgató, beszélgető idősek, kisbabák, kiskutyák, kötényben kiszivárgó, pihenő mamák, szüntelen mosollyal az arcukon,ahogy nézik, hogy a családi sütireceptet csitított mohósággal eszik az emberek, mert vendégségben vannak. Ilyen lehet a mennyország.
Ha egyszer leszek nyugdíjas, szeretnék ilyen helyen dolgozni.
