Üvegházat a hátsó kertbe

A hétvége lezárása most vasárnap tervezéssel telt. A közös porta gondolata még nem érlelte meg az agyunkban azt, hogy tudjunk bánni a közös döntésekkel. Úgy megy még a kommunikáció, mint amikor összefogózkodtok és az egymáshoz közel lévő lábakat összekötözik. Eleinte pofára esünk néhányszor a 3 láb miatt, mielőtt megtaláljuk a ritmust.
Közeledik a tavasz és szeretnék minél több időt tölteni a háznál, felásni a kertet, elgondolkodva állni a gyümölcsfák előtt és várni az első leveleket, úgy hogy Emő minden talpalatnyi földet akkurátusan átszagol közben és megérkezik P., aki minden dologra rá tud csodálkozni, hogy milyen szép.
A mi kis antiszociális kutyánk, aki minden jó szándékú közeledésre ijedezéssel reagál, a szembe szomszéd izgága írszetterében találta meg az eddigi legjobb barátját. Amikor megérkeztünk, amint meglátta Emőkét egyből oda akart jönni megnézni, megvárva a gazdát, átsuhant az utcán, addig állt a kapunknál, amíg be nem engedtem hozzá. Nagy nehezen visszatessékelték a kapujuk mögé, addig amíg a másik gazda haza nem jött, akkor vele is átjött megnézni megint. Ennél jobb óment keresve sem találhatnék...
Jó lenne egy teljes éven át mindig friss zöldség az asztalon, amiért csak oda hátra kell sétálni.
Nézegetek tovább nézegetek, de lehet hogy csak ásni kellene.
Forrás:  https://hu.pinterest.com/vankosalom/%C3%B6tletek-a-saj%C3%A1t-kertbe/