Napozz stégen, főzz lecsót a bográcsban!

Egy egzotikus hőerőmű sziluettje a horizonton...
Nem akartam önző lenni, nem hagyhattam ki, hogy Ti is csorgassátok a nyálatokat.
Egy olyan életformát kezdtem el elméletben piszkálgatni, amit sohasem tudtam volna magamnak elképzelni: a vízparti ház.
Mindig tetszett, a víz közelsége, főleg az élő víz összetettsége, akármennyire is félelmet kelt bennem. Lehet, hogy a sok gyerekkori: "beleesel, megfulladsz, a helyedben nem lennék ilyen vakmerő"-nek meglett a hatása.
Gyerekkoromban csak azért olvastam végig az Aranyembert, mert a Senki szigete, nagyon megmozgatta a fantáziámat. Az ahogy leírta, hogy a néni maga vetette magról a gyümölcsfákat, ahogy magának építette fel a saját hajlékát...vissza vissza tér az irodalomban az vadonban élő ember egyszerű, küzdelmes élete és mégis megborzongató szabadsága, hogy a pénzügyi, materiális világ szemében semmije sincs, mégis mindent meg tud magának teremteni. 
Robinson Crusoe történetét is az építkező részig tartottam letehetetlennek, amikor bejött a képbe az ember, mint harcos, mint kannibál nem is folytattam.
Egyikünk sem veszi komolyan ezt a laptop fénye, a moziműsor, a sorozat (másnak) vagy a munkaidő meghatározott ritmusa mellett, mert akkor el lennék zárva a civilizáció elől, meg néhány napig ok, hogy csend van, de hiányzik a pörgés, kényelmetlenségekkel járhat.. stb. stb. 
Arról nem is beszélve, hogy minden kiadott forintnak helye van, hogy férne bele ez, ha hónap végére örülök, hogy ha kihúzom valahogy?
Egy szomszéd ügyvéd vetette fel talán magának, talán nekem a következő kérdést: csak én öregszem, vagy a kényelem tesz ilyen puhánnyá? Érdekes beszélgetés volt, ez a problémakör valószínű rég szunnyadt az agyában, csak épp nálam mondta ki hangosan.
Analóg az ügyvédurral, azt vettem észre, hogy minél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az igényeinknek, a kényelmes életünknek annál jobban uralkodnak rajtunk, akár a vágyaink felett is.


Költségkímélő és megnyugtató, ha akkora vágyaink vannak, amit a pénztárcánkhoz szabtunk. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon régen virágzott ez a hétvégi ház kultúra. Nem kell nagy, nem kell szép, de az a Miénk. Jobbra egy kiadvány a tucatnyiból. SK, kaláka nyaraló a családnak.
Mérlegelj: az e jobb, hogy két hetente kimész kicsit, vagy egy évben az az egy hetet várod, hogy repülhess. Ahogy az ötleteknél, az írásnál, a kommunikációnál, erre is a sok lúd disznót győz elve húzható rá.
Ha messzebb akarok menni a témában, azt mondom, hogy a boldogságnak nem egy távoli nagy dolognak kell lennie, hanem egy könnyen megélhető állapotnak, amit követnek hullámvölgyek, de hozzá tartozik a mindennapjainkhoz.
Nyár elejétől kezdve alig lehet jegyet foglalni külföldi nyaraltatásokra, ahol az a lényeg , hogy kaja legyen és vízpart. Kis odafigyeléssel egy négy tagú család töredék áron meg tudja ezt oldani a lakókörnyezete közelében, úgy hogy pihen, eszik és fürdik. Muszáj valahova elmenni (jó messzire) nyáron? Dehogyis. Pihenni és kikapcsolni muszáj. Néhány nyaralás árából örök vízparti látványban lehet részed. Külföldi képeket is hoztam a néhány magyar példa mellé.
Ahogy a világ állása van, ki tudja, hogy jó e útra kelni, bármennyire is öröm egy új kultúra felfedezése és a tanulás.
Tudod: Nagyobb eséllyel találsz gombot egy kabáthoz, mint fordítva.

Források: https://hu.pinterest.com/vankosalom/house-connecting-to-water/ 
https://www.antikvarium.hu/konyv/elekes-keve-nyaralo-tervek-284397
otthonos.reblog.hu 




A Tisza csongrádi szakaszán gólyalábakon állnak a nyaralók. Laktam hasonlóban a művésztelepen.








Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája