Nem lettem Jessica Fletcher, ezentúl tudatlan örömből írok
Az elmúlt heteket átszőtte az az optimizmus, amit a saját tehetségembe vetett hitem táplált. Mit mondhatnék, sokkal több energiám volt mindenre, sokkal nagyobb örömmel végeztem el a munkámat, mert boldog voltam, hogy megint alkotok. Ne aggódjatok, már vége.
Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett, hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e egy történetet kiizzadni elejétől a végéig, úgy, hogy történelmileg hiteles legyek, minden szempontból. Jelentem, végigcsináltam és nagyon élveztem.
De mint minden zabolátlan, ösztönös dolgot, ez is annyira elkezdett érdekelni, hogy tanulni akartam róla. Hogyan lehetek jobb.
A festésnél sikeresen kigyomlált az oktatás minden spontán megnyilvánulást, amiért késztetést éreztem az alkotásra. Annyira, hogy most már csak görcsöket tudok létrehozni, mert meg kell felelni. Ha valamit boldogan akarsz csinálni,akkor felejtsd el az iskolát, erre kellett rájönnöm, zsebemben 2 diplomával. Nos, ha van eszem, akkor nem kíváncsiskodom tovább itt sem, de feledékeny vagyok.
Utánaolvasás során jöttek a következő förmedvények, az irodalmi onanizáció: cselekmény ritmus, karakter vezetés, a tájleírás stílusa. Potom egy havi fizetésedért boldogan odaültetnek egy szerkesztőt a szoknyád mellé, hogy minden ilyen vadhajtásodat visszanyesse és rendre beszabályozzon a kis aranyos.
Ha akarsz te is Jessica Fletcher lenni, akinek falja a könyveit a kedves fogyasztók siserehada, akkor be kell tartanod a rasztert. Jessica az egyik példaképem, sok követhető érték birtokosa, de azt nem vitathatom el tőle, hogy a futószalag-irodalmat testesíti meg a karaktere ebben a filmben.
Csak azért sem fogok magamnak, a lelki békémnek öngól lőni azzal, hogy megint elhitetheti a rendszer velem és mindenkivel, hogy egy nagy rakás trágya vagy és máshogy nem lehetsz jó, csak ha beleférsz az ő általuk kínált 6 kötőjel 8 hetes alapozó kurzus írásbeli vizsgájának százalékai közé.
A kedvenc könyveim írói pont lesz#&nák, hogy hányast kapnának a könyvükre, ez is olyan mint egy jó kép: Csak megtörténik.
Ez a túlelemzés, csak azt eredményezi, hogy az író emberből azt teszik csúffá, amiért megérdemli azt, hogy a gondolatait és az élményeit papírra vethesse.
A blog jogán, ami végzetesen egoista műfaj, csak egy kis önkritika nekem, amikor rosszul esik, hogy nem fértem fel a kockás lapra:
Ilyen egyszerűen gondolkodom, hogy egy pályázat kell ahhoz, hogy észrevegyem, hogy fel kéne emelni a seggem és elkezdjek valamit csinálni a komfortzónámon kívül.
*Senkinek sem hagyom, hogy a mocskos lábával átgyalogoljon az elmémen.
Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett, hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e egy történetet kiizzadni elejétől a végéig, úgy, hogy történelmileg hiteles legyek, minden szempontból. Jelentem, végigcsináltam és nagyon élveztem.
De mint minden zabolátlan, ösztönös dolgot, ez is annyira elkezdett érdekelni, hogy tanulni akartam róla. Hogyan lehetek jobb.
 | |
| Gandhinak igaza van. * |
Utánaolvasás során jöttek a következő förmedvények, az irodalmi onanizáció: cselekmény ritmus, karakter vezetés, a tájleírás stílusa. Potom egy havi fizetésedért boldogan odaültetnek egy szerkesztőt a szoknyád mellé, hogy minden ilyen vadhajtásodat visszanyesse és rendre beszabályozzon a kis aranyos.
Ha akarsz te is Jessica Fletcher lenni, akinek falja a könyveit a kedves fogyasztók siserehada, akkor be kell tartanod a rasztert. Jessica az egyik példaképem, sok követhető érték birtokosa, de azt nem vitathatom el tőle, hogy a futószalag-irodalmat testesíti meg a karaktere ebben a filmben.
Csak azért sem fogok magamnak, a lelki békémnek öngól lőni azzal, hogy megint elhitetheti a rendszer velem és mindenkivel, hogy egy nagy rakás trágya vagy és máshogy nem lehetsz jó, csak ha beleférsz az ő általuk kínált 6 kötőjel 8 hetes alapozó kurzus írásbeli vizsgájának százalékai közé.
A kedvenc könyveim írói pont lesz#&nák, hogy hányast kapnának a könyvükre, ez is olyan mint egy jó kép: Csak megtörténik.
Ez a túlelemzés, csak azt eredményezi, hogy az író emberből azt teszik csúffá, amiért megérdemli azt, hogy a gondolatait és az élményeit papírra vethesse.
A blog jogán, ami végzetesen egoista műfaj, csak egy kis önkritika nekem, amikor rosszul esik, hogy nem fértem fel a kockás lapra:
Ilyen egyszerűen gondolkodom, hogy egy pályázat kell ahhoz, hogy észrevegyem, hogy fel kéne emelni a seggem és elkezdjek valamit csinálni a komfortzónámon kívül.
*Senkinek sem hagyom, hogy a mocskos lábával átgyalogoljon az elmémen.
