Muskátli a lábosban, kakaós csiga sül a kemencében: Nyíregyháza Sóstó, Múzeumfalu
Szerencsés embernek mondom magam, ugyanis a P, a Pár előhozakodott a kapcsolatunk második legjobb (az első a gyűrű volt egy random szőlőhegyen a Baltonnál) felvetésével. Menjünk el a hétvégén a nyíregyháza mellett lévő múzeumfaluba.
Az ötletet egy kiszólásom adta egy héttel korábbról, mert belebotlottam egy beszélgetős műsorba apukám autójában. Semmi sincs véletlenül, ahogy az a kuplung szakadás sem, ami megakasztott minket szombat reggel egy piros lámpánál, 2 órával később ezért halhattam meg ezt.
Erről a helyről szólt a tudósítás, hogy Árpád kori falut építenek, végigjárva egy ismeretlen kor leleteinek mára teljesen elfelejtett építkezési technikáit. - Állati! Kiáltottam fel magamnak és levegővétel nélkül meséltem el ezt P.-nek, amint lehetett.
Péntekig kiidegeltük magunkat, nagyon megörültem neki, hogy 1. tanulhatok, és hogy csorgathatom a nyálamat a földházakra, a máshol a vajköpülőre, a fém teáskannára, a bádog bögrére, a hófehér vászon kendőre, a gyönyörű kemencékre.
Tudom egy szentimentális puding vagyok, de építőbbnek érzem ezt, mint mondjuk a műkörmöket.
A csavargó családom is elkísért minket, nem kellett kétszer kérdezni, hogy Nagy barátja vagyok ezeknek a helyeknek, a szentendrei anyaskanzenből is csak azért jöttem ki, mert apukám és tesóm kiültek inkább az autóba, mert nem bírták tovább a hőséget és telefonáltak, hogy ott is melegük van. Van akinek sok egyszerre, de ezt jobban bírták.
Ez a kis skanzen a nyírségi népi építészettel foglalkozik, 2-3 óra alatt kényelmesen körbejárható, úgy, hogy minden fazékba benézel, kellemes kis program.
Épp volt egy céges program, így láttunk népi táncosokat! A szomszéd ház udvarán kemencében sült frissen a kakaós csiga.
A kishúgom onnantól kezdve nem tudott az skanzen etnográfiai részére koncentrálni, azon gondolkodott végig, hogy hogyan tudna belőle szerezni. A legegyszerűbb módozatot választotta: odament és addig nem jött el, amíg ki nem kapott néhányat. Mert az könnyebb lett volna, ha csak árulják, de ez magánrendezvény volt, végig kellett kérdezni mindenkit hogy eleget sütöttek e, hogy nélkülözhessenek belőle.
Sajnos látszik a házakon, hogy már eltelt néhány év az utolsó karbantartás óta, időszerű lenne, de még így is annyira hangulatos.
A munkából adódóan, sokszor járunk régi falusi házakban ezeket több kevesebb hozzáértéssel újítgatják. Nagyon jó volt ezeket abban az állapotban megnézni, amilyeneknek eredetileg épültek.
A földházak külön írást kapnak.
Az ötletet egy kiszólásom adta egy héttel korábbról, mert belebotlottam egy beszélgetős műsorba apukám autójában. Semmi sincs véletlenül, ahogy az a kuplung szakadás sem, ami megakasztott minket szombat reggel egy piros lámpánál, 2 órával később ezért halhattam meg ezt.
Erről a helyről szólt a tudósítás, hogy Árpád kori falut építenek, végigjárva egy ismeretlen kor leleteinek mára teljesen elfelejtett építkezési technikáit. - Állati! Kiáltottam fel magamnak és levegővétel nélkül meséltem el ezt P.-nek, amint lehetett.
Péntekig kiidegeltük magunkat, nagyon megörültem neki, hogy 1. tanulhatok, és hogy csorgathatom a nyálamat a földházakra, a máshol a vajköpülőre, a fém teáskannára, a bádog bögrére, a hófehér vászon kendőre, a gyönyörű kemencékre.
Tudom egy szentimentális puding vagyok, de építőbbnek érzem ezt, mint mondjuk a műkörmöket.
A csavargó családom is elkísért minket, nem kellett kétszer kérdezni, hogy Nagy barátja vagyok ezeknek a helyeknek, a szentendrei anyaskanzenből is csak azért jöttem ki, mert apukám és tesóm kiültek inkább az autóba, mert nem bírták tovább a hőséget és telefonáltak, hogy ott is melegük van. Van akinek sok egyszerre, de ezt jobban bírták.
Ez a kis skanzen a nyírségi népi építészettel foglalkozik, 2-3 óra alatt kényelmesen körbejárható, úgy, hogy minden fazékba benézel, kellemes kis program.
Épp volt egy céges program, így láttunk népi táncosokat! A szomszéd ház udvarán kemencében sült frissen a kakaós csiga.
A kishúgom onnantól kezdve nem tudott az skanzen etnográfiai részére koncentrálni, azon gondolkodott végig, hogy hogyan tudna belőle szerezni. A legegyszerűbb módozatot választotta: odament és addig nem jött el, amíg ki nem kapott néhányat. Mert az könnyebb lett volna, ha csak árulják, de ez magánrendezvény volt, végig kellett kérdezni mindenkit hogy eleget sütöttek e, hogy nélkülözhessenek belőle.
Sajnos látszik a házakon, hogy már eltelt néhány év az utolsó karbantartás óta, időszerű lenne, de még így is annyira hangulatos.
A munkából adódóan, sokszor járunk régi falusi házakban ezeket több kevesebb hozzáértéssel újítgatják. Nagyon jó volt ezeket abban az állapotban megnézni, amilyeneknek eredetileg épültek.
A földházak külön írást kapnak.
 |
| A nyitott kémény ekkora világosságot csinál |
 |
| Ez az ismeretlen 2 méteres férfi, csak megmutatta mekkora volt az átlagmagasság 200 éve. |
 |
| Viharkár a vályogtéglán |
 |
| Tarpai magas ház tornáca, a végében egy pince lejáró |
 |
| Takarék tűzhely a századfordulóról |
 |
| Dália szagoló |
 |
| Szárított dohány és muskátli |
 |
| A temetőcsősz háza |
 |
| A fűszerkert felől |
 |
| Nagyon kedvesek és egyszerűek voltak ezek a keresztek, ha szabad ilyet mondanom |
 |
| Egy eredeti "cigányputri" |
 |
| Tulipános kapu!! |
 |
| Fa zsindelyes ház |
