Tunézia egy elsödleges turista szemével
Már hetek óta az álmaink netovábbja volt, hogy eljöhettünk ide, Tunéziába. Számoltuk a napokat, elképzeltük milyen lesz a környezet,az ételek,az emberek. Megtapasztaljuk a földi paradicsomot, ahol nincs más dolgod, csak fogyasztani, alukálni ebéd után, palacsintázni 2étkezés között, kávézni. Viszont soha életemben nem ültem még le nagyobb lelkifurdalással enni, mint itt. Ugyanis a szívélyes mosolyoknak éhes és sokszor szomorù arcok a gazdái. Más helyett szégyelljük magunkat amikor, mint a neveletlen gyerek, falatokat evett kiszedett ételéből a válogatós turista. Ahol a szülők megengedik a drága gyermeküknek, hogy egész bagettel kardozzanak az étteremben, holott, az országban lakó emberek nagy része nem engedhet meg magának napi szinten sem húst, sem kenyeret.
Ezek a szegény emberek ilyennek ismerik az európai "kultùrát": harácsol, szégyentelenül önzö és lekezelően viselkedik velük, csak azért mert fizetett érte.
Vidámpark és felnőtt bölcsi Európa szìne javának, hermetikusan elzárva minden kósza szeméttől és ingertől.
Telnek a napok és egyre többet tapasztalunk a hétköznapokból mert kimegyünk közéjük. alapvetöen minden ugyanaz mint nálunk: élnek, szeretnek, ahogy mi, csak a háttér más.
Az egész országra jellemző, hogy az európai ember 2 lábon járó pénzeszsáknak van aposztrofálva, aki van olyan egoista, hogy kiszomjaztatott sivatagi rókával és pihegő solymokkal a vállán akarjon fényképezkedni. Olyan, akire minden vackot rá lehet sózni, mert minden csoportban van néhány, aki miatt megy az üzlet. Szóval ezek a szegény gyerekek megrohantak minket, hátha mi leszünk azok, akik miatt boldogan mehetnek haza aznap este. Mondjuk az sokkal becsülendőbb viselkedés, hogy nem csak kéregetnek, hanem valamit akarnak adni cserébe.
Most hogy már utána vagyunk az egésznek, azt mondom, hogy inkább így akarjon egy kis pénzhez jutni, de akkor csak az a csalódottság volt az emberben, hogy elutazik ide, megtesz több ezer kilométert, hogy ezeket a helyeket lássa és nem elég az, hogy ahhoz kell igazodnia, hogy programhoz van kötve, még arra a kevés időre sem hagyják a helyiek, hogy szétnézzen, mert nekik az az egy esélyük van, sokszor egész családoknak, hogy megéljenek. Ez nem olyan pozitív és hivogató, ahogy az utazási irodák előadják? Ebben a kopár és gyönyörű országban, nehéz benne lakni.
Ezek a szegény emberek ilyennek ismerik az európai "kultùrát": harácsol, szégyentelenül önzö és lekezelően viselkedik velük, csak azért mert fizetett érte.
Vidámpark és felnőtt bölcsi Európa szìne javának, hermetikusan elzárva minden kósza szeméttől és ingertől.
Telnek a napok és egyre többet tapasztalunk a hétköznapokból mert kimegyünk közéjük. alapvetöen minden ugyanaz mint nálunk: élnek, szeretnek, ahogy mi, csak a háttér más.
Az egész országra jellemző, hogy az európai ember 2 lábon járó pénzeszsáknak van aposztrofálva, aki van olyan egoista, hogy kiszomjaztatott sivatagi rókával és pihegő solymokkal a vállán akarjon fényképezkedni. Olyan, akire minden vackot rá lehet sózni, mert minden csoportban van néhány, aki miatt megy az üzlet. Szóval ezek a szegény gyerekek megrohantak minket, hátha mi leszünk azok, akik miatt boldogan mehetnek haza aznap este. Mondjuk az sokkal becsülendőbb viselkedés, hogy nem csak kéregetnek, hanem valamit akarnak adni cserébe.
Most hogy már utána vagyunk az egésznek, azt mondom, hogy inkább így akarjon egy kis pénzhez jutni, de akkor csak az a csalódottság volt az emberben, hogy elutazik ide, megtesz több ezer kilométert, hogy ezeket a helyeket lássa és nem elég az, hogy ahhoz kell igazodnia, hogy programhoz van kötve, még arra a kevés időre sem hagyják a helyiek, hogy szétnézzen, mert nekik az az egy esélyük van, sokszor egész családoknak, hogy megéljenek. Ez nem olyan pozitív és hivogató, ahogy az utazási irodák előadják? Ebben a kopár és gyönyörű országban, nehéz benne lakni.
