Fázó lábbal, sivatagba vágyva
Belibegett ez a csalfa, fázós június a hátsó ajtón. Mintha csúfolódnék szegény diákokon, az év végi dolgozatot, a jobb jegyért felelést bizony nem lengi be a szabadság levegője.
Az igazat megvallva nem bánom, így a hamarosan esedékes nyaralásunk tényleges üdülés lesz, igazi kirándulás a nyárba.
Június hónapban elkezdődött a visszaszámlálás. Még egy évvel közelebb kerülök ahhoz a bűvös harminchoz, aminek hallatán az én anyukám elsírta magát a születésnapján. Gyermekként nem értettem mire fel ez a kiborulás, de ahogy egyre közelebbről érzem a pallost a nyakamnál, megértem őt.
Mélyen az agyam egy kis polcán mindig átgondolom, hogy kik szoktak ilyenkor gondolni rám, felköszönteni, vagy csak jelezni valahogy, hogy nem felejtettek el. Sorba veszem őket, végiggondolom a kapcsolatot, kivel mikor beszéltem érdemben utoljára, sokszor nem tetszik az összesítő, sajnos van mikor magam miatt, de kiegyenlített meccs.
Évek telnek, de még mindig nehezen rakok le egy-egy ismeretséget, rokoni kapcsolatot. Próbálkoznék én a megjavítással, de a tandem is elborul, ha csak az egyik hajtja. A másik fél nem lelkizik rajta annyit. Utólag szembesülök vele, hogy a másik felet alaposan túlbecsültem emberi értékei, szellemi mélysége szempontjából.
Viszont úgy szeretném hinni, hogy ez a helyes, emberi gondolkodás, magam és a neveltetésem árulnám el, ha olyan embert választanék barátomnak, akiről nem gondolok csak szépet és jót.
Talán ezért van az, hogy néhány ember jutott el idáig és hogy olyan csendesek az ünnepek, de legalább igazi örömből fakadnak.
Az igazat megvallva nem bánom, így a hamarosan esedékes nyaralásunk tényleges üdülés lesz, igazi kirándulás a nyárba.
Június hónapban elkezdődött a visszaszámlálás. Még egy évvel közelebb kerülök ahhoz a bűvös harminchoz, aminek hallatán az én anyukám elsírta magát a születésnapján. Gyermekként nem értettem mire fel ez a kiborulás, de ahogy egyre közelebbről érzem a pallost a nyakamnál, megértem őt.
Mélyen az agyam egy kis polcán mindig átgondolom, hogy kik szoktak ilyenkor gondolni rám, felköszönteni, vagy csak jelezni valahogy, hogy nem felejtettek el. Sorba veszem őket, végiggondolom a kapcsolatot, kivel mikor beszéltem érdemben utoljára, sokszor nem tetszik az összesítő, sajnos van mikor magam miatt, de kiegyenlített meccs.
Évek telnek, de még mindig nehezen rakok le egy-egy ismeretséget, rokoni kapcsolatot. Próbálkoznék én a megjavítással, de a tandem is elborul, ha csak az egyik hajtja. A másik fél nem lelkizik rajta annyit. Utólag szembesülök vele, hogy a másik felet alaposan túlbecsültem emberi értékei, szellemi mélysége szempontjából.
Viszont úgy szeretném hinni, hogy ez a helyes, emberi gondolkodás, magam és a neveltetésem árulnám el, ha olyan embert választanék barátomnak, akiről nem gondolok csak szépet és jót.
Talán ezért van az, hogy néhány ember jutott el idáig és hogy olyan csendesek az ünnepek, de legalább igazi örömből fakadnak.
 |
| Egyedül edzés, együtt már móka. |
