Somlyó dombtól innen és vissza, tiszteletadás a somlói galuskának

Gyerekkorom visszasejlik erre az édességre, amikor a családommal egy fárasztó nagyvárosban végigkutyagolt nap végén bementünk az akkor még erősen cocialaista érát idéző cukrászda-presszóba, a Csokonai színház mögött megbújó kis utcasarkon: ez volt a Kismandula. 
Üveglappal fedték az asztalokat, hogy a magamfajta fölöttébb ügyes kezű gyerekek se kapjanak tockost, ha véletlenül kiöntik a kólát. Szerencsére ilyen megtorlás sohasem kerülhetett volna sor. Ablakait függöny választotta el az elhaladók pillantásaitól. Most sem értem azt az üzletpolitikát, ami a látni és látszani akarást felhasználva az embereket kirakati üvegek mögé pászítja. Bizonyára, ha azokat zavarná az, hogy kéretlen közönség bámul bele a kávéjukba, akkor más választanának. Most is a tyúk vagy a tojás esetével állunk szemben.     
De a drága, somlói őnagyságára visszatérve.
Ahány konyha, annyiféle somlói. Ettem már csokoládé pudinggal készültet, keserű kakaós krémmel készültet, olyat ami félig fehér, félig barna masszával készült. Fehér piskótával, kakaós piskótával, dobozból, kehelyből, tálból, fagyiként, tortaként... be kell vallanunk, magunknak, központilag, hogy nagyon szeretjük.  
Kutakodtam kicsit, hogy mit érdemes tudni róla: megtudtam, hogy viszonylag fiatal édesség, 1950-ben találta ki a Gundel étterem főpincére. Leborulok előtte, hiszen 1958-ban Magyarország büszkesége volt, a brüsszeli világkiállítás szakmai díját hozta el é(t)letre hívójának, Szőcs Józsefnek. Nem mellesleg, országos felmérés alapján mai napig abszolút kedvenc.
Múlt héten kármentés címszóval készítettem egy kis adagot a megmaradt diós teasütemény felhasználásával, a végeredmény bár a somlói és az eredeti recept intézményének 2 lábbal való megtiprása, meglepően finomra sikeredett.
Hozzávalók: 2 személyre
Tészta rész: nekem néhány szelet szét száradt kakaós diós sütemény, de helyettesíthető 5 dkg durvára tört dióval és nagy darabokra tört kakaós keksszel. Locsoljuk le egy kis rummal, keverjünk mazsolát bele.
Krém: 1 evk mogyorókrém, feloldva 1 dl tejszínben, lassan forralva, majd keverünk hozzá 2 evk kakaóport, 2 evk cukrot, majd 3 dl tejet, végül fél csomag puddingport, vagy 1 púpos evk kukoricakeményítőt. Keverjük csomómentesre. Tettem még bele 1 tk vaniliás cukrot. Szerencsés vagyok, kaptam ajándékba egy takaros üveg házi készítésűt. 
Felfőztem a krémet, majd a piskótát és krémet váltogatva szétosztottam a poharakban, amit annyira szeretek. A tetejére tejszínhabot nyomtunk, arra darabolt diót szórtunk tálaláskor.          


   

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája