Keddi péntek-hangulat gnocchival

Összekeverednek a napok, talán az aktívan töltött, járkálós hétvégék az okai. Ugyanis olyan reményteli, hétvége váró, lezáró hangulatba kerültem, hogy a szenzoraimnak nem lehet megmagyarázni, hogy: minek örülsz kislyány, a hét másik fele még hátra van! Ha jobban belegondolok, ez egy örömteli érzéki csalódás, mert kétszer megélni az elvégzett munka lezárását egy héten belül, egyszer kamuból, egyszer igazából nem egy rossz hangulatokozó. Vágyódom haza a családomhoz, hogy egy kicsit otthon legyek a kutyáimmal, vágyódom arra, hogy a tér amit befoghat a szemem, ne csak tömbtől tömbig tartson. A falusi gyerek mindig az is marad.
Mindenesetre a mai nap nagy része még rám vár, elvégezni a megbízott munkaköri feladatokat, közben fenntartani az otthon élhetőségét, vagyis kitakarítani és valami széppel megörvendeztetni az embert mire hazajön.
A mai napra merítettem a torkos csütörtöki élményeimből és kicsit ellopok a fényéből a mai estére. Hétköznapi étekké, rántott sertésmájjá válik a kacsamáj pörkölt, a káposztás gnocchi az marad ami volt, de mivel tegnap ellőttem a friss krumplit, ezért most gyorsfagyasztott nudliból készül. Szégyen gyalázat, tudom tudom, viszont ez nem egy lejátszott meccs, amikor megtehetem majd hogy gyurmázzak vele, akkor örömest vállalom a kihívást.        
Ha az készül amit kigondoltam, akkor biztosan készül néhány keresetlen fotó.