Pokolba a rossz jellemekkel, örüljünk inkább egy esküvőnek!

Az utóbbi napjaink arról a nagy Monoplyról szólltak, aminél nem lehet kiszállni, ha már unod a banánt. Beleütközöl abba, hogy a másik ember, ha megteheti, hogy mosolyogva megrövidítsen, akkor sóhaj nélkül meg is teszi. Választanod kell, hogy az ő szintjén szállsz harcba néhány kávé és süti áráért, vagy visszatúrod magadba ezt az ideget és a nyilvánvaló hierarchiát (ami nem korrekt) a további jópofizás érdekében. Sivíthatok e, hogy a világ összeesküdött, hogy ránk zúdítsa a legválogatottabb emberi komposztját? Hiszen ez még csak a kezdet.

De nem hiszem el, hogy érdemes általánosítani, a klisék csak az eligazodást szolgálják, ne a skatulyázást. Viszont valahogy ki kell tanulni az ilyen egyedek lehető leghatékonyabb, legegyenesebb kezelését, hogy mi lehessünk azok, akik egyenes derékkal ülték végig az egész játékot.

Sőt a fröcsögést befejezve, hírt adhatok egy nagyon kedves, vidám pár egybekelésének. A képiken látszik, hogy jó buli lehetett, nem csak azért mert a főszereplők hatalmas szemüvegekben pózolnak, hanem mert itt biztos nem volt ciki kilépni a tűsarkúból, ha már csak kínozni tud, vagy tortával leevett ruhában táncolni. Az egyértelmű szerelmük és természetességük olyan üdítő, hogy visszaadja az ember hitét a tiszta kapcsolatokban.  

A tudat, hogy az egyik legjobb barátnőd ragyog a távolban elkészült esküvői képein a kedvesével, mi több élete párjával, hites urával! Egyből kioldotta a harag és a csalódottság kicsi, egyre növekvő fájdalmát a tarkódon, amit a harácsoló és buta emberek miatt érzek, SORRY éreztem.