Tigris a hóban
A fülledt meleg és a júniusba hajló tavasz egyik velejárója az évnek ebben az időszakában egy fa "termése", ami egy bukfencező fehér kis szösz, ami a koszos város utcáin, az autók szélvédőinek alsó tövében gyűlik fel.
Ez a növény mindig eszembe juttatja az egyik kedvenc filmemet, aminek címe: Tigris a hóban.
Bohókás kis film, tonnányi nehéz mondanivalóval, viszont így is fulladozva kacagsz a helyzetek komikumán. Nem olyan sokszor, mert háborús drámáról beszélünk, de azért akad.
Roberrrrto Begnini, a főszereplő, aki taxisként és hithű katolikusként meg kell vallania a hátsó ülésen utazó papnak, hogy megkívánt és megrontott egy bárányt. Ez a sovány fél óra beírta magát a világ filmes történelmébe. A legbizarabb motiváció olasz tanuláshoz, hogy megtanulj úgy darálni, ahogy ő.
Amikor megnéztem, egy vonulat volt nagyon megkapó számomra: amit Roberto Begnini Az élet szép című filmjében is mutat: összedőlhet a világ körülötted, lőjenek a füled mellől, vagy épp oda sugdosson a halál maga, neked az a dolgod, hogy a szeretteid és mellékesen te túléljetek. Menj, menj előre.
Ez a film egy irodalom tanárról/profról szól, akinek vagy egy súlyos addikciója: a volt felesége, akit imád, a nagy ő viszont hallani sem akar róla. Azt mondja, csak akkor fogadná vissza, ha az égből cigány gyerekek potyognának...vagy hóban játszana egy 200 kilós nagymacska.
A nő elmegy Bagdadba és ott megsérül, kómába esik. A volt férj az első gépre felszáll, ami a háborús övezetbe megy, hogy megtalálja az asszonyt. A lebombázott, portyázók és fegyveresek által megszállt helyen szerez neki gyógyszert, gondozza egy olyan kórházban, ahol nincs villany, ha magára hagyja a kómában lévő beteget, akkor kirabolják. De mindig csak egy lépéssel gondol előre, csak egy lélegeztetőgép, csak, hogy ne lépjen aknára és csodák csodája, túlélik mindketten.
A nő nem tudja, hogy hogyan menekült meg, egészen a záró jelenetig.
Csak ajánlani tudom, szerezzétek meg valahonnan, töltődjön le valahogyan a gépetekre.
Ez a növény mindig eszembe juttatja az egyik kedvenc filmemet, aminek címe: Tigris a hóban.
Bohókás kis film, tonnányi nehéz mondanivalóval, viszont így is fulladozva kacagsz a helyzetek komikumán. Nem olyan sokszor, mert háborús drámáról beszélünk, de azért akad.
Roberrrrto Begnini, a főszereplő, aki taxisként és hithű katolikusként meg kell vallania a hátsó ülésen utazó papnak, hogy megkívánt és megrontott egy bárányt. Ez a sovány fél óra beírta magát a világ filmes történelmébe. A legbizarabb motiváció olasz tanuláshoz, hogy megtanulj úgy darálni, ahogy ő.
Amikor megnéztem, egy vonulat volt nagyon megkapó számomra: amit Roberto Begnini Az élet szép című filmjében is mutat: összedőlhet a világ körülötted, lőjenek a füled mellől, vagy épp oda sugdosson a halál maga, neked az a dolgod, hogy a szeretteid és mellékesen te túléljetek. Menj, menj előre.
Ez a film egy irodalom tanárról/profról szól, akinek vagy egy súlyos addikciója: a volt felesége, akit imád, a nagy ő viszont hallani sem akar róla. Azt mondja, csak akkor fogadná vissza, ha az égből cigány gyerekek potyognának...vagy hóban játszana egy 200 kilós nagymacska.
A nő elmegy Bagdadba és ott megsérül, kómába esik. A volt férj az első gépre felszáll, ami a háborús övezetbe megy, hogy megtalálja az asszonyt. A lebombázott, portyázók és fegyveresek által megszállt helyen szerez neki gyógyszert, gondozza egy olyan kórházban, ahol nincs villany, ha magára hagyja a kómában lévő beteget, akkor kirabolják. De mindig csak egy lépéssel gondol előre, csak egy lélegeztetőgép, csak, hogy ne lépjen aknára és csodák csodája, túlélik mindketten.
A nő nem tudja, hogy hogyan menekült meg, egészen a záró jelenetig.
Csak ajánlani tudom, szerezzétek meg valahonnan, töltődjön le valahogyan a gépetekre.
