Fényes cipő, tiszta ablak= Mikulás a kertek alatt
Akárhogy is viszonyulunk az ünnepek ünnepéhez, a karácsonyhoz, be kell látnunk, befordult a utcasarkon. Persze a kistestvérem már egy hónappal ezelőtt gunyorosan megkérdezte:
- Mit szeretnél karácsonyra??
- Honnan tudjam, nem gondolkodtam még ezen.
- Ja, bocs most jut eszembe, hogy, már megvettem.
Éveken keresztül nem tudtam jó szívvel készülni, mert a családunkban több ember akkor ment el az élők sorából, a születés, az új élet ünnepén. Egyszer pont szentesete előtt. Temetésre készülődve nem nagyon tudtuk átérezni a nagy mennyei boldogságot, ami a család összejövetele, az együttlét miatt lett volna. Egy idő után, a pavlovi összekötés miatt félsz belemelegedni a készülődésbe, mert tanultál abból, hogy magasabbról, nagyobb a pofára esés is.
Így lettem 10 évre egy kicsit Grincs. Az aki jóízűt moslyog azon, hogy a Mikulás piros ruhás karakterét a kólagyártó cégóriás rakta össze, belerázták az öreget a mostani formájába. Nézz meg csak századfordulós képeslapokat, hol sárga, hol kék a ruha, eltérő karakter.
Mindenesetre, az utóbbi pár évben kezdem felfedezni a karácsonyt, a decembert, úgy, hogy át tudom érezni az örömet. Eddig a többiekre való tekintetből jó képet vágtam az egészhez, szívesen okoztam örömet az ajándékokkal, vártam a vendégeket, segítettem anyukámnak. De nem vártam, csak láttam, hogy eltelik.
Ez évben, belavíroztunk a decemberbe. Tudom, hogy tegnap inkább gyertyát kellett volna gyújtani, az első gyertyát az adventi koszorún, de helyette inkább egy két olyan helyre tettem valami pirosat, ami nincs szem előtt, viszont minden nap elmegyünk mellettük, kikerült egy diszkrét kis koszorú az ajtónkra.
Előkerültek a tavaly varrt mikuláscsomagok, mármint amit P.-nek csináltam. Megkaptuk az első csomagunkat a hétvégén. Ebből nem lehet kinőni, arról nem is beszélve, hogy már sajnos az enyészeté lett.
De amíg volt benne, minden kivett csoki után visszaraktam az ablakba. Kiderült, hogy ez csak nálunk szokás, amolyan paraszti magamutogatás, a facebook falusi testvére. Azt mondta nagymamám, hogy régebben, az is kirakták az ablakba, ha valaki levelet kapott, vagy a névnapra, születésnapra, beteg látogatóba hozott virágot. Mivel így tanultam, a csomag csak az ablakból esik jól.
Fényesre tisztítottam a kis csizmákat, még nincsenek kirakva, de a gesztus mutatja, várják a Mikulást, akármilyen színű gúnyája van.
- Mit szeretnél karácsonyra??
 |
| amíg tart a kóla, addig még a neved is bekerülhet a nagykönyvbe |
- Ja, bocs most jut eszembe, hogy, már megvettem.
Éveken keresztül nem tudtam jó szívvel készülni, mert a családunkban több ember akkor ment el az élők sorából, a születés, az új élet ünnepén. Egyszer pont szentesete előtt. Temetésre készülődve nem nagyon tudtuk átérezni a nagy mennyei boldogságot, ami a család összejövetele, az együttlét miatt lett volna. Egy idő után, a pavlovi összekötés miatt félsz belemelegedni a készülődésbe, mert tanultál abból, hogy magasabbról, nagyobb a pofára esés is.
Így lettem 10 évre egy kicsit Grincs. Az aki jóízűt moslyog azon, hogy a Mikulás piros ruhás karakterét a kólagyártó cégóriás rakta össze, belerázták az öreget a mostani formájába. Nézz meg csak századfordulós képeslapokat, hol sárga, hol kék a ruha, eltérő karakter.
Mindenesetre, az utóbbi pár évben kezdem felfedezni a karácsonyt, a decembert, úgy, hogy át tudom érezni az örömet. Eddig a többiekre való tekintetből jó képet vágtam az egészhez, szívesen okoztam örömet az ajándékokkal, vártam a vendégeket, segítettem anyukámnak. De nem vártam, csak láttam, hogy eltelik.
Ez évben, belavíroztunk a decemberbe. Tudom, hogy tegnap inkább gyertyát kellett volna gyújtani, az első gyertyát az adventi koszorún, de helyette inkább egy két olyan helyre tettem valami pirosat, ami nincs szem előtt, viszont minden nap elmegyünk mellettük, kikerült egy diszkrét kis koszorú az ajtónkra.
Előkerültek a tavaly varrt mikuláscsomagok, mármint amit P.-nek csináltam. Megkaptuk az első csomagunkat a hétvégén. Ebből nem lehet kinőni, arról nem is beszélve, hogy már sajnos az enyészeté lett.
De amíg volt benne, minden kivett csoki után visszaraktam az ablakba. Kiderült, hogy ez csak nálunk szokás, amolyan paraszti magamutogatás, a facebook falusi testvére. Azt mondta nagymamám, hogy régebben, az is kirakták az ablakba, ha valaki levelet kapott, vagy a névnapra, születésnapra, beteg látogatóba hozott virágot. Mivel így tanultam, a csomag csak az ablakból esik jól.
Fényesre tisztítottam a kis csizmákat, még nincsenek kirakva, de a gesztus mutatja, várják a Mikulást, akármilyen színű gúnyája van.
