Sales marketing a népnek: A Wall Street farkasa
Nem jártam még a nagyvárosi lét alapkövének számító New Yorkban, de a Wall Streetről Mr. Gecco óta mindenki hallott. Aki a világgazdasági árnyékbalettbe akart betársulni, ott volt a helye. Úgy beszélnek erről a helyről, mint egy mitikus szörnyetegről, ami először kicsi majd nagyobb halpénzzel felhízlalja az emberi egót, megveteti vele az Armani öltönyt, a luxusautót, majd jól megrágja a stressz, a drogok és finálénak visszaöklendezi, kifacsarva.
Sikertörténet ugye? Ez a film egy látványos, mégis biztos kézzel végrehajtott kifacsarás tankönyvi példája, nincs új a nap alatt, még arany Leonak sem. A jellemfejlődés azt a forgatókönyvet mutatja, mint akármelyikőnk esetében mutatna, ha vérszemet kap: csak akkor hajlandó új alapokra helyezni a gondolkodását, ha az élet, már minden fontos alapot kirúgott a lába alól.
Farkas törvények, igazi fenevadaknak.
Sőt, a story folytatódik : az írót kötelezték, hogy bevételének 50%-át egy alapítványi alapba fektesse, ahol azokat a kevésbé jó beszélőkével megáldott kisembereket kárpótolja, akiket átvágott. A jótékonyság addig működött, amíg a könyveit meg nem írta és elrakta a szerzői jogokból befolyó profit egészét. Csak a naivitásom hitte, hogy van jellemfejlődés.
Leonardo DiCaprio ha kell, akkor elhiteti veled, hogy ő Frank Abaignale, a legnagyobb szélhámos, vagy hogy ért a gyémántokhoz, vagy földesúr Carolinában...ebben a filmben elhitette veled, hogy képes lyukat beszélni mindenki hasába, kiüríteni a kisemberek matracát, úgy hogy a végén megköszönik, hogy újra és újra és újra befektethetnek.
Elhitted neki és akármennyit piszkálják az eddig meg nem kapott Oscar díjjakkal, ezért is megérdemelné.
Be kell vallanom, nem tudtam mit kezdeni egy filmélménnyel. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire meg akarom fojtani, egyben ilyen erőt tudok tulajdonítani ennek a karakternek, amit Leonardo játszott.
A jó színész ismérve szerény véleményem szerit az, hogy akármit el tud veled hitetni, amikor játszik, az a zen zóna, amikor épp akkor hiteti el, ami az adott filmben van. Viszolyogsz a mohóságától, szánalmasnak tartod a drogproblémáit, főleg, hogy a pofádba röhögve közli, DE gondoljuk végig, azt a szituációt, mikor mindenki iszik rajtad kívül.
A film is hasonló érzetet kelt, mintha egy olyan vízió lenne, amit mindenki él ebben a világban, te meg nem kaptál ebből az anyagból. Ez az anyag, nem csak a pénz, a mocskosul sok pénz, amit nem tudsz hova költeni.
A szorgos kis hangyák, a mi forintjaink, amik nem tetőfelújításra, gyerekbiciklire, családi nyaralásra lettek elköltve, hanem meg akarták fialtatni, befektetni, hogy a kis hangya nagynak érezhesse magát, elöntse az adrenalin, amikor néhány petákot hoznak a részvényei.
Scorsese úgy használja, szórja a meztelen puncikat (nem mondhatok nőt, az összetettebb jelenség), a kokaint és obszcenitást ebben a filmben, mint Tarantino a vért. Sajnos, hogy mi is besokalljunk tőle, orrba-szájba kellett nyomatni.
Ha ilyen a multimilliárdosok élete, inkább leszek olyan hangya, aki nem veszi fel a telefont ilyen KI-HA-TAT-LAN ajánlatoknak. Ember vagyok, egy pici dolog azért felkerült az álomlistára: hajó a Földközi tengeren.
Sikertörténet ugye? Ez a film egy látványos, mégis biztos kézzel végrehajtott kifacsarás tankönyvi példája, nincs új a nap alatt, még arany Leonak sem. A jellemfejlődés azt a forgatókönyvet mutatja, mint akármelyikőnk esetében mutatna, ha vérszemet kap: csak akkor hajlandó új alapokra helyezni a gondolkodását, ha az élet, már minden fontos alapot kirúgott a lába alól.
Farkas törvények, igazi fenevadaknak.
Sőt, a story folytatódik : az írót kötelezték, hogy bevételének 50%-át egy alapítványi alapba fektesse, ahol azokat a kevésbé jó beszélőkével megáldott kisembereket kárpótolja, akiket átvágott. A jótékonyság addig működött, amíg a könyveit meg nem írta és elrakta a szerzői jogokból befolyó profit egészét. Csak a naivitásom hitte, hogy van jellemfejlődés.
Leonardo DiCaprio ha kell, akkor elhiteti veled, hogy ő Frank Abaignale, a legnagyobb szélhámos, vagy hogy ért a gyémántokhoz, vagy földesúr Carolinában...ebben a filmben elhitette veled, hogy képes lyukat beszélni mindenki hasába, kiüríteni a kisemberek matracát, úgy hogy a végén megköszönik, hogy újra és újra és újra befektethetnek.
Elhitted neki és akármennyit piszkálják az eddig meg nem kapott Oscar díjjakkal, ezért is megérdemelné.
Be kell vallanom, nem tudtam mit kezdeni egy filmélménnyel. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire meg akarom fojtani, egyben ilyen erőt tudok tulajdonítani ennek a karakternek, amit Leonardo játszott.
A jó színész ismérve szerény véleményem szerit az, hogy akármit el tud veled hitetni, amikor játszik, az a zen zóna, amikor épp akkor hiteti el, ami az adott filmben van. Viszolyogsz a mohóságától, szánalmasnak tartod a drogproblémáit, főleg, hogy a pofádba röhögve közli, DE gondoljuk végig, azt a szituációt, mikor mindenki iszik rajtad kívül.
 |
| AZ amerikai álom: yacht, amerikai zászló, háttérben felhőkarcolók...és arrogáns, fölényes arckifejezés |
A szorgos kis hangyák, a mi forintjaink, amik nem tetőfelújításra, gyerekbiciklire, családi nyaralásra lettek elköltve, hanem meg akarták fialtatni, befektetni, hogy a kis hangya nagynak érezhesse magát, elöntse az adrenalin, amikor néhány petákot hoznak a részvényei.
Scorsese úgy használja, szórja a meztelen puncikat (nem mondhatok nőt, az összetettebb jelenség), a kokaint és obszcenitást ebben a filmben, mint Tarantino a vért. Sajnos, hogy mi is besokalljunk tőle, orrba-szájba kellett nyomatni.
Ha ilyen a multimilliárdosok élete, inkább leszek olyan hangya, aki nem veszi fel a telefont ilyen KI-HA-TAT-LAN ajánlatoknak. Ember vagyok, egy pici dolog azért felkerült az álomlistára: hajó a Földközi tengeren.
 |
| az igazi farkas, visszakerülve a való világba, író, motivációs, eladási tréner lett |
