Ne mondd, hogy infantilis vagyok, felnőtt férfiak a Star Trek-ért, vagy a Csillagok háborújáért vannak oda. Ez Nem mese...végtelen nosztalgiával gondolok erre a fétisemre, mert sok minden máshogy lenne az életemben, ha 12 évvel ezelőtt nem nézem meg ezt a filmet, illetve nem olvasom a könyvet. Az eredete annak, hogy miért mentem képzőművészeti suliba, innen eredeztethető, először a filmben látott kosztümöket kezdtem lerajzolni, idővel átírni. Ha már a ruha jó, akkor legyen anatómiája annak a babának, utánanéztem. Megemlítettek egy számomra akkor ismeretlen stílusirányzatot a látványtervező interjújában, utána néztem a szecessziónak.
Építkezik a tudás, elég neki egy ilyen pici hatás. Imádok ebben a világban nézelődni, annyira komplex...egy élet munkája.
 |
| Ez a bizalomkeltő fiatalember a névadó sárkány hangja és "mimikája" |
Nem titkolom, mai napig ugrálok az ágyon örömömben, hogyha a Gyűrűk ura, vagy Tolkien akármilyen írása említést kap és igen, akárhol bekapcsolod a filmet, tudom a szövegét és a családom is. Na jó, ők nem jószántukból.
Ennek megfelelően vártam a Hobbit filmeket is. Mikor az első részt megnéztük a moziban, be köll vallanom, egy filmre számítottam, kalap kabát. Nem néztem utána a készítés körülményeinek, hogy egy nagy zsíros falattá, egy háborús trilógiává hizlalták ezt a néhány este alatt, kellemesen elolvasható kis könyvet.
Miért???? Ez járt a moziba menet a fejemben: az első rész vontatott volt, vajon hogy orvosolja a köztes rész 160 percét?
 |
| Hiánypótló: nyilazó tünde csaj, egy másik fajbeli pasiért harcolva |
Emberek, jelentem megoldotta az eseménytelenséget: megad a nézőnek mindent, amit egy akciófilm adhat, az csak a magamfajta ortodox, szigorú adaptációs elveket vallók fejfájása marad, hogy a film majdnem 3 órájából, nagyjából 50 perc szól az eredeti történetről. De komolyan, minden van mint a búcsúban: akrobatikus Orlando Bloom, akire még kitérek, látványvilág, Steven Fry, Sherlock Holmes sárkányhangja, csúnya orkok, akció, lamour különböző fajták között, visszautalások a Gyűrűk Urára, hogy a kis szívünk dobogjon.
Orlando Bloomról sajnos már nem hiszem el, hogy tényleg akart ebben a filmben játszani. Nagyon szépen ki lett készítve, fül felragasztva, haj befésülve, a kék kontaktlencse sohasem lett barna a film alatt, viszont már nincs meg az összkép, valahogy nem tudsz bele feletkezni a karakterbe, hamis. Sajnáltam, mert régen olyan elfogult voltam, hogy egy tiniszoba tele volt a posztereivel, most már inkább csak sajnáltam, hogy egy megtermett harmincas pasinak saját 12 évvel fiatalabb, ránctalanabb, cickányabb önmagát kellett alakítania.
Nagyon felderültem, hogy a Tóváros királyát Stephen Fry (Hugh Laurie komikustársa) alakította, ez az ember vérből komikus, adott az embernek egy kis hümmögő kuncogást, ahogy vártad, hogy mit bohóckodik az arcával, vagy hogy a bugyuta karaktere mennyire fürdik a saját önimádatában.
Már megszoktuk, hogy az Apolló moziban hármasban nézzük a filmeket, P, én és a mozigépész. Örömünkre ez a kihasználatlanság a végéhez közeledik, Hálistennek, az emberek kezdik megint felfedezni. Ha másért nem is, azért menjetek oda, mert a jegy a fele a Cinema Citysnek.
 |
| Gyönyörűséges látványvilág |
Keserédesen gondolok erre a filmre, mert ez a csoki fagyi bizony tökéletes lett volna a maga egyszerűségében, viszont Peter Jackson megtoldotta egy fújás tejszínhabbal, egy piros cseresznyével, addig, amíg a fagyika eltűnik a garnírung alatt. De a fene a jó dolgát, nagyon finom, olyannyira, hogy csak a végén gondolod végig, hogy te amúgy nem akartál díszítést.
Ennek a ténynek köszönhetem, hogy a párdarabom legközelebb is el fog velem jönni megnézni. Olyannyira, tetszett neki, hogy utána még a könyvről is kérdezett.
 |
| Tóváros, koncepció |
 |
| Forgatás, díszlet |
 |
| Megvalósulás. |
