A nem randi filmek királya: Phillips kapitány

Azon az állásponton voltam eddig, hogy nem akarok bejegyzést írni erről a filmről, mert olyan sok morális problémát vet fel bennem, amit még péntek este óta sem tudtam letisztázni magamban. Egész héten hallottam egy kedves kis hangot esténként: ma, nem megyünk el megnézni? Azután vízszintesbe került és nem ismételte meg a kérést, így mivel én is hasonlóképp friss voltam, nem firtattam miért felejtette el. 

Pénteken viszont mindent elintéztünk időben, úgy, hogy csont nélkül becsúsztunk a mozifilmfelvételre. 

Nem mondom, hogy inkább néztük volna otthon, úgy, hogy valahogy véletlenül letöltődött a gépünkre, mert jómagam Tom Hanks passióját, lehet, hogy félidőben kikapcsoltam volna. 

Nem azért mert annyira érdektelen volt, inkább az a tudat,illett volna sajnálnom a kapitányt, milyen rosszul járt, de szánalomra méltóbbnak éreztem a kalózokat.

Elhallgatom, na jó elmondom, nagyon felmérgesített ez a film. Mert nem tudtam eldönteni, hogy a US NAVY ekkora fricskát, vagy hátba veregetést kapott, ahogy "megoldotta" az ügyet. Mert a film úgy mutatta be, hogy jönnek a kigyúrt, napszemüveges szakemberek, akik a csapat vezetőjét eltávolították a nyájától, addig suttyomban ráakasztottak egy vontatót a hajóra és a többi 3 társát profi módon, hideg vérrel kivégezték. Utána beleraknak egy hegedű szólót, mert olyan érzelmes rész, ahogy Tomot megszabadítják a többi ember vérétől és a felkelő nap fényében az izomagyúak pacsiznak a jól végzett munka örömére. ?????? 

Egyezményes kifejezés a háztartásunkban, csatolt jelentése: Ezt a  hülyeséget akarod beadagolni nekem?

Nem lovalom bele magam, csak a tényeket mondom. 

2009-es esetet dolgoz fel a film, olyan hírt, amelyen az én kis testvérem, csak kuncogott, amikor bemondták a híradóban, ugyanis azt hitte, hogy kalózok csak a mesében léteznek. 

A szomáliai kalózok a nagy lomha konténerszállítókat és akármilyen úszó alkalmatosságot kifosztottak. Egy alkalommal túszt ejtettek, ennek az embernek a megmeneküléséről szól a film. 

Tom Hanks nekem az univerzális profizmus kategóriába esik, ha retardált széplelket kell játszania, megteszi, ha alulfizetett, elvált rendőrt kell Leo után kell küldeni, róla elhisszük, hogy az.  De önző vagyok, ezek csak a saját kedvenc filmjeit a sokból.

Most Tom eljátszotta mindannyiunkat, minden jóléti állambeli sorstársát, aki félredobná Van Damme és Rambo filmes példáját és nem akarunk szétütni senkit, nem akarunk hősködni, csakis becsukni a szemüket és sírva várni a végkifejletet. Tom ezt csinálta a film 2/3-ában.

Ebben a filmben elhiszem azt, hogy a 4 kalóz, miután eljátszotta a szerepét, kiutaltak nekik egy-egy kecskét jutalom fejében és visszamentek a falujukba. Pénzéhes lépésnek érzem, hogy csak a nagy fehér főnök nevét írták fel a plakátra, holott a többiek túlszárnyalták jelen esetben. 

Ezekben az emberekben megvolt a tényleges egzotikum, annyira távol esnek a mindentől, amit a "civilizált" ember be tud fogadni, vagy egyáltalán kényelmesnek érzi a jelenlétét. Nem tudtad, mit ettek, fizikálisan hogy bírták ezt a megpróbáltatást, nem tudod, milyen eredménye lett volna annak, ha sikerrel járnak, nem tudtad, mi mozgatja őket, mire vágyhatnak. 

Persze szegények mire vágytak volna másra, ők is úgy akartak élni, mint a nagy testvérük, tévét akartak, autókat, telefont. Mindent, amire egy fogyasztó vágyik, vagy a fogyasztó szegény rokona, kicsit tavalyi, kicsit kopott, de a birtoklás érzése ugyan az.  

De a főnök megmondta az indulógondolatot, mikor Tom elkezdte a jóléti naivitását lebegtetni és moralizált kicsit, ez volt a válasz: "Lehet, hogy nálatok működhet így." 

Ha akarjátok érezni, hogy egy fehér amerikai élete többet ér, mint három afrikaié, akkor jó szívvel tudom ajánlani. Nekem inkább szégyenérzetem volt, mert a kizsákmányolás, lehalászás kedvezett az olyan hatalmi háttérnek, ami a társadalmi szakadékokat  csak növeli.  Ezek az emberek így jutottak oda, hogy ezt csinálják. 

Nem árulok el nagy titkot szerintem, hogy egy ilyen finálé után nem nagyon volt senkinek sem kedve nevetgélni a hosszú folyosón, vagy csak odavetni a másiknak, hogy megiszunk e valamit...