Kis kóstoló: egy csokoládé fesztivál képei
Néhány szóban csak, mert a képek többet mondanak: ez a kezdeményezés is azt a célt szolgálja a gondolataiban, hogy
1. megmutassa a kézműveseket, ami elősegíti a kis szemük fényének, álmuknak gyarapodását. Valószínűleg az alkalmazotti létnek, a nyolc órás munkanapnak mutattak fügét és rácsaptak az asztalra: ember, hülye vagyok én, hogy érted dolgozzak, amikor azt is tehetem, amit jó szívvel csinálok, közben pénzt is kaphatok belőle? Teljes szívvel támogatom őket.
2. A jó magyar gyomornak az ukrán kézbe került Tibi csoki traumája után megmutatták, hogy van még jövője az ízlésnek és a minőségi dolgoknak, ahol nem a mennyiség, a tömhetőség, hanem a minőség a mérvadó.
Tegnap így kézen fogott az úriember és végig kóstolta, mosolyogta, csodálkozta velünk - jómagam és hasonlóan étel-fanatikus előbb szakácstársammal, most már jó barátnőmmel - az összes standot. Utólag hallottam csak halkan egy pici rosszallást a fériúi büszkeségét mentendő: "Nem tudom láttad e hány százalék férfi volt? 20! Ez női program volt!"
Utána mikor lemerült a rózsaszín elem az agyában, a fesztivál utáni kávézóba beülős kotlást egy Kapucíner (milyen stílszerű haha) felett inkább kimenőt adtunk neki és elváltak útjaink. Kinek a kávézó, kinek a hosszú hétvége akciófilmjei a tévé előtt. Gyönyörű délután volt, a kávézó után nem vettem haza egyből az irányt, inkább belevetettem magam legújabb kedvencem, az óváros romos épületei közé, hátha az arany fényekből, az izzó téglákból nekem is marad egy képecske.
Annyira lefoglaltak minket az ingerek, a kicsurranó csokiszökőkút cseppei, a bon-bon kóstolók a régi cirkuszi plakátokra emlékeztető cégmolinók, dédapám korabeli bicikli kikandikáló baguettekkel...igazi mesevilág, sikeresnek mondták, annak láttuk, biztosan jönnek még hozzánk.
1. megmutassa a kézműveseket, ami elősegíti a kis szemük fényének, álmuknak gyarapodását. Valószínűleg az alkalmazotti létnek, a nyolc órás munkanapnak mutattak fügét és rácsaptak az asztalra: ember, hülye vagyok én, hogy érted dolgozzak, amikor azt is tehetem, amit jó szívvel csinálok, közben pénzt is kaphatok belőle? Teljes szívvel támogatom őket.
2. A jó magyar gyomornak az ukrán kézbe került Tibi csoki traumája után megmutatták, hogy van még jövője az ízlésnek és a minőségi dolgoknak, ahol nem a mennyiség, a tömhetőség, hanem a minőség a mérvadó.
Tegnap így kézen fogott az úriember és végig kóstolta, mosolyogta, csodálkozta velünk - jómagam és hasonlóan étel-fanatikus előbb szakácstársammal, most már jó barátnőmmel - az összes standot. Utólag hallottam csak halkan egy pici rosszallást a fériúi büszkeségét mentendő: "Nem tudom láttad e hány százalék férfi volt? 20! Ez női program volt!"
Utána mikor lemerült a rózsaszín elem az agyában, a fesztivál utáni kávézóba beülős kotlást egy Kapucíner (milyen stílszerű haha) felett inkább kimenőt adtunk neki és elváltak útjaink. Kinek a kávézó, kinek a hosszú hétvége akciófilmjei a tévé előtt. Gyönyörű délután volt, a kávézó után nem vettem haza egyből az irányt, inkább belevetettem magam legújabb kedvencem, az óváros romos épületei közé, hátha az arany fényekből, az izzó téglákból nekem is marad egy képecske.
Annyira lefoglaltak minket az ingerek, a kicsurranó csokiszökőkút cseppei, a bon-bon kóstolók a régi cirkuszi plakátokra emlékeztető cégmolinók, dédapám korabeli bicikli kikandikáló baguettekkel...igazi mesevilág, sikeresnek mondták, annak láttuk, biztosan jönnek még hozzánk.
