Hétköznapok keresztje
Olyan estének nézek elébe, mint az elmúlt napokban annyiszor: próbálok megoldást találni azokra a megrágandó és igazság szerint kiköpendő csomagokkal, amit nem tudok lerakni. Olyan elmérgesedett, megmerevedett és szőnyeg alá söpört helyzetekről beszélek, amikor akkor úgy gondolod, hogy jogosan teszel szemrehányást valakinek, aztán a következmények, mint egy tóba dobott kő koncentrikus körei elhatalmasodnak, az "én csak őszinte vagyok" felkiáltást hangoztatva töltöd ki rajta a saját csalódottságod és mellőzöttséged.
Olyan szemetek, olyan emberek vagyunk. Minden gyarlóságom birtokában azt kell mondanom, hogy a saját hibáimon kívül másokéit is meglátom. Csúnya módon, emlékeztetem is őket a saját félelmeikre és lelki gátjaira. Duzzogva bár, felháborodva, néha hisztisen, végül belátva, de tudomásul veszem azt, ha mástól ilyet kapok.
Érdekes módon azok a kapcsolatok maradnak meg hosszútávon, amelyekben ott volt az összetűzés és meg lettek rágva. Másokkal, akikkel mai napig szeretném ezeket megbeszélni, megszakadtak, hiába előzte meg azt jó néhány szép év.
Többek között azért szeretem annyira a párom, mert ő ismeri a legnagyobb skálán a reakcióimat és be kell vallanom, remekül kezeli őket, bár ez a törődés mindkettőnknek új. Nekem a meghallgató fülei, neki pedig az, hogy moderálnia és objektíven értékelnie kell. Ennek ellenére, mindig eszembe ötlik kedves barátnőm szentenciája: "Ha minden embernek csak egy igazi barátja lenne az életben, nem lenne szüksége az embereknek pszichológusra."
Konklúzió: Gazdag vagyok, nemhogy egy, hanem legalább 3 ilyen embert mondhatok segítő erőnek, akik nem futnak el a másik rossz napján, hanem megkérdezik: Kedveske, térjél magadhoz, segíthetek?
Olyan szemetek, olyan emberek vagyunk. Minden gyarlóságom birtokában azt kell mondanom, hogy a saját hibáimon kívül másokéit is meglátom. Csúnya módon, emlékeztetem is őket a saját félelmeikre és lelki gátjaira. Duzzogva bár, felháborodva, néha hisztisen, végül belátva, de tudomásul veszem azt, ha mástól ilyet kapok.
Érdekes módon azok a kapcsolatok maradnak meg hosszútávon, amelyekben ott volt az összetűzés és meg lettek rágva. Másokkal, akikkel mai napig szeretném ezeket megbeszélni, megszakadtak, hiába előzte meg azt jó néhány szép év.
Többek között azért szeretem annyira a párom, mert ő ismeri a legnagyobb skálán a reakcióimat és be kell vallanom, remekül kezeli őket, bár ez a törődés mindkettőnknek új. Nekem a meghallgató fülei, neki pedig az, hogy moderálnia és objektíven értékelnie kell. Ennek ellenére, mindig eszembe ötlik kedves barátnőm szentenciája: "Ha minden embernek csak egy igazi barátja lenne az életben, nem lenne szüksége az embereknek pszichológusra."
Konklúzió: Gazdag vagyok, nemhogy egy, hanem legalább 3 ilyen embert mondhatok segítő erőnek, akik nem futnak el a másik rossz napján, hanem megkérdezik: Kedveske, térjél magadhoz, segíthetek?
