Prága aurea

Folytatva, megérkezve erre a csodálatos helyre, elsőként ami már feltűnt, az az élénk pirosban villódzó, plázához hasonló állomás kínálata. Ha hősiesen nem fordítom félre a fejemet, minden ruha, könyv, illetve ékszer khmm bizsu bolt láttán, akkor bizony a koronáim igencsak megfogyatkoztak volna, már az első fél órában.
De szerencsésen kikutattuk a vágyott napijegy titkos helyét (újságárus) és belevetettük magunkat a prágai metróhálózat sűrűjébe. Annyira gusztusos szoc-reál metróállomásokat mint ott, még sohasem láttam. Minden megálló más színű domborműveket rejtett, számomra talán az mestermunkák Toffifie-s üres dobozra emlékeztető kinézete ragadott meg. Mintha egy hatalmas bon-bonos dobozba kerültünk volna.

Elmetrózunk a szállodához, amely egy külvárosi kerületben volt, féltem is kicsit hova kerülünk. Szemetes sikátorokra, beton között feltörő gazra és hajléktalanokra számítottam. A meglepetés akkor ért, amikor rendezett parkokat, árnyas fasorokat, macskaköves utcákat találtunk ahol nem tudom öröm-e, de szerintem öröm lehet élni. A hotelünk mint egy kolosszus, úgy magasodott a kis négyemeletesek fölé.
Mikor elfoglaltuk a szobácsKÁnk, összeszedelőzködtünk (értsd kedves olvasó: sört és croissant-t vettünk) hogy elérjük az aznap utolsó, 2 órás, deluxe városnéző túrát. Azt gondoltuk, hogy mivel utolsó, sokan lesznek és hogy sörözve és croissant uzsonnázva tudunk művelődni, miközben suhan velünk a busz.