Édenkertem keresem

A lovak csivavája, 80 cm a marmagassága

Ezzel a negédes címmel adtam fel apróhirdetést az internet szövevényes rendszerébe, hátha elér pont ahhoz és oda, akinek szántam. Az egész a múltkori írásommal kezdődött, aminek kiváltója egy két szálacska levendula és egy didergő paradicsom volt, amiket itt tartok szerintük fogságban, szerintem életben a negyediken. Azóta nem tudok a föld gondolatától szabadulni.

Igaz, hogy mostanában jöttek be az igazán hideg napok, mikor az orrát sem akarja a NORMÁLIS ember kidugni. De ez nem az a háztartás!   

Az agyamban a kertes könyvemben bemutatott, sorjázott zöldségek, hajladozó gyümölcsfák szerepelnek, olyan szüretek és befőzések, lekváros napok, amikor a világ végére kívánjuk az újonnan leszedett gyümölcsöt. De milyen szép látvány a téli estéken belesni a teli kamrába! Nagyszemű diót akarok szedni a falevelek közül ősszel, feltéve, ha a kedves Kutyaházi Aladár, fedőnevén házi kedvenc, nem kapja fel előled és szalad vele, hogy téged bámulva ropogtassa, aznap a 27.-et. A kutyák mellé odavennék egy sheatlandi pónit, ami remélhetőleg az ágyások közelébe sem megy, és szamárlétrában szaladnának, hogy köszöntsék a betérő vendéget. Először a póniló, azután Beni a terrier és végül Sztyepánka, a tacskó.
Végül egy passzívház a magyar alföldön. Más ember kocsikat néz, ruhákat, jómagam tanyákat.
Kit, mivel áldott meg a Jóisten. 

Hobbit-lak