Országtorta tortúra
Kedves vélt olvasóim!
Kérlek titeket, ne veszítsétek el a reményetek, ha az általatok készített remekmű úgy áll a tányéron, mintha azt már megették volna, pedig még fel sem tálaltátok.
Tegnap nem tudtam mire vállalkozom, amikor hetykén be akartam váltani a születésnaposomnak tett augusztus 20.-ai ígéretem: -Szabolcsi almás-mákos, nem nehéz, miért ne csinálnám meg neked szeptember közepén?? Naná!
Kicsit előretekerem az időt tegnap 3 körülre, amikor a fent említett úriembert zokogva hívtam fel, mert a csodatorta nem hogy tortának, még ennivalónak sem nézett ki.
Néhány jó tanács a készítéshez, aki mégis nekivág: ne gondoljátok, hogyha csak kézi habverővel rendelkeztek, (tudom tudom, csak készülök az áramszolgáltató befuccsolására, a világvégén is kell sütit csinálni nem? :D) amit egy kis karral tekerhettek, so nem gondoljátok, hogy az elég ahhoz, hogy felverjétek a tojásfehérjét, a tejszínhabról ne is beszéljünk. Ha már kivagy a tekerőstől és bepipulsz, előveszed a botmixert: ne gondold, hogy a tejszínből hab lesz, inkább köpül neked egy kis vajat, mert túl gyors!
Ezek után csodálkozol, hogy hogyan nézhet kis mégis szokatlanul normálisan a kisült mákos piskóta...ez csak a kezdet barátom! Cudar kis jószág, kérem szépen, ne becsüld alá!
Miután meg meg állva, morzsolódva, szakadva de szétvágtad, utána a jön a krém, ami inkább egy híg pudinghoz hasonlít és szertelenül folyik. Itt szakad el a cérna és elkezdesz gondolkodni egy mentő süteményen, illetve a jelenlegi munkadarabod kukába vágásán. De csak piszkálod, csinálod és láss csodát: kész vagy vele, ha el tudod felejteni hogy milyen körülmények vezettek idáig és az ünnepelt jó szándékú, friss szemével nézed, nem is olyan rossz. Benned van még a félsz, hogy ha túllépsz a külsején, akkor milyen lehet az íze: ISTENI!
Tökéletesítést fontolgatsz a konyhai felszereléseidben, hogy el tudd készíteni.
Ahogy Barney Stinson mondta: Challange accepted!
Kérlek titeket, ne veszítsétek el a reményetek, ha az általatok készített remekmű úgy áll a tányéron, mintha azt már megették volna, pedig még fel sem tálaltátok.
Tegnap nem tudtam mire vállalkozom, amikor hetykén be akartam váltani a születésnaposomnak tett augusztus 20.-ai ígéretem: -Szabolcsi almás-mákos, nem nehéz, miért ne csinálnám meg neked szeptember közepén?? Naná!
Kicsit előretekerem az időt tegnap 3 körülre, amikor a fent említett úriembert zokogva hívtam fel, mert a csodatorta nem hogy tortának, még ennivalónak sem nézett ki.
Néhány jó tanács a készítéshez, aki mégis nekivág: ne gondoljátok, hogyha csak kézi habverővel rendelkeztek, (tudom tudom, csak készülök az áramszolgáltató befuccsolására, a világvégén is kell sütit csinálni nem? :D) amit egy kis karral tekerhettek, so nem gondoljátok, hogy az elég ahhoz, hogy felverjétek a tojásfehérjét, a tejszínhabról ne is beszéljünk. Ha már kivagy a tekerőstől és bepipulsz, előveszed a botmixert: ne gondold, hogy a tejszínből hab lesz, inkább köpül neked egy kis vajat, mert túl gyors!Ezek után csodálkozol, hogy hogyan nézhet kis mégis szokatlanul normálisan a kisült mákos piskóta...ez csak a kezdet barátom! Cudar kis jószág, kérem szépen, ne becsüld alá!
Miután meg meg állva, morzsolódva, szakadva de szétvágtad, utána a jön a krém, ami inkább egy híg pudinghoz hasonlít és szertelenül folyik. Itt szakad el a cérna és elkezdesz gondolkodni egy mentő süteményen, illetve a jelenlegi munkadarabod kukába vágásán. De csak piszkálod, csinálod és láss csodát: kész vagy vele, ha el tudod felejteni hogy milyen körülmények vezettek idáig és az ünnepelt jó szándékú, friss szemével nézed, nem is olyan rossz. Benned van még a félsz, hogy ha túllépsz a külsején, akkor milyen lehet az íze: ISTENI!
Tökéletesítést fontolgatsz a konyhai felszereléseidben, hogy el tudd készíteni.
Ahogy Barney Stinson mondta: Challange accepted!
