Kinek mi a Tour de France?
Ez a kis tábla bántóan igazat mond, eszembe jut, amikor 10 éve ezt mondtam a szüleimnek:
- Néha elgondolkodom, hogy nekem, vagy az egész világnak van e igaza...rá kell jönnöm, hogy nekem!
Szegények csak forgatni tudták a szemüket és ritmusosan verni a fejüket a falba, hogy milyen egoista szörnyeteket keltettek életre.
Akkor nem kötöttem az orrukra, már csak kamaszos dacból sem, hogy a kijelentésemet nem kell véresen komolyan kezelni.
De eltelt x+1 év és a jómagam még mindig a bal oldalon látható szentencia szerint élek...ami lehet, hogy megmosolyogtató, de mindenképp illeszkedik.
Szerencsés flótás vagyok, mert ennyi idő óta már a családom is elfogadta a kerülőúton közlekedő problémamegoldásomat, mert mindig jobban jöttem ki a slamasztikából, mint ahogy bementem.
Még nagyobb jackpot, hogy a párkapcsolatomban nem okozok a mérnök úrnak maradandó mentális sebeket, mert ő is idegesítően hasonló.
Különleges háztartásunk van, ahol a többfunkciós termékek olyanra is használhatóak, amire nem is gondoltuk volna. Például, kedves olvasóim, gondolták volna, hogy szekrénykiegyengetéshez és szeg beveréséhez kiválóan alkalmas egy üveg (értsd: súlyos) szalvétatartó?
Ugyanis, tegnap megvettük a kis fészkünk legelső közös bútorát. Többszörös számítások, mérések készítették elő a megvásárlást, nem csak mert egy otthonos (értsd: kicsi) lakásban lakunk, hanem mert az a fránya mikró, amit egy évben egyszer ha bekapcsolunk, méretei miatt áthúzta volna a "kávéfőző-szentélyről" szőtt álmaimat, amely büszkén áll a polc tetején prémium kávék gyűrűjében. A mikrót be akartam suvasztani egy polcra és büszke voltam magamra, mert hajszál pontosan (3mm !) sikerült is.
A lapra-szerelt bútoroknak az a bája, hogy csomó olyan technikai újítást találhat benne a laikus, (aki szerencsés esetben nem gyakran vesz bútort) ami nem szerelő munkává, hanem a Tour de France típusú kihívássá emeli a feladatot. Én próbálom úgy elhessegetni a felelősséget, hogy hatalmas kirakóként fogom fel a dolgot, amit játékszerszámokkal kell megcsinálnom. Általában működik, de most ketten voltunk a feladat megoldására, 2 különböző akarat, 2 saját megoldás és igen, még véletlenül sem ugyanaz.
De Hálistennek veszekedés nélkül végeztünk és most már rá is pakoltunk mindent a nagy örömben. Csak ott a probléma, hogy mivel még nincs elosztó, lett egy mutatós, bár használaton kívüli tornyunk. De ami késik nem múlik!
- Néha elgondolkodom, hogy nekem, vagy az egész világnak van e igaza...rá kell jönnöm, hogy nekem!
Szegények csak forgatni tudták a szemüket és ritmusosan verni a fejüket a falba, hogy milyen egoista szörnyeteket keltettek életre.
Akkor nem kötöttem az orrukra, már csak kamaszos dacból sem, hogy a kijelentésemet nem kell véresen komolyan kezelni.
De eltelt x+1 év és a jómagam még mindig a bal oldalon látható szentencia szerint élek...ami lehet, hogy megmosolyogtató, de mindenképp illeszkedik.
Szerencsés flótás vagyok, mert ennyi idő óta már a családom is elfogadta a kerülőúton közlekedő problémamegoldásomat, mert mindig jobban jöttem ki a slamasztikából, mint ahogy bementem.
Még nagyobb jackpot, hogy a párkapcsolatomban nem okozok a mérnök úrnak maradandó mentális sebeket, mert ő is idegesítően hasonló.
Különleges háztartásunk van, ahol a többfunkciós termékek olyanra is használhatóak, amire nem is gondoltuk volna. Például, kedves olvasóim, gondolták volna, hogy szekrénykiegyengetéshez és szeg beveréséhez kiválóan alkalmas egy üveg (értsd: súlyos) szalvétatartó?
Ugyanis, tegnap megvettük a kis fészkünk legelső közös bútorát. Többszörös számítások, mérések készítették elő a megvásárlást, nem csak mert egy otthonos (értsd: kicsi) lakásban lakunk, hanem mert az a fránya mikró, amit egy évben egyszer ha bekapcsolunk, méretei miatt áthúzta volna a "kávéfőző-szentélyről" szőtt álmaimat, amely büszkén áll a polc tetején prémium kávék gyűrűjében. A mikrót be akartam suvasztani egy polcra és büszke voltam magamra, mert hajszál pontosan (3mm !) sikerült is.
A lapra-szerelt bútoroknak az a bája, hogy csomó olyan technikai újítást találhat benne a laikus, (aki szerencsés esetben nem gyakran vesz bútort) ami nem szerelő munkává, hanem a Tour de France típusú kihívássá emeli a feladatot. Én próbálom úgy elhessegetni a felelősséget, hogy hatalmas kirakóként fogom fel a dolgot, amit játékszerszámokkal kell megcsinálnom. Általában működik, de most ketten voltunk a feladat megoldására, 2 különböző akarat, 2 saját megoldás és igen, még véletlenül sem ugyanaz.
De Hálistennek veszekedés nélkül végeztünk és most már rá is pakoltunk mindent a nagy örömben. Csak ott a probléma, hogy mivel még nincs elosztó, lett egy mutatós, bár használaton kívüli tornyunk. De ami késik nem múlik!