Az Úr napján
Mondjanak maradinak, de ne cáfolják meg kérem a régi szokások hasznosságát a mai ember életében. Egy nagyszerű programlehetőséget hoztam, amely számomra megunhatatlan és egészséges mind a testünknek, mind a kis naiv lelkünknek.
A programra visszatérve, kiemelném a Botanikus kert látogatását a gyerekprogramok közül, a múlt héten az egyik legkellemesebb vasárnap délelőttömet köszönhettem a találékony férfi agynak. Elárulok egy kis műhelytitkot: a szépen sorjázott fákat nem csak a kertészek és biológusok csodálhatják meg! Végülis, nekünk készül.
Van valami felemelő abban, ha az ember szépen karbantartott növények között lépdel, netalán le is fekhet (a kulturáltabbak csak üljenek) közéjük. Közel a városhoz, mégis messze annak zajától feltöltődik minden lemerült készlet.
Vasárnapról eszembe jutott a templom, a lelki megtisztulás, amely nekem mindenképp csöndes és befelé forduló tevékenység. Alapvetően, a protestáns vallásom "csak" a gondolataimban tartom (Luther szerint ott is kell) csak néha megyek el a vasárnapi Istentiszteletre, ahol nem várok válaszokat a problémáimra, hanem inkább egy kis helyrepofozást, hogy lássam, min kell javítanom, kivel kell még megvívnom a saját kis csatámat, hogy tiszta lelkiismerettel feküdhessek le, az új hétre készülve.
Kellenek ezek a kis magunkba mélyedések, mert ha még a saját mélységeinkkel, gyarlóságainkkal sem vagyunk tisztában (MERT VANNAK), hogyan tudnánk, hogy mit javíthatunk rajtuk?
A programra visszatérve, kiemelném a Botanikus kert látogatását a gyerekprogramok közül, a múlt héten az egyik legkellemesebb vasárnap délelőttömet köszönhettem a találékony férfi agynak. Elárulok egy kis műhelytitkot: a szépen sorjázott fákat nem csak a kertészek és biológusok csodálhatják meg! Végülis, nekünk készül.
Van valami felemelő abban, ha az ember szépen karbantartott növények között lépdel, netalán le is fekhet (a kulturáltabbak csak üljenek) közéjük. Közel a városhoz, mégis messze annak zajától feltöltődik minden lemerült készlet.
Vasárnapról eszembe jutott a templom, a lelki megtisztulás, amely nekem mindenképp csöndes és befelé forduló tevékenység. Alapvetően, a protestáns vallásom "csak" a gondolataimban tartom (Luther szerint ott is kell) csak néha megyek el a vasárnapi Istentiszteletre, ahol nem várok válaszokat a problémáimra, hanem inkább egy kis helyrepofozást, hogy lássam, min kell javítanom, kivel kell még megvívnom a saját kis csatámat, hogy tiszta lelkiismerettel feküdhessek le, az új hétre készülve.
Kellenek ezek a kis magunkba mélyedések, mert ha még a saját mélységeinkkel, gyarlóságainkkal sem vagyunk tisztában (MERT VANNAK), hogyan tudnánk, hogy mit javíthatunk rajtuk?
