Le Café de Capucine

Tudom, sekélyes, egyoldalú, hogy ebből a nagy eseményből ennyit láttam meg. Mindenesetre az indián nyár megsegítette a Debrecenbe látogatókat, nem esernyőtenger fogadott. Ilyenkor egy rituálisan elfogyasztott lángos után kezdünk csak neki a lassú, zombiszerű araszolásnak, aminek oka rendszerint egy húzókocsis nyugdíjas, vagy egy épp egy kisgyermek. A tömeg így szűri ki a problémák előfordulásának esélyét, minek sietni? Hétvége van, lángos és fokhagyma illata terjeng, sütik a lacipecsenyét, pörkölik a fahéjas mandulát. Ha valaki nem tiszteli meg a városi közös asztal talponállóját valahol a vásárban, ott vannak a ruhás standok. Nem kultiválom, pedig olyan boldog lennék, ha látnék valami olyat, amiben "benne van az anyag" azt mondanám, üsse kavics, ha többe kerül, kiadom rá, még egy darabig nem vehetek ilyet...De, sajnos minden kínaiban árulják. Találtam magamnak vásárfiát, szőrmemamuszt, olyat, amilyen a jeti csajának van, ha nem is egy havasi embe

Tegnap láttam egy videót, olyan könnyűnek, egyszerűnek tűnt ez a kis kamu kosár. 3 újság és egy kis karton, ragasztó...voilá! Nem tudom meddig fogja bírni, de határozottan kosár formája van. Régebben szerettem volna megtanulni, milyen a klasszikus, vesszőből font almás, virágos kosár, de eddig még nem volt rá lehetőségem.40 perc volt a felsodrás, 15 pedig a kosárfonás visszavágással, csodálással együtt.   Mintha érzésnek, kezdő darabnak megteszi. Még festés előtt áll, még egy képpel adós vagyok.      A Hajdú-Bihari Napló értelmes felhasználása, talán a legjobb reklám neki. A/3-as lepedő egy lapja, hosszában kell megfelezni.  Csavarjuk fel minél szorosabbra egy hurkapálcára, úgy, hogy a kimaradó háromszöget a végén beragasztózzuk - Technokol, mert a régi iskola gyermeke vagyok.     Csak, sodord, sodord, ragasztózz. Nagyjából negyven ilyen hengered lesz. Kivágtam 2 nagyjából azonos kört kartonból.  Kiválasztasz páratlan számú hurkát, beragasztózod az egyik kört, lehető

Holywell egy zöld mezőnyivel arrébb feküdt, ahova az első napunk estéjén mentünk. Olyan picike, hogy 2 utcából állt, így egy kellemes egy órás, kényelmes sétával megkerültük, gyermekekkel, sör pihenővel együtt. Sajnos a fényviszonyok rohamosan romlottak, nem tudtam annyi képet csinálni, amennyi szépet láttam. A falucska mellett húzódott egy kis folyócska, ami diszkréten addig tud emelkedni, hogy elér a nádfedeles kis házak kapujáig és Anglia legöregebb pubjának alsó lépcsőjéig. Csak kanyarog a kis folyó keskeny hajók ringatóznak vele olyan nyugdíjasokkal, akik felöltötték a tengerészkék egygombos zakójukat, fehér zsebkendőjüket meghajtották, csak hogy a helyzetnek illően legyenek felöltözve. A kikötővel szemben volt a Ferry Boat Inn, most a neten találtam egy hívogató fekete táblát (aminek művészi kivitele Angliában külön megérne egy tanulmányt, olyan szinten művelik), ami i.sz. 560-ra teszi az alapítását. Hmm? Ki tudja, én nem bíráskodom, csak elhiszem és örömmel lépünk be a mosolyg

Amikor elindultunk Huntingdonból akkor azt gondoltam, hogy csakis a vidék, a vidék marad nekem az első számú, de London egy egészen más, legalább olyan jó szórakozás. Mai napig nem jöttünk rá arra, hogy talán az a világverseny lezárt belvárosi szakaszai vagy a fantasztikus, összehangolt  közlekedésének tudható be, hogy így szerettünk csavarogni ott. A harmadik napon is úgy néztünk össze, hogy csak bólogattunk egymásra: valamit nagyon jól csinálnak.. és még ebben a megapoliszban is kivitelezhető. Megérkeztünk szombat napnyugtára, a King's Cross vasútállomásra. Szerencsésen, a metrólejárat előtt megkérdeztünk egy turistákat elirányító srácot, hogy ugyan hol a metró, szélesre mosolyodott és megfordulva hátramutatott. Sorban álltunk az Oyster-osztriga kártyáért és a fülke mögött ülő bácsinak este 7 órakor nem derogált ránk is vesztegetnie egy mosolyt. Nekünk viszont lehervadt a viszonzásképp küldött gesztus, mert egy percen belül 50Ł került ki a tárcánkból. Ugyanis, egy vonaljegy 4,5

Hozzávalók: (4 főre) 2 egész csirkemell  10 dkg túró 1 tk só 1 tk kacsazsír 2 gerezd fokhagyma 1,5 dl víz 1 kg akármilyen vegyes zöldség, jelen esetben 3-4 db burgonya, 1 szál sárgarépa és egy kisebb cukkini só, bors Elkészítés: A csirkemelleket felezzük meg, hagyjuk rajta a bőrt és a vastag mellrészbe, az izom közepén vágjuk hosszában egy éles késsel, zsebet készítve. (ez azért szükséges, hogy a hús közepe is ízesítve legyen) A túrót villával törjük szét egy tálkában, sózzuk 1 tk sóval és reszeljük bele a fokhagyma gerezdeket, végül a kevés zsírt. Keverjük össze. 2 egész csirkemell volt, megfelezve kapunk 4 felet, ez 8 "zsebet" jelent, ezekbe kell szétosztani a túrós tölteléket.  A zöldségeket tisztítsuk, hámozzuk és a végül vágjuk fel kb. 1 cm-es szeletekre. Enyhén sózzuk borsozzuk és tegyük egy hőálló tál aljába.  A tetejére rakjuk a megtöltött csirkemelleket, a tetejére szórjunk kevés sót. Öntsük alá a vizet. A tetejét zárjuk be alufóliával és tegyük a

Hogy érdemes e répatortával próbálkozni vendégváró sütinek? Hogy el fog e fogyni és hogy másnap reggel már készíted a következő adagot? Igen. Mert a répatorta íze semmivel sem összehasonlítható, mégis olyan otthonos, mintha mindig etted volna. Ezért alakulhat ki addikció már első kóstolásra. Miközben írok erről, lopva lecsippentek a párom sovány kis porciójából, amit tegnapról hagytunk, csakis a fotó kedvéért  és aminek nem kíméltem a másik felét. Tegnap próbáltam ki először a család legfiatalabb, 1 éves kis mászóbabájának tiszteletére. Tartottam tőle, hogy a zöldséges torta viszolygást ébreszt, de ők már korábban kóstoltak ilyet. Sok idő óta először receptből dolgoztam, egyet kiválasztva a répatorta halomból, amit az internet szállított. Rachel Allen szakácsnő receptjére esett a választásom, mert ilyesmit írt mellé: "nem kell sokat dolgozni, hogy tökéletes legyen". Csak a mazsolát vettem ki belőle, mert P nem szereti, egy tojással és maréknyi dióval több került bele grátisz

Napok óta tologatom az írást, ugyanis az elmúlt heti kiesés egy másik életterületen torlódást okozott, alig tudjuk magunkat utolérni a munkahelyen, DE már péntek van, kisütött a nap is, kicsit jobban esett a reggeli kávé, csak azért mert tudjuk, hogy hétvége lesz. Viszont, nem tudok hazajönni agyban, nem akaródzik. Olyan jó volt nekünk ott az a néhány nap, hogy sok kérdést felvetett, többek között azt is, hogy miért nem volt annyi kurázsi bennem főiskola alatt, hogy kimenjek egy szemeszterre ide? A másik ilyen pont volt mindkettőnk agyában: mit keresünk mi itthon, mikor a világon ilyen szépségek is élhetőek? Aki még előtte áll, melegen ajánlom neki, hogy keresse az ilyen lehetőségeket, amíg be nem lépett a felnőttek világába, nem dolgozik, nem telepedett le, hogy próbálja ki Angliát, miheztartás végett. Az előző mondatokból kitűnik, hogy a mérleg az utazással és az országgal kapcsolatban pozitív irányba tolódik, mert vagy azt láttam meg, ami számomra kedves, vagy csak azokat az ember