Le Café de Capucine

Ez volt a piros táskám első külföldi útja. A 30. születésnapomra vettem magamnak, olyan felkiáltással, hogy az ilyen piroska utazni kíván, így a gazdája is többet fog. Most még csak csapongok, mert olyan közeli az élmény, majd jön normális turistabeszámoló is. Koppenhágábából nem válogattam még képeket, csak Malmö-ből. Nyáron, mikor egy Svédországba kiköltözött barátunk meglátogatott minket, elmondta a mindig elmondott felhívását: Ha van kedvetek jönni, szívesen látlak Titeket! Na a wizz airnek volt egy nyári akciója és 2 Debrecen-Budapest felnőtt vonatjegy árából szereztem 2 főre repülőjegyeket Debrecenből! Malmö azért is került szóba, mert bejelentették, hogy szeptember 16-án megy az utolsó odajárat, kihasználatlanság miatt. Khhhm azért már rég láttam ilyen tömött gépet, de mindegy, kihasználatlanság. Lehet, hogy másokban is az "utolsó lehetőség" érzete dolgozott. Másfél óra alatt odaértünk és az első amit megláttam az országból a levegőben: rendezett farmok a dombok

Ezt a receptet még néhány hete készítettem el, de még nem volt érkezésem megírni ide. A kezdődő ősz számomra elválaszthatatlan ízei közé tartozik a jól megérett paprika, különösen a gyönyörű színű kápia fajta. Ebben a receptben sokat gondolkodtam, hogy a sovány színhúst hogyan lehetne megóvni attól, hogy kiszáradjon a sütés végére. Tűzdelés? Hagyjuk. De azért egy jó kis szalonna íz nem rossz ahogy kiegészíti a füstös jelleg a hús ízét, meg kap egy kis zsiradékot, ami mindig jót tesz. Így hát maradt a belsejébe a frissesség a friss zöldség miatt, a külsejét meg lefedtem baconnal és az volt a terv, hogy ropogósra rásütöm. Sikerült a tervem elméletben, viszont azt az alapvetést elfelejtettem, hogy a tökéletes szeletekhez ki kell hűteni az ételt, minimum kézmelegre. Hát sajnos ez nem jött össze mert szeretem a frissen gőzölgő ételt így darabjaira esve ettük, de nagyon jót belőle. Így ha vendégségbe szeretnéd elkészíteni, ajánlom, hogy egy két órával előtte kerüljön ki a sütőből ho

Vasárnap elkapott az ékszíj és néhány óra meg-megszakított tevékenységgel elkészítettem az első és erősen kísérletszagú bagelem. Szeretem a zsidó konyhát, már amennyit ismerek belőle és elképzelem az ízeit, mert sajnos még nem sikerül autentikus kóser fogásokat megkóstolnom, itt a "kálvinista Rómában". Lengyel bevándorlók vitték Amerikába a bagel receptjét, ahol a keleti parton, New Yorkban, később országszerte megkedvelték az emberek ezt a jó kis tömős reggelit, amit szinte minden napszakban el tudok képzelni. Klasszikusan krémsajttal kenik meg, mert úgy tartják hogy a krémsajt oltja a szomjat. (mikor ezt hallottam egy műsorban, csak a bácsi idős korából adódóan nem mosolyodtam el ezen, a krémsajtban lévő szomjoltó hatás annyi lehet a bagel tömör tésztájának, mint csepp a tengerben) Szerintem gyönyörű ahogy a duci fánk forma tetején ott pihen valamilyen mag, a közepéből kifolyik a krémsajt, egy élénk felvágott, sajtszelet, és valamilyen zöldség.... Ugye milyen éhes lett

Jelen esetben nem magamra gondolok mint okos lyányra, hanem mindenkire, aki úgy tud desszertet tenni a vacsora után, hogy nem bajlódik sokat vele, jól néz ki a végeredmény és még egészséges is. A héten nem mentem mérni munka után. Nem is tudom miért, nem a kedvem hiányzott, de mindig úgy jött ki a lépés. A hét elején bele voltam bújva egy zombis könyvbe. Hamarabb voltam otthon, hamarabb gyűrtem meg a kutyát, valahogy sikerült mindig kitakarítani, elmosogatni... ilyen, ha az embernek szabad a késő délutánja? Nagyon menő! Tegnap miután hazasétáltam, mentem egy kört Emővel a parkban, csináltam egy gyors vacsorát, még akartam valami pluszt, mert tudtam, hogy P. kérdése a pihenő szakaszban a következő lesz: - Van valami csocsi? Ekkor akadt a szemem meg a kertből származó, hamvas báját már meghaladott 2 MÉG szép körtén, amik könyörögtek, hogy valamibe kerüljenek bele... A héten már volt egyszer gyümölcsleves, nem kell mindig főzve enni. Meglepetést akartam neki, hogy megörüljön neki,

Kedves olvasók! Ha olvastátok az előzőt megelőző írásom, a végén, eldicsekedtem azzal, hogy a munkahelyemen már nem tart olyan soká újra jobban érezni magam, ha épp a társadalom egy kevésbé szociális tagjával hoz össze a jósorom. Ilyenkor szokta gondolni a gondviselés, hogy ha már ilyen nagy pofám van, hogy eldicsekedem róla, akkor nosza, dobjuk be a mély vízbe és emeljük meg a szintet. A pályázatos beadások, a ketyegő határidő, a tudatlanság és a beharangozott pénz, amit úgy kezel a média, hogy mindenkinek odaadják (na persze, evidens, az állam az év jótékonysági szervezete) kihozza az emberekből, remélhetőleg nem igazi énjüket. Örömmel jelentem, hogy most már ha elküld valaki a jó k€#va anyámba, akkor most már ezt is tudom kezelni, ugyanis ezt ordítozta az egyik kedves ügyfél a telefonba minimális felvezetés után, mikor számára nem kedvező választ adtam. Jóféle paraszt nevelést kaptam nagypapámtól, ami 2 szabályon nyugodott: Isten nevét szádra hiába ne vedd, a másik az anyázá

2016 májusában a kenderbeton megkapta a magyar Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kft.- röviden az ÉMI - nyilatkozatát. Bár nem tartok tévedhetetlennek és korrumpálhatatlannak egy olyan szervezetet, akik gazdasági társaságként vannak a jelen, viszont a azt is tudni kell róluk, hogy ők az építőipar alfája és omegája. Ha egy építőipari terméknek nincs ilyen nyilatkozata, akkor enyhén szólva alternatív eljárásnak számít. Olyan mint az alternatív gyógyászat: sajnos nincs benne elég bizalom az emberek oldaláról és fennáll annak a lehetősége, hogy hiszékenységnük csapdájába sétálunk. Nem arról van szó, hogy jó pénzért mondjuk sós vizet vagy károsabbat vásároltatnak velünk csodaszer gyanánt, hanem arról, hogy ha a ház szedett vetett, bevizsgálatlan anyagokból emeltetik, félő, hogy egyszer mi és családunk maradunk alatta.   Szóval az ÉMI tevékenysége nem megkerülhető és ha egy ilyen szervezet foglalkozik vele és megmérettetik akkor az nem holmi szerencsére bízott dolog, mint a középkori

Képzeljétek el, a héten olyan csodát láttam, amit az életemben másodjára pillanthattam meg. Olyan tiszta és különleges, ami tényleg csak 100 ezerből egy, mint annak a valószínűsége hogy az ember láthat hármasikreket. 8 hetes pici babák, gyönyörűek, egészségesek. Egymás mellé lepakolva a 3 egyforma mózeskosár. Csak akkor hűlt meg az ereimben a vér, mikor az egyik elkezdett nyöszörögni és sírni akar... az internetről tudom, hogy ez láncreakció, mint a nevető ötösikrek esetében. Mellettük ott a szüleik, egy olyan csinos filigrán anyuka, aki már most felvehet olyan rövidnadrágot, amit én kb. 10 évesen tehettem meg utoljára büntetlenül a pubertás előtt. Szerintem az ilyenek háta mögött súgnak össze a játszótéri padon azok a sorstársak akik azóta azzal bajlódnak hogy beleférjenek a régi farmerjükbe: WTF? Hogy csinálja? Nem tudom magamban tartani: Utána indultam el mérni és az utcán a szél a lábam elé fújt egy tizest. Igen, 3 nullával. Még életemben nem történt velem ilyen. Körbenéztem, h