A vásárlás dömping előtt, vagy közben
Mire gondolsz akkor, amikor megveszel magadnak valamit? Mit érzel akkor, amikor nyújtod a kártyád és cserébe odanyújtják a szép színes csomagot? Boldog vagy, izgatott, esetleg semleges? Ahogy telnek az évek, úgy lesz nekem egy rutin, kipipálandó dolog, nem az, amitől boldog leszek.
A kapcsolatok során, képet kapsz a másikról, de tükröt kapsz saját magadról is. Mintegy bónuszként megkapod a másik ember gondolatait, a vélekedését a világ dolgairól. Szeretek a másiktól tanulni, új, néha hajmeresztő elméleteket hallhatok, vitatkozhatok arról, ami nekem még nem probléma, de a másikat már zavarja. Ellenben olyat adhatok a másiknak ami javítja az ő kapcsolatait, ha átlátja.
Sokat tanultam P.-től ebből a szempontból. Ő világított rá arra, hogy az egyszerűség, tényleg csendes nagyság. Nem a test, a lélek nagysága.
Ha megtalálod azt a közeget, ahol szeretnek, akkor többet nem kell görcsölnöd a saját magad miatt, hogy elég jó vagy e. Az idők során tanultam azt, hogy a szeretet által válthatom ki a fogyasztást és hogy soha többé nem hitethetem el magammal azt, hogy egy tárgy birtoklásával boldogabb lehetek.
Így felülírom a szöveget ott a jobb oldalon, ahol magamat jellemzem, ugyanis már nem vagyok cipőbolond. Csodálhatom és lelhet kedvem olyan tárgyakban, amit nem én birtokolok, mert megtanultam nem vágyni rá.
Nem akarok képmutató lenni, vágyom olyan dolgokra amiket megvehetnék és olyanokra, amiket sohasem engedhetek meg magamnak. Mert nem engedem meg. Itt nem a takaró hosszáról, hanem a nyújtózkodásról van szó.
Reggelente amikor munkába jövök, egy bank mellett sétálok el, feltűnt egy plakát egy rajzversenyt hirdet gyerekeknek. A kiírás témája: "Erre vágyom, erre gyűjtök" Bosszantó és szomorú számomra az, hogy így kondícionálják a még azokat is, akik épphogy megtanultak olvasni, hogy minden vágyuk kimerülhet a vásárlás örömében.
A dolog szépséghibáját a saját emlékeimben találtam meg, mert akárhány év telt el azóta, a gyerekek naivságuk, tisztaságuk okán tökéletesen vezethető birkák lehetnek. Emlékszel arra az érzésre, amikor gyerekkorodban annyira szerettél volna valamit, hogy hónapokon keresztül képes voltál álmodozni róla? Csorgatni a nyálad a bolt előtt, vagy épp ahogy a banknál: arra gyűjteni?
Lehet, hogy azért emlékszel még arra a babára, autóra, vagy triceratopsra, mert sohasem kaptad meg. A kielégült vágyaknak lejár a szavatossága, épp azért, mert valósággá válnak. Ha így gondolkodom, amire nagyon vágyom, azt el fogom unni. Csak az olyan dolgok nem évülnek el, melyek élnek, mert új élményeket adnak.
Az élet által fenntarthatják az ember alkotó kíváncsiságát és ragaszkodást, szeretetet generálnak. A másik mentség az idő csúfsága alól a hasznosság. Ha valami létezésének van gyakorlati értelme az életemben, akkor minden alkalommal rá tudok csodálkozni, jobb tervezés esetén élvezettel használhatom.
Mindkét kritériumot használom, hogy meghatározzam egy dolog fontosságát a számomra. Ha nem él és céltalanul magamhoz akarom venni, akkor kacat.
Egy ember, egy állat, egy föld ajándékait ki kell érdemelni. Semmit sem ad nekünk, ha csak birtokoljuk. Olyan jól ki van ez találva, ha magadból nem fizeted meg az "árát" az energiáddal, a szereteteddel, a munkáddal, a megértéseddel, a türelmeddel, az utaddal amit vele bejársz: akkor olyan mint egy műanyag bóvli, hiába lélegzik.
A kapcsolatok során, képet kapsz a másikról, de tükröt kapsz saját magadról is. Mintegy bónuszként megkapod a másik ember gondolatait, a vélekedését a világ dolgairól. Szeretek a másiktól tanulni, új, néha hajmeresztő elméleteket hallhatok, vitatkozhatok arról, ami nekem még nem probléma, de a másikat már zavarja. Ellenben olyat adhatok a másiknak ami javítja az ő kapcsolatait, ha átlátja.
Sokat tanultam P.-től ebből a szempontból. Ő világított rá arra, hogy az egyszerűség, tényleg csendes nagyság. Nem a test, a lélek nagysága.
Ha megtalálod azt a közeget, ahol szeretnek, akkor többet nem kell görcsölnöd a saját magad miatt, hogy elég jó vagy e. Az idők során tanultam azt, hogy a szeretet által válthatom ki a fogyasztást és hogy soha többé nem hitethetem el magammal azt, hogy egy tárgy birtoklásával boldogabb lehetek.
Így felülírom a szöveget ott a jobb oldalon, ahol magamat jellemzem, ugyanis már nem vagyok cipőbolond. Csodálhatom és lelhet kedvem olyan tárgyakban, amit nem én birtokolok, mert megtanultam nem vágyni rá.
Nem akarok képmutató lenni, vágyom olyan dolgokra amiket megvehetnék és olyanokra, amiket sohasem engedhetek meg magamnak. Mert nem engedem meg. Itt nem a takaró hosszáról, hanem a nyújtózkodásról van szó.
Reggelente amikor munkába jövök, egy bank mellett sétálok el, feltűnt egy plakát egy rajzversenyt hirdet gyerekeknek. A kiírás témája: "Erre vágyom, erre gyűjtök" Bosszantó és szomorú számomra az, hogy így kondícionálják a még azokat is, akik épphogy megtanultak olvasni, hogy minden vágyuk kimerülhet a vásárlás örömében.
A dolog szépséghibáját a saját emlékeimben találtam meg, mert akárhány év telt el azóta, a gyerekek naivságuk, tisztaságuk okán tökéletesen vezethető birkák lehetnek. Emlékszel arra az érzésre, amikor gyerekkorodban annyira szerettél volna valamit, hogy hónapokon keresztül képes voltál álmodozni róla? Csorgatni a nyálad a bolt előtt, vagy épp ahogy a banknál: arra gyűjteni?
Lehet, hogy azért emlékszel még arra a babára, autóra, vagy triceratopsra, mert sohasem kaptad meg. A kielégült vágyaknak lejár a szavatossága, épp azért, mert valósággá válnak. Ha így gondolkodom, amire nagyon vágyom, azt el fogom unni. Csak az olyan dolgok nem évülnek el, melyek élnek, mert új élményeket adnak.
Az élet által fenntarthatják az ember alkotó kíváncsiságát és ragaszkodást, szeretetet generálnak. A másik mentség az idő csúfsága alól a hasznosság. Ha valami létezésének van gyakorlati értelme az életemben, akkor minden alkalommal rá tudok csodálkozni, jobb tervezés esetén élvezettel használhatom.
Mindkét kritériumot használom, hogy meghatározzam egy dolog fontosságát a számomra. Ha nem él és céltalanul magamhoz akarom venni, akkor kacat.
Egy ember, egy állat, egy föld ajándékait ki kell érdemelni. Semmit sem ad nekünk, ha csak birtokoljuk. Olyan jól ki van ez találva, ha magadból nem fizeted meg az "árát" az energiáddal, a szereteteddel, a munkáddal, a megértéseddel, a türelmeddel, az utaddal amit vele bejársz: akkor olyan mint egy műanyag bóvli, hiába lélegzik.
