A lustaság évada

A téli időszak P szavaival élve: december és január nem arra való, hogy az ember megváltsa  a világot. Most kell dögleni, csokit zabálni a Mikulás csomagból, babgulyást, töltött káposztát melegíteni és nézni a "Farm ahol élünk"-öt.
Más opciót szoktam választani a műsor tekintetében, csak grimaszokkal és fricskákkal jutalmazom az Ingalls családot. Szolidálok az emberrel és ott vagyok mellette, látványosan belebújok egy poszt apokaliptikus, mutánsos (Metro 2033), zombis könyvbe.
Hétvégén megjártam Szegedet és megint szembesültem azzal, hogy mennyire hiányzik az életemből a város, az oda való ingázás és hogy tanulni akarok. A város még mindig csodálatos. A régről ismert épületek úgy köszönnek nekem mint egy régi ismerősnek, ahogy felbukkannak, mikor befordulok egy utcára. Ahol 2 évvel ezelőtt építési területen, kapatosan vágtunk át a borfesztiválra és méter mély alapozó gödröket ugrottunk át magassarkúban, ott most egy működő szálloda van. Olyan kávézók működnek, amelyekről még nem is hallottam. Már nem tartozom ide, vendég lettem.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája