Keserű már a "sajnállak" bon-bon
Adok magamnak egy piros pontot a mai napra, mert nem hagytam magam.
Alapvetően egy belülről zizegő embernek tartom magam, aki nem képes arra, hogy az adott helyzetben meg tudja magát védeni, amikor az igazságtalanság történik. Rossz rutin!
Tedd a szívedre a kezed, te is hallottál már ilyen valakiről. Kiről? Arról aki Csak utána mérgelődik és akkor jutnak eszébe a hangzatos frázisok.
Életem első 25 évében azt gondoltam, hogy ez a normális, de el ne hidd. Mártírként olyan jó volt abban a sajnálatban csobogni, amivel az adott ember "jutalmazott" amikor elpanaszkodtam magam milyen méltánytalanul bántak velem.
De csak a második negyed század értette meg velem, hogy minden problémámnak a forrása a belső berkekben keresendő. P. volt az első, aki azon kívül, hogy megjutalmazott a sajnállak bon-bonnal odamondta, hogy magamnak köszönhetem, de hibáimmal együtt szeret.
Mai napig rosszul esik, de mi esik jól az embernek ami a hiúságán kívül van? Legalább megtanított arra, hogy nem vagyok már óvodás, hogy mindenki nyerni hagyjon, csak mert én, én vagyok.
A hétfők mindig kemények, felgyűlik a hétvége minden elnapolt dolga. De szerencsésen végigeveztem rajta, bakik nélkül. Ismerem magam, hajlamos vagyok a dekoncentráltságra, ezért elővettem a régi módszert, mondom mit hova írok be. Így nincs hiba, csak zen és elvégzett, tüftig munka. Úgy fogom fel, hogy ha egyszer jól megcsinálom, az kevesebb idő, mintha félig rosszul, vagy hiba esetén 2x.
Elbattyogtam a postára a kötelezőkkel.
Rossz egy olyan ember munkáját megkérdőjelezni, aki akár az anyukád is lehetne, de sajnos nem tehettem mást. Mindketten magyarul beszélünk és majdnem bedugtam a fejem a 10x20 cm-es beadó ablakba, hogy véletlenül se legyen félreértés.
Rossz érzés nélkül át akart vágni egy jelentősebb pénzösszeggel, csak azért mert közben beszélgetett, miközben a munkáját csinálta. Mögöttem a sor felgyűlt és a nyugdíjas siető emberek ilyeneket mondtak:
- (sóhaj) Így bizony nem érem el a buszom!
- Marikám foglalsz nekem ITT helyet, (sóhaj) megyek megnézem a receptes újságokat!
Gondoltam magamban: és lekésed a Huan Miguel sorozatod és van esély arra az én receptem lesz a receptes újságban.
Az ilyenekkel kapcsolatban: nekem határidőim vannak és az órára mutogató ügyfeleim, akik a pisi szünetemet is ki akarják használni, mégsem szoktam senkit siettetni, vagy éreztetni vele, hogy nem fontos az ő dolga az enyémmel szemben.
Nagy nehezen kész lettem, a hölgy egy olyan összeget mondott, amire nem voltam felkészülve. Megkérdeztem, hogy miért kerül annyiba, mint a többi amin minden van. Rávágta, hogy azért mert azt kértem és hogy amúgy is az én hibám ha összekeverte, mert nem sorba adtam neki oda. Nem is adtam annyi szelvényt, amiről kiállította a számlát és az elején figyelmeztettem rá.
Kiszedettem vele mert persze már bedobálta egy kosárba, azt sem tudta, hogy mekkora borítékot keressen. Gondoltam magamban, itt ragasztott rá, 10 percig molyolt vele és nem emlékszik h egy szabvány A6 vagy egy 2 mérettel nagyobb A4-es? Azért az nem olyan gyakori.
Ekkor állt át a nyugdíjas részleg egy másik sorba és nagyon csúnyán néztek. Kiderült, hogy az elvégzett munka az olyan volt mint hozzáállás. Majdnem mindegyik levelem össze lett firkálva és átragasztva, mert rossz azonosítószámot tett rá.
Az agyam elég nagy nyomást érzett belülről, hogy valami csúnyát odaszóljak, hogy lehet valaki ilyen hebrencs, de nem akartam még egyet rúgni rajta. Csak elnézést kértem a még mögöttem állóktól, hogy a szemmel verést ne érezzem a hátamon.
De érdekes dolgot tapasztaltam, nem voltak mérgesek, csak csalódottak.
Mindenesetre annak a dolognak örültem, hogy nem vagyok még középkorú és hogy fiatalon szembesülök a saját hibáimmal. Megoldani nem lehet egyből, de legalább alázatos vagyok a munkám iránt és ha valaki beleköt, akkor meg tudom magyarázni, hogy miért, mert foglalkoztam az ő ügyével is.
Alapvetően egy belülről zizegő embernek tartom magam, aki nem képes arra, hogy az adott helyzetben meg tudja magát védeni, amikor az igazságtalanság történik. Rossz rutin!
Tedd a szívedre a kezed, te is hallottál már ilyen valakiről. Kiről? Arról aki Csak utána mérgelődik és akkor jutnak eszébe a hangzatos frázisok.
Életem első 25 évében azt gondoltam, hogy ez a normális, de el ne hidd. Mártírként olyan jó volt abban a sajnálatban csobogni, amivel az adott ember "jutalmazott" amikor elpanaszkodtam magam milyen méltánytalanul bántak velem.
De csak a második negyed század értette meg velem, hogy minden problémámnak a forrása a belső berkekben keresendő. P. volt az első, aki azon kívül, hogy megjutalmazott a sajnállak bon-bonnal odamondta, hogy magamnak köszönhetem, de hibáimmal együtt szeret.
Mai napig rosszul esik, de mi esik jól az embernek ami a hiúságán kívül van? Legalább megtanított arra, hogy nem vagyok már óvodás, hogy mindenki nyerni hagyjon, csak mert én, én vagyok.
A hétfők mindig kemények, felgyűlik a hétvége minden elnapolt dolga. De szerencsésen végigeveztem rajta, bakik nélkül. Ismerem magam, hajlamos vagyok a dekoncentráltságra, ezért elővettem a régi módszert, mondom mit hova írok be. Így nincs hiba, csak zen és elvégzett, tüftig munka. Úgy fogom fel, hogy ha egyszer jól megcsinálom, az kevesebb idő, mintha félig rosszul, vagy hiba esetén 2x.
Elbattyogtam a postára a kötelezőkkel.
Rossz egy olyan ember munkáját megkérdőjelezni, aki akár az anyukád is lehetne, de sajnos nem tehettem mást. Mindketten magyarul beszélünk és majdnem bedugtam a fejem a 10x20 cm-es beadó ablakba, hogy véletlenül se legyen félreértés.
Rossz érzés nélkül át akart vágni egy jelentősebb pénzösszeggel, csak azért mert közben beszélgetett, miközben a munkáját csinálta. Mögöttem a sor felgyűlt és a nyugdíjas siető emberek ilyeneket mondtak:
- (sóhaj) Így bizony nem érem el a buszom!
- Marikám foglalsz nekem ITT helyet, (sóhaj) megyek megnézem a receptes újságokat!
Gondoltam magamban: és lekésed a Huan Miguel sorozatod és van esély arra az én receptem lesz a receptes újságban.
Az ilyenekkel kapcsolatban: nekem határidőim vannak és az órára mutogató ügyfeleim, akik a pisi szünetemet is ki akarják használni, mégsem szoktam senkit siettetni, vagy éreztetni vele, hogy nem fontos az ő dolga az enyémmel szemben.
Nagy nehezen kész lettem, a hölgy egy olyan összeget mondott, amire nem voltam felkészülve. Megkérdeztem, hogy miért kerül annyiba, mint a többi amin minden van. Rávágta, hogy azért mert azt kértem és hogy amúgy is az én hibám ha összekeverte, mert nem sorba adtam neki oda. Nem is adtam annyi szelvényt, amiről kiállította a számlát és az elején figyelmeztettem rá.
Kiszedettem vele mert persze már bedobálta egy kosárba, azt sem tudta, hogy mekkora borítékot keressen. Gondoltam magamban, itt ragasztott rá, 10 percig molyolt vele és nem emlékszik h egy szabvány A6 vagy egy 2 mérettel nagyobb A4-es? Azért az nem olyan gyakori.
Ekkor állt át a nyugdíjas részleg egy másik sorba és nagyon csúnyán néztek. Kiderült, hogy az elvégzett munka az olyan volt mint hozzáállás. Majdnem mindegyik levelem össze lett firkálva és átragasztva, mert rossz azonosítószámot tett rá.
Az agyam elég nagy nyomást érzett belülről, hogy valami csúnyát odaszóljak, hogy lehet valaki ilyen hebrencs, de nem akartam még egyet rúgni rajta. Csak elnézést kértem a még mögöttem állóktól, hogy a szemmel verést ne érezzem a hátamon.
De érdekes dolgot tapasztaltam, nem voltak mérgesek, csak csalódottak.
Mindenesetre annak a dolognak örültem, hogy nem vagyok még középkorú és hogy fiatalon szembesülök a saját hibáimmal. Megoldani nem lehet egyből, de legalább alázatos vagyok a munkám iránt és ha valaki beleköt, akkor meg tudom magyarázni, hogy miért, mert foglalkoztam az ő ügyével is.
