Az önsajnálat és a múltam s(z)arában való vájkálás erősségem, de igyekszem nem gyakorolni.
Egyre inkább szenvedek a társaság hiányától. Piszok szerencsés vagyok, mert a párom egyben a legjobb barátom is, az az ember akinek minden bánatomat elsírhatom és minden alkalommal tud olyan észérvet mondani, amitől érzem, hogy tovább elviselni magam, nem kihívás, hanem inkább egy folyamat.
Viszont ahogy ő is eljár a munkatársaival néha meginni valamit, úgy nekem is igényem van arra, hogy életbe vágó semmiségekről beszéljek, mert így kerek az élet.
Olyan időszakban vagyok, hogy ez nincs meg, elfogadom, de  hiányzik.
A sikeres emberi kapcsolatokat azon a jelenségen keresztül mérem, ami során rádöbbensz, ha ezzel az emberrel jártál volna egy középiskolába, egyikőtöknek sem lenne érettségije. Mert mindig fontosabb lett volna a napi hülyeségfaktor és teljes összhangban lubickolni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája