Egy hobbit, felébe-harmadába
Délelőtti többé-kevésbé tanulásom egy hirtelen napsugár világította be délután. Ma én választhattam filmet a moziban. Mikor elkezdtünk közösen eljárkálni, eldöntöttük, hogy a másik kedvéért bizony elviselünk egy egy filmet, amit csak a másik szeret. Persze létezik egy középút, amikor mindketten ugyanazt vágyunk megnézni. Eddig kivétel nélkül beleválasztottam a saját fellángolásaimmal. Egy nagyon nagyon furcsa lengyel film, a kedvenc festőm, Id. Pieter Brueghel életéről. A plakátot megláttam, beleszerettem a színeibe, mindenképpen látni akartam. Hogy ha el tudtok képzelni unalmas filmet!! A páromnak jobban tetszett mint nekem, én nagyon csalódott voltam, mert előtte olvastam az életrajzát és annyira érdekes figura lehetett és egy forrongó szellem egy forrongó országban, Flandria aranykorában.
Nevetséges dolog volt az, hogy a szakértő közönség 2 táborra oszlott: 1. aki nem tudta mire ült be, így megilletődött és kínjában kiszaladt, 2. a filmes felső, sznob értelmiség, akik minden mozzanatban keresik a filozófiát + mi, akik zörögtek a zacskó ropival és ciccentik az ásványvizes palackot. Persze nem vagyunk neveletlenek, csak 50 fok volt nyár közepén, munka után voltunk, éhesen és a multiplexek hangerején szocializálódtunk, ahol mindent elnyom a hangszóró.
De ebben a filmben meg sem szólaltak, zene sem szólt. Csend és teljesen összefüggéstelen mozzanatok láncolata. De azokat a vérben forgó, felháborodott szemeket nem felejtem el. A végén a stáblista végignézése után kezdtek el felállni az emberek. Elsőnek jöttünk el.
A Hobbitnak annyi köze van ehhez a bevezetőhöz, hogy mérnököt még nem láttam ennyire unatkozni egy "mesén" ahogy nevezte. Logikus gondolkodásának folyamában egy nagy gubanc volt és az is marad. Még Brueghel filmje is jobban tetszett neki.
Nem hibáztatom érte, mert a nyúl vontatású száraz szán és a farkasok versenye után én sem tudtam másra gondolni. Szerencsére én vagyok olyan infantilis, hogy jó néző legyek, ott nevessek és rettenjek meg, ahol kell. Nekem, tetszett, hogy hallottam a Gyűrűk urából ismert zenéket és mozzanatokat, amiket nem ok nélkül látunk viszont itt is. Nosztalgia, kedves visszaemlékezés. Gyönyörű hegyek és tájjak, ez még mindig Új-Zéland és egy kis Photoshop.
Megörültem minden szereplőnek, akit itt is láttam, gyönyörűen összekapcsolták, hogy azt kell mondanom, ennek a jó embernek, Peter Jackson-nak már 2000-ben tervben volt, hogy ezt is el fogja készíteni.
170 perces a film és a végén esett le, hogy eltelt ez az idő, ugyanis félbe vágták a történetet! (utólag megtudtam, HARMADÁBA...Peter Jackson trilógiát csinált egy kis könyvből, ez nem egy 1000 oldalas könyv! Miért?)
Na jó, be kell vallanom, hogy kissé alul tájékozott voltam, biztos az orromra kötik, ha utánanézek. Szégyen és gyalázat, olyan kíváncsi lettem volna rá. El kell olvasnom a könyvet, hogy megtudjam, hogy végződik.
Nevetséges dolog volt az, hogy a szakértő közönség 2 táborra oszlott: 1. aki nem tudta mire ült be, így megilletődött és kínjában kiszaladt, 2. a filmes felső, sznob értelmiség, akik minden mozzanatban keresik a filozófiát + mi, akik zörögtek a zacskó ropival és ciccentik az ásványvizes palackot. Persze nem vagyunk neveletlenek, csak 50 fok volt nyár közepén, munka után voltunk, éhesen és a multiplexek hangerején szocializálódtunk, ahol mindent elnyom a hangszóró.
De ebben a filmben meg sem szólaltak, zene sem szólt. Csend és teljesen összefüggéstelen mozzanatok láncolata. De azokat a vérben forgó, felháborodott szemeket nem felejtem el. A végén a stáblista végignézése után kezdtek el felállni az emberek. Elsőnek jöttünk el.
A Hobbitnak annyi köze van ehhez a bevezetőhöz, hogy mérnököt még nem láttam ennyire unatkozni egy "mesén" ahogy nevezte. Logikus gondolkodásának folyamában egy nagy gubanc volt és az is marad. Még Brueghel filmje is jobban tetszett neki.
Megörültem minden szereplőnek, akit itt is láttam, gyönyörűen összekapcsolták, hogy azt kell mondanom, ennek a jó embernek, Peter Jackson-nak már 2000-ben tervben volt, hogy ezt is el fogja készíteni.
Na jó, be kell vallanom, hogy kissé alul tájékozott voltam, biztos az orromra kötik, ha utánanézek. Szégyen és gyalázat, olyan kíváncsi lettem volna rá. El kell olvasnom a könyvet, hogy megtudjam, hogy végződik.
