A szerelem nálunk piros és gurul
Történt hetekkel ezelőtt egy találkozásom a kommersz művészet legpirosabb bugyrával. Ugyanis olyan szép autót mint a Mini Morris, még sohasem láttam, főleg, hogy vászonra nyomták és képként árulták a szakértő közönségnek, egy hipermarketben. Látszik a képen a kedves, kerek fényszórója, a picike indexlámpája és az összetéveszthetetlen karosszériája.
A múlt hét vasárnap vitt oda megint az utunk, már nem is reménykedtem abban, hogy maradt a képemből, de szerencsésen az utolsót még elcsíptem. Úgy örültem neki, minden alkalommal mikor a kosaramra néztem elmosolyodtam a boldogságtól.
A kedves férfiúm a kocsi részlegen tartotta egyensúlyban a nemi szerepeket, legalábbis ezt hittem. Fél óra múlva találkoztam vele, mikor messziről közeledett, akkor kiszúrtam, hogy valami zavarja, mosollyal vegyes zavar. Kérdezgettem volna, de nem válaszolt, csak azt hajtogatta, hogy: -Most nem vehetjük meg ezt a képet! Máskor, majd holnap visszajövünk!
Nem engedtem: -Ha nem tetszik, majd megveszem magamnak! Ez volt az utolsó, rám várt!! Miért nem lehet ma?
Ekkor elnevette magát és az arcomat a kezébe fogta: Hát, hogy mondjam, hogy az utolsó előtti a kocsiban vár?
Utólag bevallotta, hogy a szélvédő belső oldalára igazította és az volt a terv, hogy kis kezét fájlalva megkér, hogy én tisztítsam le a szélvédőt a hótól. Ekkor én női jogaimra hivatkozva és felháborodva eleget teszek neki (sajnos jól ismer) és minden húzásnál több tűnik fel az ajándékomból.
Sajnos meghiúsítottam a tervet, de nem bánom, mert így is akkorát nevettem és a nyakába ugrottam, mintha most kezdtük volna a közös életünket.
Ja és a képecske a konyhánk dísze lett, már várta a miliő, hogy pont legyen az i betűn.
A múlt hét vasárnap vitt oda megint az utunk, már nem is reménykedtem abban, hogy maradt a képemből, de szerencsésen az utolsót még elcsíptem. Úgy örültem neki, minden alkalommal mikor a kosaramra néztem elmosolyodtam a boldogságtól.
A kedves férfiúm a kocsi részlegen tartotta egyensúlyban a nemi szerepeket, legalábbis ezt hittem. Fél óra múlva találkoztam vele, mikor messziről közeledett, akkor kiszúrtam, hogy valami zavarja, mosollyal vegyes zavar. Kérdezgettem volna, de nem válaszolt, csak azt hajtogatta, hogy: -Most nem vehetjük meg ezt a képet! Máskor, majd holnap visszajövünk!
Nem engedtem: -Ha nem tetszik, majd megveszem magamnak! Ez volt az utolsó, rám várt!! Miért nem lehet ma?
Utólag bevallotta, hogy a szélvédő belső oldalára igazította és az volt a terv, hogy kis kezét fájlalva megkér, hogy én tisztítsam le a szélvédőt a hótól. Ekkor én női jogaimra hivatkozva és felháborodva eleget teszek neki (sajnos jól ismer) és minden húzásnál több tűnik fel az ajándékomból.
Sajnos meghiúsítottam a tervet, de nem bánom, mert így is akkorát nevettem és a nyakába ugrottam, mintha most kezdtük volna a közös életünket.
Ja és a képecske a konyhánk dísze lett, már várta a miliő, hogy pont legyen az i betűn.
