„Just you wait, Henry Higgins”
Énekli Eliza Dolittle a My fair ladyben, bár egy percig sem szabad azt hinned, kedves ismeretlen olvasóm, hogy megfordult az agyamban, hogy ünnepnapot neveztessek el magamról, vagy, hogy a tanáromat lelövessem egy tucat, a Buckingham-palota elől szabadult, medve kucsmás katonával. Mantraként mondogatom magamban, hogy várj csak, várj!
Ebben a szellemben tanultam mindig a rettegett művészettörténetet, bennem volt és jelen van az ambíció, hogy bebizonyítsam a tanszék örök kívülállójának, hogy egy bohókás, női agynak is van létjogosultsága ebben a kicsit sem egzakt tudományban.
Mellékesen a komplex átláthatósághoz, igen is szükség van a mi háromszor annyi összeköttetéssel operáló szürkeállományunkra, mert ebben a világban, tényleg minden összefügg mindennel. Mindig tetszett a művészettörténet cirkuláló jelensége, ezért olyan nehéz átláthatóságra törekedni, sajnos ez az ok, ami miatt annyi embernek beletörik a kis bicskája.
Tanulási kultúránk nincs az ilyen szerteágazó gondolatmenetekre kiképezve. Ez a dolog csak akkor hátrány, amikor a vizsgákon kívül is szeretnénk ezzel intelligensen boldogulni.
Hogy miért traktálom a virtuális világot ekkora zöldségekkel? Egyszerű. Nemrég szembesültem azzal, hogy nem elengedhetetlen tulajdonság a művészeti ágazatban dolgozónak értenie és szeretnie ezt a világot. Már tudok arra szomorúság nélkül gondolni, hogy egy galériának csúfolt helyen a leginkább számító tulajdonság egy képtől az, hogy tessen, illetve profitot hajtson. De ma szembesülnöm kellet azzal, hogy a képeimmel aszerint bántak, amilyen vastag, értsd drága keretet választottam hozzá.
Megértem, hogy karácsony előtt mindenki elfoglalt, illetve sokszor idegesebb, türelmetlenebb. Viszont nem tudok napirendre térni afelett, hogy a vevőnek, aki lehet, hogy az utolsó tőkéjét akarja egy szépen keretezett képben viszont látni, miért kell végignéznie, hogy a féltett kincsét hanyagul, oda sem nézve csomagolják és köszönés nélkül hagyják magára?
Igen, nem vagyok potenciális ügyfél, de azt még én is tudom, hogy a marketing és a vevőkkel való jó kapcsolat ápolása nem merül ki annyiban, hogy levegőnek nézik és megtűrik a boltban.
Tudom, hogy azt írtam, hogy csak azért is kellemes ünnepeket kell ilyenkor kívánni, jelen esetben ez egy általános attitűd, nem az ünnep miatti felfordulás.
