Csodás karácsonyra várva
Nem fogok panaszkodni, hogy milyen tömegben kellett ma vergődnie mindenkinek, aki arra adta a fejét, hogy kitegye a lábát az esős, később havas Debrecenben. Ez is a hangulat része.
Szeretek csendes kivülálló lenni, aki csak könnyű léptekkel térül-fordul a megfeszült akaratok, aktuális gyermek és/vagy felnőtt hiszti rohamok között és dallamos hangon jónapotot kívánok.
Olyan idegesek vagyunk, de miért? Többször eljutottam oda a nap folyamán, hogy ez a viselkedés, mint egy alattomos betegség meghajlítsa a gerincem és lefelé görbítse a szám. Ne engedjük elrontani a hangulatot!
Miért másért van a fényár, a disznótoros füstje a főtéren, mint azért, hogy a legszebb körülmények között készülhessünk a szeretteinkkel való karácsonyi szünetre. Csak azért is oda kell mosolyogni a mogorva emberekre! Azért is kellemes ünnepeket kell kívánni mindenkinek, aki csak oda akar csípni nekünk szóban, vagy könyökkel.
Tévedés ne essék, haloványan én is Grincs vagyok, igen, rosszul vagyok attól, hogy november óta bombáznak minket és szegény hipermarket dolgozókat karácsonyi zenékkel, végtelenítve. Meg vagyok győződve arról, hogy maradandó károsodásokat szereznek a karácsony lelkületének kárára azok, akiket a munkahelyi szabályzat köt egy ilyen létesítménybe.
Nem szeretem látni, hogy úgy rázzák le magukról az emberek a gyerekjátékok vásárlását, hogy két kezükön számolják mennyi babát vegyenek a kislányoknak a családban.
Kiábrándító látni a stócban vásárolt tusfürdő-testápoló ajándékcsomagokat, amiket a nagymamák, nagynénik és egyéb olyan személyeknek vásárolnak, akikkel annyit sem beszéltek egész évben, hogy halovány fogalmuk legyen arról, hogy minek örülnek, na és természetesen ott a bónusz kifogás: "Akciós volt!"
Elmondom, nekem a legszebb az egész felhajtásban az a véget nem érő gondolkodás, amikor ki kell találnom anyukámmal mit és mikor fogunk főzni. Tudom az eszemmel, hogy az ő fejében már ott a teljes menü...nincs rebellis viselkedés! Mégis mi a célja ennek a kedves színjátéknak?
Végül is azon agyalunk, hogy mi az a nagy dobás, amivel mindenkinek azt az érzést okozhatjuk, hogy tartozik valahová, ahol egy karácsonyi vacsora ( egyébként akármelyik) felér egy szeretlek nyilatkozattal.
Szeretek csendes kivülálló lenni, aki csak könnyű léptekkel térül-fordul a megfeszült akaratok, aktuális gyermek és/vagy felnőtt hiszti rohamok között és dallamos hangon jónapotot kívánok.
Olyan idegesek vagyunk, de miért? Többször eljutottam oda a nap folyamán, hogy ez a viselkedés, mint egy alattomos betegség meghajlítsa a gerincem és lefelé görbítse a szám. Ne engedjük elrontani a hangulatot!
Miért másért van a fényár, a disznótoros füstje a főtéren, mint azért, hogy a legszebb körülmények között készülhessünk a szeretteinkkel való karácsonyi szünetre. Csak azért is oda kell mosolyogni a mogorva emberekre! Azért is kellemes ünnepeket kell kívánni mindenkinek, aki csak oda akar csípni nekünk szóban, vagy könyökkel.
Tévedés ne essék, haloványan én is Grincs vagyok, igen, rosszul vagyok attól, hogy november óta bombáznak minket és szegény hipermarket dolgozókat karácsonyi zenékkel, végtelenítve. Meg vagyok győződve arról, hogy maradandó károsodásokat szereznek a karácsony lelkületének kárára azok, akiket a munkahelyi szabályzat köt egy ilyen létesítménybe.
Nem szeretem látni, hogy úgy rázzák le magukról az emberek a gyerekjátékok vásárlását, hogy két kezükön számolják mennyi babát vegyenek a kislányoknak a családban.
Kiábrándító látni a stócban vásárolt tusfürdő-testápoló ajándékcsomagokat, amiket a nagymamák, nagynénik és egyéb olyan személyeknek vásárolnak, akikkel annyit sem beszéltek egész évben, hogy halovány fogalmuk legyen arról, hogy minek örülnek, na és természetesen ott a bónusz kifogás: "Akciós volt!"
Elmondom, nekem a legszebb az egész felhajtásban az a véget nem érő gondolkodás, amikor ki kell találnom anyukámmal mit és mikor fogunk főzni. Tudom az eszemmel, hogy az ő fejében már ott a teljes menü...nincs rebellis viselkedés! Mégis mi a célja ennek a kedves színjátéknak?
Végül is azon agyalunk, hogy mi az a nagy dobás, amivel mindenkinek azt az érzést okozhatjuk, hogy tartozik valahová, ahol egy karácsonyi vacsora ( egyébként akármelyik) felér egy szeretlek nyilatkozattal.
