Le Café de Capucine

Sziasztok! Jaj de régen voltam itt. Nehéz időszakon vagyunk túl, amikor még voltam olyan kis zöld, hogy problémát okozott a többi ember véleménye és rosszindulata, akkor nem gondoltam, hogy a 2020 nekünk is tartogatja még a magunk tragédiáját. Sohasem hittem, hogy vannak elátkozott évek, csak abban hittem, hogy vannak jó és rossz dolgok, amik megtörténnek, amin nem mindig van befolyásunk. Apukám nagyon beteg volt tavasszal, huszárosan hamar kijött életveszélyes helyzetből. Mi is kihevertünk egy veszteséget és egy pozitív rákszűrés izgalmát, amikor végül kiderült, hogy nincs bajom. Azt hittem ennyi volt. Másfél hónapja a férjem apukája kapott egy diagnózist, amivel nem lehetett mit kezdeni. A három betűs halál, amitől fiatal és idős, mindenki retteg. Addig reménykedtünk is, amíg kiderült, hogy olyan súlyos hogy már csak az Isten tenyerén van, ő dönti el mennyi ideje van. Még mindig reménykedtem, hogy meg tudja érni az április végét, amikor megszületik az unokája, a mi más

 Nem tudom hogyan ìrhatnàm meg ezt az èlmènyt, nem is igazàn èrtem. De le kell ìrnom, nem tudhatod kik jàrnak az utcàn. Ma ròttam utamat Debrecen utcàin, amikor egy ötvenes jòl szituàltnak tűnő nő utànam szòlt:  - Maga holocaust tùlèlő? Ès kiabàlàsba vàltott ahogy szòra sem mèltatva tovàbbmentem: Te rollerező zsidò! Hmm. Ez a màra feladott lecke ugye? Ezt hogy rakja valaki össze? Nem mentem vissza, pedig egy ilyen tuskòt jò lett volna a zsidò rolleremmel eltàngàlni amièrt van mersze a rosszindulatàval elrontani a màsik ismeretlen ember kedvèt. Aki nem àrtott neki csak ott merèszelt elmenni közterületen mint ő.  Ps. Reformàtus vagyok. Ha zsidò lennèk arra is büszke lennèk.  Negyed òràval kèsőbb beötlött a tökèletes vàlasz, persze nem megy csìpőből: Ezzel az utàlkozò szàjjal csòkolja meg az unokàjàt?

  Sziasztok! Tudjátok, Gyűrűk Ura... "mi lesz a màsodik reggelivel?" 😊  Nem vagyok a végletek embere, de próbálom betartani a szezonális és helyi alapanyagokból történő főzést. DE, mint kisgyerekes anyuka, nem tudom a banánt, mint lehetőséget kizárni teljesen az életünkből. Messziről is jön, haragos zölden szedik le, nap sem érleli, mégis szeretik a kölkök. Így hát kelletlenül megveszem neki, mert néha ha semmit sem akar enni, akkor talán ezt benyomja a kismajom. De ha ezt sem, akkor várunk várunk, hátha valamikor még meg akartja majd enni eltelik 3 nap és BUMM, ott ez a pöttyös, feketés, csöppet sem étvágygerjesztő darab a gyümölcsös tálban. Ha a rendszerváltás előtt születtél mint jómagam, mikor nem volt olyan mindennapi dolog ezt enni és betegeknek vitték a kórházba, ilyenkor kelletlenül megeszed, hogy ne menjen kárba, vagy turmixgépbe karikázod, felütöd tejjel (utálom). Elvetemültebbek külön várnak erra az állapotra és ilyenkor fogyasztják el. De nem muszáj így lennie, l

 Sziasztok!  Boldog levélhullást mindenkinek! Eltelt szeptember első hete, zökkenőmenten ment az óvodába való beszoktatás, amitől rettegtem. A kismókus eszik, iszik, játszik, sőt már alszik! Amire én fél éve nem tudtam rávenni, az intézményi keret és a társaság rátudja. Nagyon boldog vagyok, hogy nem kell az ordító, földön fekvő gyerekemet az óvodáig is elhúzni, ez már dupla olyan távolság lenne, mint a bölcsinél. Ez a hét diadala számomra. A másik, hogy rátaláltam erre a receptre, ami nekem már darabokban kedd óta kitart. A többiek nem értékelik ezeket a reggeli szeleteket. Nekik egy kakóscsigának több tisztelete van, ha már édességet kíván reggelire.  De úgy vagyok, vele, hogy így legalább több jut nekem.  A gyermeki ízlés feltérképezéséhez viszont nem találok kapaszkodót: a reszelt sajttal töltött ovis zsömle (amiért megszakadt a szívem, hogy szegény, ezt kapják) fölött számtalan alkalommal elmondta, hogy mennyire finom, de erre ránézett és mondta, hogy nem hajlandó megkóstolni. Sze

Ma olyat rögzített a szemem és a lelkem zsigeri valójában, ami valószínű ott lesz még a demens emlékeim között is, ha már elindulok az örök vadászmezőkre. Látod, olyan jópofának találtam, hogy leküzdöm ellenérzésem a gyerekem személyes jogai iránt és gondviselőjeként kiteregetem ezt a világhálóra.  Szituáció:  Ebédeltünk. Z. elgondolkodva kanalazza a meggylevest, közben a szemét le sem veszi a játékkonyhájáról. Egyik kezében serényen jár a kanál, a másikkal könyököl az asztalon és arcát nyugtatja a tenyerén. Megszólal:  - A konyhának tetszik a színe, de kell mellé egy kanapé is.  Felnevetek: - Úgy érted, hogy olyan amilyen a nappaliban van? Pont ilyen? - Igen, de az enyém inkább legyen rózsaszín. Meg kell egy ilyen pult is. - mutat a konyhaszigetre. Egyszer sem húzódott mosolyra az arca, halál komolyan gondolta.    Erre gondolod, hogy itt aztán vannak igények, elképzeltem, hogy eltelik 25 év és ugyanezzel az ábrázattal fogja ezt előadni a pasijának, de akkor már nem a játékkonyha lesz

Sziasztok!  Hogy telt a hosszú hétvége? Bizony bizony már hètfő délután van és a naptár nem kényeztet el még egy csonka munkahéttel. Volt egy kis szünetünk a hètvègèn, egy napot kettesben, inkább egymàs mellett töltöttük.  Mint règen, mindenki belebùjva a sajàt dolgàba. Jó volt olvasni kicsit, csak csendben elmolyolni a házimunkával. Annyira, hogy már hiányzik és önző dögnek érzem magam. De tudom, hogy kellett egy kis idő egyedül.  Össze kell raknom magam, mert egy hét van ovikezdésig, a születésnapjáig. Ott kell lennem agyban. Mindenen látom a lecsengő nyarat, melankóliával tölt el. Sokszor eszembe jut, hogy ilyenkor már borzasztó türelmetlen voltam, meddig kell még ezt a kis csomagot hordoznom. Ugyanezt a szépséges nagylányt egy hét múlva óvodába viszem és tördelem a kezem, hogy jól érezze magát, hogy barátkozzon. Hozzávalók:  200 g liszt 50 ml olaj  50 cukor vaníliás cukor igény szerint 7 g sütőpor  2 egész tojás 30 ml citromlé 50 ml víz Elkészítés : A cukrot a tojàsokkal összekever

Sziasztok! Tudjátok, gondban vagyok. Ez amolyan első világbeli probléma: nyáron annyi zöldség gyűlt össze, hogy már nem tudom hogyan beadni a többieknek, hogy nemcsak minden héten, minden 3 napban egyszer cukkini kerül az asztalra. Olyan ez a zöldség nekem, mint a zeller télen, egész nap tudnám enni magában, úgy hogy mindig másféleképp készítem el és nem unok rá. Vagy nekem ment valami félre? A cél, hogy nem hagyhatom megromolni és ízletesen, egészségesen tüntessem el! Ez a recept elég jól kielégíti a kritériumokat és csak úgy eltűnik egy egész nagy, a végén mindenki jólakott és mosolygós. Jó kis köret. Ahogy menetelünk az őszbe, egyre nagyobbak, vastagabb héjúak, érdemes meghámozni és már ki kell őket magozni. De ha zsengéket választassz, akkor ez fölösleges. Ezek a mennyiségek a receptben iránymutatók, nézz rá, ez nem egy macaron, ahol számítanak a grammok. Kóstolj és asszerint javítsd, ahogy neked jó. 500 g cukkini 2 gerezd fokhagyma 1 fej hagyma só bors kevés füstölt szal