visszatekintő az elmúlt időszakra

Sziasztok!

Jaj de régen voltam itt. Nehéz időszakon vagyunk túl, amikor még voltam olyan kis zöld, hogy problémát okozott a többi ember véleménye és rosszindulata, akkor nem gondoltam, hogy a 2020 nekünk is tartogatja még a magunk tragédiáját. Sohasem hittem, hogy vannak elátkozott évek, csak abban hittem, hogy vannak jó és rossz dolgok, amik megtörténnek, amin nem mindig van befolyásunk.

Apukám nagyon beteg volt tavasszal, huszárosan hamar kijött életveszélyes helyzetből. Mi is kihevertünk egy veszteséget és egy pozitív rákszűrés izgalmát, amikor végül kiderült, hogy nincs bajom. Azt hittem ennyi volt.

Másfél hónapja a férjem apukája kapott egy diagnózist, amivel nem lehetett mit kezdeni. A három betűs halál, amitől fiatal és idős, mindenki retteg. Addig reménykedtünk is, amíg kiderült, hogy olyan súlyos hogy már csak az Isten tenyerén van, ő dönti el mennyi ideje van. Még mindig reménykedtem, hogy meg tudja érni az április végét, amikor megszületik az unokája, a mi második gyerekünk, számomra 2020 legnagyobb csodája hogy ő megfogant.

A diagnózistól számítva eltelt másfél hónap, már el is temettük.

Most jobban bele vagyok kapaszkodva az ünneplésbe, a karácsony varázsába, annyira akarom, hogy végre a hátunk mögött hagyjuk ezt az időszakot. Sütit és habcsókot sütök a papa rám hagyományozott keverőgépével, mert tudniillik 2020 számára a cukrászati tanulás éve volt.   

Szerintem még mindannyian bénultak vagyunk és hálát adok a gondviselésnek, hogy a az utolsó időszakig teljes életet tudott élni fájdalmak nélkül.