Le Café de Capucine

A hétvége lezárása most vasárnap tervezéssel telt. A közös porta gondolata még nem érlelte meg az agyunkban azt, hogy tudjunk bánni a közös döntésekkel. Úgy megy még a kommunikáció, mint amikor összefogózkodtok és az egymáshoz közel lévő lábakat összekötözik. Eleinte pofára esünk néhányszor a 3 láb miatt, mielőtt megtaláljuk a ritmust. Közeledik a tavasz és szeretnék minél több időt tölteni a háznál, felásni a kertet, elgondolkodva állni a gyümölcsfák előtt és várni az első leveleket, úgy hogy Emő minden talpalatnyi földet akkurátusan átszagol közben és megérkezik P., aki minden dologra rá tud csodálkozni, hogy milyen szép. A mi kis antiszociális kutyánk, aki minden jó szándékú közeledésre ijedezéssel reagál, a szembe szomszéd izgága írszetterében találta meg az eddigi legjobb barátját. Amikor megérkeztünk, amint meglátta Emőkét egyből oda akart jönni megnézni, megvárva a gazdát, átsuhant az utcán, addig állt a kapunknál, amíg be nem engedtem hozzá. Nagy nehezen visszatessékelték

Párizsi csodakávézó A konténerekkel való továbbgondolkodás nem új keletű dolog. Fősuli alatt Velence mellett, Fruzsinában (vagyis Fusinában. kis város a kontinensről) minden évben konténerekben szálltunk meg a helyi kempingben, nem egyszer olyan hidegben, ami inkább volt fagypont mint kellemes konténerben megszállós idő. Egyáltalán nem volt gáz, a berakott kis melegítők a hálófülkéket szépen fűtötték. Bár először megjártuk, mert egy mókus épp a kocsi tetején próbálta eltüntetni a zsákmányát, így elég közelről hallottuk  ahogy kaparászik. 2007 óta alapjaiban új gondolatok és igények kielégítésére alkalmas konténer épületeket terveznek és gyártanak le, megoldva a szűk, hosszú terek és doboz érzet, a szigetelés hiányosságait, a hő és hanghatások gondját. Akármennyire is ágálsz ellene és jössz a 3 kismalac mesével, hogy csak az a ház, aminek beton alapja van és tégla a fala, cserép a teteje, azt kell mondanom, tényleg érdemes elgondolkodni, még ha kiegészítő lehetőségként

Nem tudom hatódtatok e már meg állat miatt, én ezt havi szinten ki tudom pipálni. Most hogy Emőke benne van az életünkben már lassan egy hónapja, kialakult a kis rendszerünk és folyamatos csiszolgatásra szorul. Elmesélem Emő és a párnafétis történetét. Volt egy kis pulcsija, amit annak idején én is nagyon szerettem, ő megörökölte. Fekszik rajta, alszik vele. A pulcsi jelképként használatos az otthonunkban. Ha a pulcsi bejön vacsora után a kanapénk elé, akkor Emőkének is be szabad jönni. Ha kikerül a szobából és a kosarába teszem, az jelzés, hogy innentől alvás van, nem zavarjuk őt reggelig és viszont. Értelmes állat néhány nap alatt megtanulta a rendszert. Viszont láttam rajta, hogy mindig olyan sóvárogva néz fel a kanapéra, hogy ő miért nem jöhet fel. Megoldottuk úgy, hogy leültünk mellé játszani és szeretgetni. DE ha egy percre elhagytad a szobát, egyből a párnádra telepedett és onnan nézett lassúkat pislogva, ilyen kis pofával: - Milyen jó nekem itt, de kár, hogy nekem nincs il

Kérdés, kinek főzöl spagettit? Egy gyereknek, nőnek, férfinak, vagy egy tyranosaurus-rexnek?  Egy egy nap nem indul a legjobb alapokkal, de mielőtt belelovallod magad abba, mennyire gáz és gondolkodsz ennek a háznak a megvásárlásán, hogy száműzd a társadalmat, vannak még erről a sínről pici kivezető szakaszok, hogy felejtsd el és lépj túl. Kép forrás: goformedia.wordpress.com Nem érted miről beszélek? Kérlek szépen, tegnap megint találkoztam saját magam legrosszabb verziójával, mert utat engedtem a pörlekedésnek. Egy ismeretlen embert kérdőre vontam és összeszidtam a reggeli főutcán, mert ő volt az aki az utolsó csepp volt a pohárban. Szemetelés, leszarom módon, kényelmesen eldobálva... tudom, egy idealista véresszájú környezetvédő vagyok, hogy egy nagyvárosban elvárom, hogy ha épp 2 méterenként kuka  van, ne mellé dobálja. Nem bánom, hogy megmondtam neki a magamét, de én jobban felhúztam magam rajta, mint ő. Kell ez? Bár a felnőtt lét azt a tudatot hozta el nekem, hogy ny

Mintha egy elsős kisiskolás írta volna a vonalas füzetébe. Csillagos ötös! Előre is elnézést kérek minden kedves szerettemtől, akit tegnap nem kerestem fel, legközelebb Ti jöttök! Tegnap este Budapesten voltam, unokatestvérem megmutatta a sötétedő várost Nekünk az Erzsébet kilátóról, úgy ahogy előtte még nem láttam, felülről, teljes pompájában. Még ő is rácsodálkozott. Csalhatatlan érzékkel kérdeztem rá minden olyan épületre és településre, amelyet nem tudott kapásból megmondani micsoda. Egy pár bekérdezés után inkább nem bosszantottam szegényt vele, mert nagyon meg akart mindent mutatni és okítani, de rést ütöttem a helyismeret pajzsán. Azt gondolta, kutyás programot tervez, hogy Emőke is kimozogja magát, végül olyan nagy szél fújt, hogy a kiskutya otthon várt Minket haza a jó melegben, elrejtett jutalom falatokat megkeresve töltötte az idejét. Eggyel sem találkoztam mikor hazaértünk. Visszatérve Normafára, a városba legurulva csodálkoztam rá, hogy milyen régi neonfeliratok mar

Nancy Schiff fura foglalkozás sorozatának egyike, nem biztos hogy jól keres: Dinoszaurusz poroló A teljes képsorozat, Ha érdekel: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2271119/Nancy-Rica-Schiffs-photographs-worlds-oddest-jobs.html Többnél rikkantottam fel olvasás közben, hogy: álommeló! Egyszer az olvastam valahol, hogy jól kiválasztott hobbikkal, - összesen 3 darabbal -  megalapozhatjuk a boldog életet, igen, nem a főnökét, a miénket. Az első hobbi tartsa a testedet karban. A második a lelkedet és szellemedet tegye rendbe, ha foglalkozol vele. A harmadik hobbi légyen pedig olyan tevékenység, ami pénzt hoz a konyhára. Hmmm? Hobbizol valamit? Én azóta is ezt a 3-at keresem. Valami megváltozott az elmúlt 20 évben a világban az emberek agyában ami a munka intézményét illeti. Nézzetek szét, a játszó, kreatív embereké a jelen és talán a jövő is. Kitérő: John Steinbeck könyvét, az "Édentől keletre" címűt néhány hete olvastam. Imádtam! Egy gondolat idevág. Ott volt

Nem tudom milyen témához ildomos nyúlnom ezután a hétfő után, ugyanis ahhoz képest minden olyan könnyednek és hebrencsnek, komolytalannal tűnik. Talán T. nem fog megharagudni, ha a jövőbe nézek kicsit. Mozgalmas év előtt állunk, minél hamarabb szeretnénk a csillagokat a saját udvarunkról nézni, miközben érezzük a grillen sistergő hús illatát, közben a kezünkben egy pohár vörösbor. Tudok élni ugye? Ott lesz a mi félszemű kis kutyánk, aki esetében rájöttem arra, hogy a legdörzsöltebb satrafa a környéken, bár még a csivavák rendjében is kisebb mint az átlag. Nem tudjuk még lesz e elég pénz, egyáltalán mit fogunk találni, amikor kibontjuk a burkolatokat? Lehet hogy felsóhajtunk, lehet, lábon ki kell hordanunk egy kisebb agyvérzést. Mióta megvan a ház, ízlelgetjük még azt, hogy milyen a felesben való gondolkodás, hogy nem lehet domináns és behódoló fél, ahogy az életünk többi területén csodálatosan működik ez. Nem kell elnyomásra gondolni, hanem vannak életterületek, amikor a másik vál