Le Café de Capucine

Hogy ismerem e? Sajnos egy héttel ezelőttig nem voltam tisztában azzal, hogy ki ez az úriember és hogy milyen hasznos, színes, egyedi és gyönyörű életművet hagyott az utókor gyermekeire. Mert úti-képes könyveket írt, gyerekeknek. Zseniális. Miroslav Sasek életrajza Az ember alaptermészete kiviláglik abból, amiről beszél. Nekem bevallottam utazáskórom van. Megtanultam együtt élni a zsizsikes fenékkel és a visszatarthatatlan vággyal, hogy folyton alattam berregjen egy busz, vonat, repülő, autó. A munkám nagy mértékben lefoglalja ezt az igényemet, de ez sem tart attól vissza, hogy tervezzem a következő utazást. Az érdeklődésem már régen, iszonyú régen távolra kalandozik. Nem vagyok egy extrém alkat, nem vágyom Kamcsatkára (bár nagyon szép), nekem Európából kerültek ki a nagy ország-szerelmeim és korszakolható érdeklődésem. Adott időszakban elolvastam minden fellelhető útikönyvet az adott régióról és tiszta emlékem a nyári szünetemből, ahogy az izzadt, összefogdosott szemüveglencsémet

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a "kicsi, savanyú, de a miénk" narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának egy szösszenetével, amit azóta is fel fel csapok, ha épp olyanom van és megkívánom az olaszos, mulattató gesztusokat és vehemenciát és hangosan végigperrrgetem az olasz kifejezéseket. Ajánlom mindenkinek tiszta szívből. Visszatérve, piszkosul vagánynak gondoltam, főzéssel példálózni egy művészeti fakultázson. Nos beidézném: A parasztasszony a kastélyban A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított

Nem tagadom, az eljegyzés óta nem sok idő jutott álmodozni, arról milyen lesz a Mi esküvőnk. Furcsán ellentétesen hatott rám a bizonyosság hogy egy év múlva férjhez megyek. Nem akarok még alámerülni a ruhapróbák, a tüll és az esküvői-ipar rózsaszín és feneketlen bugyraiba. Egyre csábítóbb a kevesebb több felfogás. Jonas Peterson fotója. Hangulat, ruha, kompozíció: 5* Pedig évekkel előtte éjszakákat töltöttem azzal, hogy tortacsodákat kerestem a neten, részben az esküvő vágya vitt a szakácsiskolába is. Imádtam figyelni a menükitalálás, az ipari mennyiségek profi megfőzését és gyönyörű tálalását a rendezvényen. Es most itt vagyunk, fűzésben vagyok, hány diszkógömböt aggasson fel az esküvőn és lobbyzom azért, hogy az otthonunkba ne akarja mindegyiket hazahozni. Mennyi hülyeséggel próbálnak még több zsetont legombolni a hamvas fiatal aráról aki minden újjat, jobbat és szebbet akar mindenkinél és a feszengő, tárcájára sűrűn pislogó vőlegényt, aki csak izzad amikor a szervező csak kö

Az élet és az ember leleményessége úgy hozta, hogy a héten meglátogattuk Kecskemétet. Összesen 1 órát töltöttünk ott, de még így is jutott idő megcsodálni a főterét. Villámlátogatás volt, kora délután már fitten, frissen a munkahelyünkön ültünk. Szóval készíteni kellett egy batyut, minden földi jóval, amit belepakolhattam este 11 órakor, egy másik munkanap végén. Szendvicske már előkerült Debrecen határában, kávé termoszban, sütike dobozban. Míg néztem egy mesét, addig összekevertem a tésztáját, tettem vettem, mosogattam, beledobáltam egy kis gyümölcsöt - épp rebarbarát és egy marék málnát találtam - és készre sütöttem 30 perc alatt. Szoktam hangoztatni, hogy ha egy ételre 10 percnél többet kell fordítani, az már nálam kiesett a receptes kosárból. Ez egy gyors dolog.    Finom lett, egyszerű, kávé mellé, akár uzsonnára jó választás. Figyelmeztetés: vagy nagyon jó baráttal/közeli hozzátartozóval edd, aki mákos foggal is szeret, vagy legyen nálad kis tükör és fogkefe.  Hozzávalók

Mindig dohogok akkor amikor régi, hangulatos épületeket látok a butaság és a kapzsiság, vagy csak az épp aktuális rendezési terv martalékává válni. Szerintem mindenkinek van ilyen vesszőparipája, én amikor ilyen  gyalázatot látok, fejben írom a blog következő bejegyzését a úgy róva az utat Libakert városrészig, nem kerülve a vitriolos és sokszor trágár szófordulatokat. A gondolat másik fele, hogy látok néha tendenciát az ésszerű, tiszteletre méltó felhasználásra. Elégtételnek érzem, amikor találomra rámutatok egy düledező, egyben nagyon bájos putrira, megjegyzem a címet - nagyon jó kis memóriagyakorlat a hétköznapokra - és legközelebbi mikrofilmes látogatásom alkalmával kikeresem az archívumból. Legalább ennyire tudok örülni akkor, amikor olyan project-el hoz össze a sorsom, hogy fiatalok, régi alapanyagból újat hoznak létre. Persze sokkal több odafigyelés a felújítás, nem egyszer kellemetlen meglepetések derülnek ki egy olyan ház esetében, aminek a kivitelezését elég volt egy kockás

Csapongásom ebben a bejegyzésben is megmarad... Húsokról: mivel mohamedán vallású országról beszélünk, valahogy nem sok malacot láttunk. Nem is érzed a hiányát, mert úgy készítik el a marhát, a borjút, a csirkét és ritkábban a halat, hogy betegre zabálod magad belőle. A henteseknél sokszor láttunk birkát kipakolva, legtöbben, ezt vásárolják. A hentesek, mint (jobban megnézzük) nálunk is, pirosra festett üzletben találhatóak. Külön jóságnak tartom, hogy itt nincs szokásban, hogy az épp levágott állat fejét nem tűzik közszemlére frissességét bizonyítandó. Bár azért élmény, nem egy állatvédős, de azért érdekes tapasztalat, ilyen hagyományt is működésben látni.  Kitérő: Sajnos a búcsúvacsoránk olyan jól sikerült, megfeküdte a friss és ropogós makréla és a sült krumpli a gyomrunkat, hogy az éjjeli felkelés, repülés, buszozás nem volt kéjutazás. Első dolgom volt jelezni a felszállás előtt, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor biza készítsék ki nekem azt a hányós zacskót! Spórolnak a lelkem

Amikor lefoglaltuk a szállást, a teljes ellátás volt az egyik sarokpontja a választási kritériumoknak. Bár így utólag belegondolva, nem egy ökör ára ott jókat enni. Nem sokat tudok most sem a konyhájukról, végül is csak megettem. Mindig egy ismeretlen helyről kiragadott gondolat motozott a fejemben amit rég egy utazási műsorban hallottam: A török konyha a vegetáriánus mennyország. Piszkosul igazuk volt.   Az all inclusive elllátás korlátlan fagyi adagokat, púpos tányér görögdinnye szeleteket, ki nem ürülő boros poharakat eredményez...az első 2 napban. Utána a bőségben is megtalálod azt az adagot, amit otthon eszel. Egy kis általános összefoglalót gondoltam a térség konyhájáról, de olyan nagy dologba nyúltam bele...ez egy hatalmas és teljesen új konyha, azóta bújom a "szakirodalmat", főleg amit barátnémtól kaptam ajándékba. Sőt a közelgő születésnapomra szeretnék egy turkis süteményt kipróbálni, a künefé-t. Tudtátok, hogy a töltött káposzta török étel volt, mielőtt magyar