Le Café de Capucine

Sohasem ettem a sajátom előtt májpástétomot , nem is nagyon tudtam volna hova tenni, hogy otthon májkrémet csináljunk. Pedig nem is nehéz, nem hosszadalmas, csak benne van a köztudatban, hogy a májkrém helye az 30g-os konzervben van, amire DEKO van felfirkantva. Amit kanállal, magában ettünk a koliban, amit almával és kiflivel kaptunk az általános iskola napközijében. A hetekben ráakadtam valahogy és el akartam készíteni a balatoni kirándulásra, mint egy életelixirt, ami sokáig eláll, finom és az üveg aljáig kiapadhatatlan. Megkérdezgettem a környezetem, hátha tudnak valami jó receptet, egy debreceni idős néni tesz bele aprított főtt tojást, más répát és paprikát reszel bele...summa summarum kinyílt egy pástétom szubkultúra. a bal oldali megérte a másnap reggelt Rá fogok szokni, mert olcsó, kiadós és nagyon finom. Hozzávalók, 2 kis üveghez: 500 g máj 100 g zsír 1 púpos tk só, bors tetszés szerint 2 fej hagyma fél dl brandy 2 gerezd fokhagyma 1 evk szárított zöldfűszer

A nap végén nem érzek többet, mint ürességet, és szeretnék, nagyon szeretnék csak főzni, vagy leevett melegítőben nézni egy filmet. Nincs ilyen. A forgóból, menet közben nincs kiszállás. Mindig azt mondom magamnak, amikor összetörten felébredünk még a vekkercsörgés előtt, készen még egy és még egy és na még egy 14 órás munkanapra, aztán jön a hétvége és ugyanaz elkezdődik. Pedig azzal hülyítik a mindenkori tinédzser generációt, hogy felnőttnek lenni buli. Ez eszembe jut, mikor lecseszést kapok valami bagatell hülyeség miatt, mert csak, amikor palira vesznek, amikor valami olyan miatt érzek bűntudatot - megállni egy kirakat ablakánál, vagy az ebédidő - ami miatt egész életemben eszembe sem jutott. Mert csinovnyik lettem. Hétvégén festettem, bár elborzaszt, hogy a böte kis kezem mennyire visszavette a hatalmat a mozdulataimban. Heuréka élmény volt, amikor ráébredtem, hogy amikor az alkotást, a mindennapi alkotást kivezettem a rutinomból, minden hibám és komplexusom elkezdett táplálkoz

Tegnap este nagyon finom májpástétomot csináltam, azt szerettem volna leírni, de aztán megtaláltam valahogy ezt a történetet, aminek folyománya: nehéz légzés, görbülő száj és kaparászó torok, a szemlevedzésről nem is beszélve. A májpástétom még ráér.   „Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben.Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. N

Kaptam olyan visszajelzést a családból, hogy epedve várják a folytatást, viszont csak most tudok melléülni, a szünet, nem a dramatizálást szolgálja mint a Dallas vagy az Esmeralda esetében.   A második nap reggelén tudtuk meg azt a galád igazságot, hogy a palacsinta fesztivál, amire készítettük magunkat csak másnap délután kezdődik. Nem volt más opció reggeliválasztás tekintetében, mint egy otthoni fesztivál, csomós palacsintával (mert sem keverőm, sem olajam nem volt), csöppenő mogyorókrémmel és szájba fújt tejszínhabbal . A nap első programja a tapolcai tavas barlang meglátogatása volt. Mivel egy átlagember elég kevés időt tölt barlangokban, még kevesebbet evezve, ezt a kettőt összekötve valami olyan program lehet, ami unikum. Csak az stressz ne lett volna. Folyamatosan engedték be az embereket, mentek egy kört bent, azután feljöttek. Egészen addig amíg egy iskolai kirándulásba nem futottunk bele. Mikorra odaértünk a barlang bejáratához - ami amúgy a belvárosban van - közel száz

Régóta vágytunk vissza ide, lassan egy éve, amikor Hévíz en és Keszthelyen fürdőztünk néhány napot a bénító tél után.Nyáron visszamentünk, eljutottunk Tihanyba, ami mindig nagy kedvencem lesz. Már jó ideje üzlet szempontjából nézzük a dolgokat, az adott helységek lehetőségeit és biza arra jutottunk, hogy a levendula szagú mezők és a jó ételek olyan potenciális lehetőséget nyújtanak még mindig, hogy irányt adhat a jövőnkhöz. A lelkesedésem addig tartott, amíg meg nem láttam az ingatlan apróhirdetésekben, hogy ezekkel a lehetőségekkel az eladók is tisztában vannak és így mérik az áraikat. Elszomorodtam, de keresgéltem tovább, ekkor találtam rá Tapolcára. Elég kicsi, hogy otthonossá váljon egy betelepülőnek, ahhoz nem elég nagy, hogy úgy érezd, városban laksz, viszont minden lehetőség közel van és ott a Malom tó, a vizimalmok bája mindig jó érzéssel tölt el, mert mérnök bravúr, hatékony és még szép is. A több ember, több potenciál elvét szem előtt tartva fejjel belemerültünk a tapolcai

A tudás hatalom, de vannak olyan morzsái, amelyek tudása nem csak  tájékozottá, hanem is szomorúvá tesznek. Tegnap éjszaka nagyon elszomorodtam, mert olyan információkba kaptam bele, amelyek mind arra engedtek következtetni, hogy az én generációm, a még nem létező gyermekeinkről nem is beszélve,  már nem lesz képes "kényelmes" és egészséges életminőségben megérni az öregkort. Pedig nekem sohasem volt több vágyam. Erre a mai nap megtaláltam ennek a hallgatag kis embernek az egyszemélyes misszióját, ami totálisan ellent mond a mi önmegvalósítás függő, eredményeket és statisztikákat hajszoló világunkban. Hallottam már rége is róla, de az időzítés és a pozitív tevékenysége annyira megfogott, hogy nem akarok önzőzni vele, lehet hogy mást is felvidít. Hmm? Hogy mit csinál? Ez az ember bizony elhatározta, hogy olyan gyümölcsfákból fog kertészetet és génbankot alkotni, amiknek se neve, se létszáma, sőt még azok is megboldogultak, akik tudták, hogy létezik. Személyes érdek nélkü

Az elmúlt időszak kedvezett azon gyengeségemnek, hogy igénybe veszem a család által pakolt ételt mint a főzés helyettesítőjét. Minden fájó gyomrú olvasó, aki végigette az ünnep ételválasztékát, a betegségig fogyasztott sonka, a kalács, a mindenféle sütemény, pörkölt, töltött káposzta arra sarkallt, hogy megkésve bár, de tartsak egy néhány napos böjtöt. A gyümölcsök és a zöldséglevek visszaadták a kényelmes farmer érzését, és előkészítik a bélbolyhokat arra, hogy újra elkezdjem őket bombázni, most már a közeledő jóidő ételeivel. Agyban készülődök, mert a közeljövőben terülj asztalkámat kell varázsolnom, mert hurrá, utazunk! Előre próbálok főzni, amikor időm és kedvem is van rá, de sajnos még nem sikerült érdemben valamit el is raknom, mert mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb, így azt esszük, ami épp megfő. Járt már így egy jól sikerült vörösboros marhanyakpörkölt, felbontásra került az a füstölt tarja is, amit AKKORRA szántam. Annyira megtisztultunk, hogy a friss füstöltárú megi