Le Café de Capucine

Igen, ez egy szlogen, felkiáltójellel a végén. A Schobert klánról ebben az országban mindenkinek meg van a véleménye.  Nem minden dologgal értek egyet amit csinálnak, viszont nem tudom elvitatni tőlük, hogy amikor még a kutya sem mondta nekem, hogy kedvesem, te vastagon vagy szép, akkor az általuk közölt étrenddel fogytam le. Persze, sohasem vágytam 50 kiló lenni, egy egészséges túlsúly az én álmom. Ami épp elég, hogy segítsen könnyebben kihúzni egy betegséget, ha épp arra van szükség, de nem zavarja a közérzeted. 2004-ben volt az a pont amikor eldöntöttem, hogy elég, azóta szinten tartom magam. Nem egy modell forma, fokhagyma fenékkel, de nekem pont jó. A testvérem elhívott a hétvégén tartandó közös tornára, magával Rubi Rékával (ahogy ő nevezi). Tudtam, hogy nem tud senkivel elmenni, nem tudta hova kell menni, kíváncsi is voltam és megszólalt bennem a bűntudat, hogy rég mozgattam át magam a napi sporton kívül: igent mondtam. 2 nap távlatából, mikor a 4.emeletre nemhogy felmenni,

Harmadik éve próbálkozom a negyedik emeleti galambok által bitorolt övezetben kertészeti tevékenységet mimelni.Első évben belekotlottak a paradicsom növénykém közepébe, letörve minden lágy szárat, abba, ami kibirta a költözést Berettyóújfaluból, a diploma és a szakácsképzés miatti nemtörődömséget. Második évben próbálkoztam valameddig, de ott meg egy egy hetes kora nyári szünet száritott ki mindent. Tudom, vizadagolós tároló. Ahogy visszaemlékszem, akkor meghalni sem nagyon volt idő, nemhogy vizadagolós kutyafülét venni indulás előtt. Bizonyitandó: az egy hetes tengerparti mókára papucs nélkül mentem. Odáig nem terjedt a kapacitás...mai napig nincs. De soha ne mondd, hogy soha. Tavalyi évben, akkor is rapid módon kellett tortát vinnünk egy családi eseményre, megálltunk a nagy csúnya hiperben és pironkodva bár, de vettünk egy tortát, aminek malomkeréknyi nagy hodály volt a védője. Nem értettem akkor, hogy miért kell a 10 és a 30 szeletes tortát is ugyanakkora dögbe csomagolni, iszony

Az angol vidék számomra mindig is egy varázslatos, buja ökoszisztéma képét fogja nyújtani. Ha nem is vagytok félős érzetűek a közelgő zombiháború (vigyázat, sarkítás!) miatt, nézzétek meg a természetfilm miatt. Ez a film az angol vidéket egy természetfilmes hölgy szemével járja végig: egy farmer lánya visszaköltözik a szülői házba és szembesül azzal, hogy bizony ami egész életében technikailag adott volt, el fog tűnni. Mi is kedves? Ja igen, a gépek erejével, műtrágyák miatt burjánzó zöldségek, a vágóállatok gyári előállítása. Ez a nő vesz egy nagy levegőt, igenis tudomást vesz erről, nem él a strucc-effektussal. Megkérdezi, hogy akkor mi vár rá? Tehet e hozzá a szülei farmjához, most 2014-ben? A válasz, igen. A film az ún. permakultúrás gondolkodásmódot, tervezési elvet népszerűsíti és példákon keresztül végigvezeti az átlagembert a főbb pontjain. Nagyon szimpatikusnak gondolom ezt, mert megfigyelő és értelmes hozzáállás esetén a természetes folyamatok dolgoznak helyettünk.

A vasárnap ágyon elnyúló, növényültetős nyugalomjátékká nőtte ki magát, olyanná, amikor mindennek utána tudsz nézni, ami húzódik a napjaidban, pedig vágysz rá. Ilyenek nekem az alternativ épitészetben való álmodozás. Nem tudom, hogyan fogom kibeszélni, hogy nekem ilyen, pontosan ilyen kell, szerintem a kompromisszum mértéke P. agyában nem ilyen szines és kerek, mint ez a ház. Mondjuk már megszületett a megoldás: egy lezárható, külön életet élő felső szint, ahova minden olyat elhurcolhatok, amit szándékozom megalkotni, barkácsolni, felújitani. Olyan testes metafóra ez a csapóajtó...bár szivemből becsülendő, hogy az ilyetén igényeim nem csak lesajnálva vannak. Szeretem érte, hogy elvisel. Gondoltam megmutatom a kedvencem, az ún. "Laughing House" nevet kapta,  a konyhaablakai után. Ez a házikó Amérikában van, egy oregoni cob épitő szervezet, a Cob Cottage Company mintapéldánya, amolyan etalon. Nem találtam a hatalmas interneten egy egzakt kimutatást erről a házról,

Persze a szagok jelenléte a pop-cornra korlátozódott, de a tobzódó, meseszerű, giccses festményekbe áthajló bugyirózsaszín, bájos aranykor..ezek huszárosan állják a sarat. Infantilis és a huszadik század elejében nagy elégedettséggel vájkáló érdeklődésem, hatalmasat ugrott az előző alkalommal a moziszékben, amikor rájöttem, van ilyen film. A korszak, a karakterek, a történet, amire biztosan szaladok a moziba. Sajnos nem követem a kortárs film alakulását, csak akkor kapok betekintést mi van, ha eljutunk és reklámoznak nekünk. Tudom, nem lehet burokban élni, viszont megtörtént az velem, amit egy újságíró megírt a kritikájában. Irigyli azt a tudatlant, aki ilyen remekművön keresztül ismerkedhet meg a maestroval: ez volt az első találkozásom Wes Anderson munkásságával. Eddig valahogy kimaradt, de pótolandó. M. Gustave itt is szaval Nem akarom elmondani a történetet, csak azokat  a momentumokat, amik a szívem melengették: > Ralph gentleman, dzsigoló, diszkrét, nagyvonalú, gyönyö

Mintha ez a hét nem akart volna véget érni. Mindig csak a következő napig, a következő ügyfélig, a következő feladatig tartott a gondolatom. Londoni kultúrnagykövetem jelentette, hogy a napsütésre való tekintettel, a British Museum tovább tartja nyitva kapuit, hogy örvendeztesse a kutyás, szvetteres lakosságot. Debrecenben utazási vásárt tartottak, látható a tavaszi tárlat, nemsokára megünneplik a csokoládéünnepet 2. alkalommal...annyira jó ez a pezsgés. DE a hab a tortán, a zizegő természet elhozta a vágyat nem csak bennem (mindig jelen van időjárástól független), az emberben is, hogy pakoljunk össze és tűnjünk el néhány napra. Május1, bizony egy nagyon hooosszú hétvége lesz, ha jól számolom, 4 nap. Az egyetlen opciót választottuk, ahova vágyunk, a Badacsony, Tapolca. Találtunk egy ócsó szállást, egy temető szomszédságában. Ez az apróság nem volt benne a prospektusban, de mindenki dicsérte a hozzáértésüket, a drága szállodákat lepipálva. A Malom tó gyalog is közel van és amúgy se

Nem tudom ezt az embert, ezt a látásmódot jobban promotálni. Annyira kedves képeket készitett, hogy néhányukat közülük mindig a szemem közelében akarok tartani. Felkerültek az iroda falára és mindig jó kedvem lesz tőlük. A szabadidőmet, sőt az ún. "üresjáratokat" (ami nem üres, mert ilyenkor tájékozódom a világ folyásáról) is azzal szoktam tölteni hogy a világ minden pontjáról műalkotásokat nézek. Fotó, épitészet, grafika, festészet...voltaképpen akármi. Ebből a szokásomból táplálkozik az a több 10.000 kép jelenléte, amely a számitógépem minden zugában megbújnak. De nagyon kevés olyan van, amit egyszer futólag látok és onnantól kezdve kutatom, keresem. Ezek ilyen képek, mert a gyermekkor minden játszmája, játéka, furasága, öröme rajta van. A honlapja, ha elcsodálkoznál rajta, hogy miből vette azt a bordeaux-i házat, ahol neveli a múzsákat. Ez a kedvenc...