London II. nap
Ne haragudjatok kérlek, hogy ennyire húztam a beszámolót...csak részben igaz az, hogy sok dolgunk volt. Jó, jó belátom azért tartogatom magamnak ezeket a dolgokat, mert olyan jó benne élni...bevallom, mióta hazajöttünk, az én agyam még mindig a londoni utcákat rója, nem akar hazajönni. Pedig, Isten látja lelkem, több dolog belefért volna ennyi időbe, amennyit mi beletöltöttünk, amennyi ismert dolgot megnéztünk volna. De elég volt ez ahhoz, hogy visszavágyjak. Stílusosak akartunk lenni, szép cipőben indultunk neki a városnézésnek délelőtt, nehogy turistának nézzenek minket. Már a buszmegállóban rájöttünk, hogy a viseletek és az időjárás szabályai mindenkinek a saját fejében vannak, ugyanazon az emberen láthattunk télikabátot és nyári szandált, esetleg a fejébe húzva egy szalmakalapot. Röstelltem volna fotózni az ilyen érdekes, bohókás embereket, pedig szívesen mutogatnám az olyanoknak, akik tökéletesen mesterkélt arcmázolmányt és színben, formában egyező, minden hajszálat rendb