Le Café de Capucine

Folytatva, megérkezve erre a csodálatos helyre, elsőként ami már feltűnt, az az élénk pirosban villódzó, plázához hasonló állomás kínálata. Ha hősiesen nem fordítom félre a fejemet, minden ruha, könyv, illetve ékszer khmm bizsu bolt láttán, akkor bizony a koronáim igencsak megfogyatkoztak volna, már az első fél órában. De szerencsésen kikutattuk a vágyott napijegy titkos helyét (újságárus) és belevetettük magunkat a prágai metróhálózat sűrűjébe. Annyira gusztusos szoc-reál metróállomásokat mint ott, még sohasem láttam. Minden megálló más színű domborműveket rejtett, számomra talán az mestermunkák Toffifie-s üres dobozra emlékeztető kinézete ragadott meg. Mintha egy hatalmas bon-bonos dobozba kerültünk volna. Elmetrózunk a szállodához, amely egy külvárosi kerületben volt, féltem is kicsit hova kerülünk. Szemetes sikátorokra, beton között feltörő gazra és hajléktalanokra számítottam. A meglepetés akkor ért, amikor rendezett parkokat, árnyas fasorokat, macskaköves utcákat találtunk

Szaladjunk vissza egészen múlt szerdáig, amikor lovagommal felnyaláboltuk magunkat és elindultunk a nagy nagy Budapestbe. Az IKEA nekünk, vidékieknek a vásárlással eltöltendő idő legszebb és legszínesebb formáját adja, mind vizuális, mind fánkevési szempontból, sőt még a máshol zúgolódó férfi is szépséget találhat a tervezőprogramok előtti lecövekelésben. Ellenállhatatlan számára a kihívás, hogy megtervezze az álomkonyhánkat, ahol munka közben odakacsinthat rám, amint neki készítem a következő vacsorát. Mikor számtalan kört tettünk, mikor minden borospoharat megnéztünk és kocogtattunk, mikor minden kanapén ültünk, fáradtan az egész napi cipekedéstől és az indokolatlanul sok kajálástól, megérkezett a felmentősereg, hazafuvaroztak és vendégül láttak minket! A vonatos utazás eddig is a szívem csücske volt, de még sohasem utaztam nemzetközi vonalon. Jó volt látni a felszálló munkába indulókat, mi mintha a berendezés részei lennénk, csak álmos tekintettel vártuk a nagyon távoli fél egyet,

Shakespeare is megmondta, hogy színház az egész világ. Ebből a tézisből kiindulva, már csak kicsi csúsztatás szükséges ahhoz, hogy kimondhassam: játszani az otthon melegében boldogító. Mondjuk, milyen érdekes lehet kipróbálni az úgynevezett "Étterem" nevű játékot. Hogy, nem tudja, hogy hogyan? Dehogyneem! Minden nő született színésznő. Szükségeltetik hozzá egy lelkes társaság, egy felszerelt konyha és az ételek feltétlen és el nem múló szeretete, amiről Bernard Shaw azt vallotta, hogy minden szenvedélyek között a legtartósabb (még vitatom). Vegyük elő  a nagyikánk féltve őrzött szószos-tálát, a kockacukor csipeszt, a damaszt abroszt, vagy képzeljük azt, hogy ami újonnan megvettünk, olyan régi. Nevezzük el közösségi szalon alkalmunkat "Békebeli vacsorának", tisztelegve az örökségünk előtt. A szerencsések bújjanak bele a szintén örökölt, gyöngybetűvel írott receptfüzetbe és mutassanak rá egy olyan receptre, amit még nem volt merszük kipróbálni.  Ahogy édesanyám mond

Az élet sohasem mond le rólunk, hacsak mi nem döntünk úgy. A múlt hét egy olyan nyögvenyelős és gondolkodtató tartalom volt, ami rugdos tovább a boldogabb végkifejlet irányába. Annyit mindenesetre megint be kellett látnom, hogy mindig a béka feneke alól tudunk a legtisztábban látni. Onnan igazán átgondolhatjuk, hogy mi az az életünkben, amit folytatni akarunk és mi az amit elengedünk. A festészettel kapcsolatban annyit mondogatok magamban, amit a legelső művészet történet órámon hallottam: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" A gyötrődés, a kétségbeesés természetes folyamat, az nem természetes, ha nem ülünk rá egy felfelé törő hullámra másnap, vagy egy újabb hétfőn. 

Hogyan vallod be kelletlenül magadnak, hogy a festészet, mint létforma, kihunyt az életedben? Ilyenkor elgondolkodol azon, hogy vajon ott volt e valamikor is? Szenvedőzök, mert nem tudok túlugrani egy szintről, beleragadtam a bokámnál fogva. Erőltetettnek és nevetségesnek érzem, hogy olyan dolgot szakemberként mívelni, amit már rég nem tudok kivitelezni. Mi lehet az oka ennek a Pálfordulásnak? Agyalok rajta, csinálom, elrontom, agyalok. A végeredmény mindig egy piszkos massza, ami nemhogy élvezhetőnek, még elviselhetőnek sem mondanék. Akármerre nézek szét a művészetnek nevezett szórakoztató iparban, mindig ezt az erőltetettséget csípem fülön. Nem gyakori, mikor tetten érhető a zsigerből való alkotás, nem bántok senkit, már nekem sem megy. Kihunytak a színeim, döglődnek a formák. Komikus is azt mondani, hogy épp alkotói válságban vagyok. De Buddha azt mondta, hogy az út a cél. Hiszek neki, legyen akármennyire kátyús is.

A mi országunk inkább a "kihagyhatatlan" akciók, a 3 kötözött sonka 2 áráért húsvét után, illetve a februári szaloncukor, mintsem az Amerikából importált kuponozás hazája. Viszont, hogy azt a hölgyet idézzem, aki már kuponnal vágta le a hajam: így mindenki jól jár.  Nekem is, mint sok embernek minden potya dolog, plusz az életében: egy mosoly, egy jó szó, vagy egy internetes kedvezmény, amely ezer forintból meglephetem magam már most egy masszázzsal, készülve a januári névnapomra, vagy mert hétfő van, vagy  mert esik az eső.... :-)  Az europenethotels.com portál nyálcsorgatója A Kupon Világ is egy hal ebből az akváriumból, viszont abból a szempontból különbözik fajtársaitól, hogy itt találtunk rá a következő kalandunkra, ami Prágába vezet! Most még szebben is mondhatjuk: a szeles, esős, fázós ősz egy csapásra átváltozik aranyszínű indián nyárrá. Hirtelen nem azt vesszük észre, hogy kabátban karistolunk, hanem hogy a Károly-hídon tesszük ezt. Nem bánjuk azt, hogy kes

Kedves vélt olvasóim! Kérlek titeket, ne veszítsétek el a reményetek, ha az általatok készített remekmű úgy áll a tányéron, mintha azt már megették volna, pedig még fel sem tálaltátok. Tegnap nem tudtam mire vállalkozom, amikor hetykén be akartam váltani a születésnaposomnak tett augusztus 20.-ai ígéretem: -Szabolcsi almás-mákos, nem nehéz, miért ne csinálnám meg neked szeptember közepén?? Naná! Kicsit előretekerem az időt tegnap 3 körülre, amikor a fent említett úriembert zokogva hívtam fel, mert a csodatorta nem hogy tortának, még ennivalónak sem nézett ki. Néhány jó tanács a készítéshez, aki mégis nekivág: ne gondoljátok, hogyha csak kézi habverővel rendelkeztek, (tudom tudom, csak készülök az áramszolgáltató befuccsolására, a világvégén is kell sütit csinálni nem? :D) amit egy kis karral tekerhettek, so nem gondoljátok, hogy az elég ahhoz, hogy felverjétek a tojásfehérjét, a tejszínhabról ne is beszéljünk. Ha már kivagy a tekerőstől és bepipulsz, előveszed a botmixert: ne gondo