Le Café de Capucine

Az elmúlt napokban előkerült a pulóver, egy hetyke kiskabát, végre nem ok nélkül, itt az ősz!!! Minden évben van néhány "rítus", amelyet próbálok betartani. Mivel a 43'-ban íródott "A mindent tudó nő" című könyv alapozta meg az érdeklődési körömet és legalább olyan sokat mond az évszám, mint a cím: fontosnak tartom annyi befőtt, dzsem és dió, mogyoró összegyűjtését, amit a kamra elbír. Nem baj, ha a család tagjainak kifordul a szájából, mert annyira unják, a rokonok   és ismerősök szívesen vesznek minden alkalommal egy kis kóstolót a munkánkból. Lentebb a 2012-es szezon körtebefőttjének alapanyagai láthatóak. Igaza van a Fűszer és Lélek blog Eszterének: össze nem hasonlítható megnyugvást jelent az, mikor ott sorakoznak ezek a színek és formák üvegekbe zárva. A nyár Lutra-albuma: mindenből egy kicsi, legyen mit nézegetni, hogy mit rakjunk a készülőben lévő sütire. Sétáljunk sokat, lehetőleg olyan helyeken, ahol hullanak a levelek és szippantsuk be a levegőt,

Ez a kis tábla bántóan igazat mond, eszembe jut, amikor 10 éve ezt mondtam a szüleimnek: - Néha elgondolkodom, hogy nekem, vagy az egész világnak van e igaza...rá kell jönnöm, hogy nekem! Szegények csak forgatni tudták a szemüket és ritmusosan verni a fejüket a falba, hogy milyen egoista szörnyeteket keltettek életre.  Akkor nem kötöttem az orrukra, már csak kamaszos dacból sem, hogy a kijelentésemet nem kell véresen komolyan kezelni. De eltelt x+1 év és a jómagam még mindig a bal oldalon látható szentencia szerint élek...ami lehet, hogy megmosolyogtató, de mindenképp illeszkedik. Szerencsés flótás vagyok, mert ennyi idő óta már a családom is elfogadta a kerülőúton közlekedő problémamegoldásomat, mert mindig jobban jöttem ki a slamasztikából, mint ahogy bementem. Még nagyobb jackpot, hogy a párkapcsolatomban nem okozok a mérnök úrnak maradandó mentális sebeket, mert ő is idegesítően hasonló.  Különleges háztartásunk van, ahol a többfunkciós termékek olyanra is használhatóak,

Mondjanak maradinak, de ne cáfolják meg kérem a régi szokások hasznosságát a mai ember életében. Egy nagyszerű programlehetőséget hoztam, amely számomra megunhatatlan és egészséges mind a testünknek, mind a kis naiv lelkünknek. A programra visszatérve, kiemelném a Botanikus kert látogatását a gyerekprogramok közül, a múlt héten az egyik legkellemesebb vasárnap délelőttömet köszönhettem a találékony férfi agynak. Elárulok egy kis műhelytitkot: a szépen sorjázott fákat nem csak a kertészek és biológusok csodálhatják meg! Végülis, nekünk készül.    Van valami felemelő abban, ha az ember szépen karbantartott növények között lépdel, netalán le is fekhet (a kulturáltabbak csak üljenek) közéjük. Közel a városhoz, mégis messze annak zajától feltöltődik minden lemerült készlet. Vasárnapról eszembe jutott a templom, a lelki megtisztulás, amely nekem mindenképp csöndes és befelé forduló tevékenység. Alapvetően, a protestáns vallásom "csak" a gondolataimban tartom (Luther szerint o

Bizonyára, ha hét közben le lennék terhelve, akkor jobban értékelném a kontrasztot, de nem probléma. Ugyanúgy tudok örülni. Ez a hétvége a szüleimről fog szólni, ugyanis ma ünneplik a 27. házassági évfordulójukat, nekik örülünk.  Ha valami konklúziót kellene megfogalmazni, mikor a: dobjuk-el, szerezzünk-be-fiatalabb-évjáratot gondolkodásmód kezd egyre elfogadottabbá válni, szerintem ők is csak ennyit tudnának hozzátenni: - Egymás nélkül nem sikerült volna. Követendő példát nyújtanak mindenkinek feltétel nélküli bizalomból és toleranciából. Mert akármennyire is nem akarjuk bevallani még magunknak sem: az az ember kapja a legtöbb tüskét, akinek  a legtöbb virágot hajtjuk.  

Az igazán jó dolgok spontának az életben, viszont akkor sem fogok a pokolban égni, ha megadom a tervezéshez szükséges dolgokat. Nem kell bonyolultan gondolkodni, csak egy kis kávé, valami jó zene hozzá, talán Aretha Franklin, akinek dalait régebben csakis festéshez használtam,  jegyzetfüzet és kezdődhet a brain-storming. Szeretek tervezni, feltúrni olyan ötleteket, amelyekről nem is tudtam, hogy az agyamban vannak.   Látva a munkavállalás kézfogós, hát hátat vakar, összekacsintós világát, legszívesebben azt mondanám, hogy egyétek meg késsel-villával.  Lehet, hogy ha nekem is lenne valahol egy jó ismerősöm nem problémáznék ilyesmin, de nincs.   A mai nap egy étteremben próbáltam szerencsét és elkövettem egy nagy hibát: apuci kislányából nem néztem ki elsőként, hogy voltaképp hozzá felvételizem. A megsértett EGÓ-t utólag orvosolni nem lehet, így valószínűleg keresgélhetek tovább.  Ezután a tanulólecke után úgy gondolom az, ha inkább a saját vállalkozás felé kacsingatok

Elkezdődött az iskola és most fogtam fel igazán azt, hogy megint munkakereső vagyok. Ahelyett, hogy keseregnék és habzó szájjal szidnám a rendszert, én az építésre, a produktivitásra tettem le a voksom. Hiszem azt, hogy az állandó pörgés és az, ha fenntartjuk az egészséges stresszt (jelen esetben izgatottság) az életünkben, elérhetjük a boldogságot a hétköznapokban. A sok kis alkatrész együtt mozgása adja meg egy végigdolgozott nap jóleső sóhajtását a vacsora asztalnál. Rájövök, hogy az anyagiak csak kulisszát adnak az életnek, viszont semmi sem tudja pótolni azt, hogyha úgy tudunk megpihenni egy munkanap végén, hogy tudjuk: ma is letettünk valamit az asztalra.  Mikor az aggódó ismerősök felteszik ugyanazt a kérdést: "Mit szeretnél IGAZÁN csinálni, hiszen több dologban otthon vagy?" Sajnos kitérő választ kell adnom, mert nem akarok választani! Sok okos ember, köztük Julia Child is megmondta, hogy egy dolgot találj az életedben, amit feltétel nélkül imádsz és azt műveld

Újonnan megszólaló hangom hangosabb és tettre készebb így, hogy kényszerűen hallgatnom kellett az elmúlt hónapokban.  Alapjaiban változott meg az életem. Azok a bejegyzések amelyek az év első hónapjában születtek, a keserűség és szomorúság, irónia ihlette. Most már úgy emlékszem arra az időszakra, mintha nem is velem történt volna.  Nem akarom természetesnek venni a nagy rózsaszín felhőt, viszont nem tehetek mást, mert a párom mellett így van. Mindketten dolgozunk azon, hogy a hétköznapok mindegyikének tartalma legyen. Mindenhol vannak kipattanó vitatémák, olyan szikrák, amelyekről ellentétesen gondolkodtok most és mindig, ám azt mondom, hogy amíg nem a saját, hanem a közös megoldásunkat keressük, nem lehet bajunk.  Az elmúlt időszak legfontosabb feladata volt számomra, hogy olyan nő legyek az ő eltűnő, agglegény életében, amelyre büszke lehet. Közös háztartásunk van, ami augusztus 5.-én lett hivatalos. Kicsit korai lépés, de úgy éreztük, hogy nekünk épp idejében. Szerencs